A politikai napirend kontrolljáról van szó, arról a politikai küzdelemben jelentős előnyről, amelyet az a politikai szereplő élvez, aki képes arra, hogy saját témáival, saját kezdeményezéseivel uralja a nyilvánosság terét. Világos volt, hogy az, akinek a kezében van ez a sajátos hatalom, már eleve nehezen leküzdhető előnnyel indul a szavazók figyelméért és támogatásáért zajló küzdelemben, hiszen politikai ellenfeleinek idegen terepen, számukra gyakran eleve vesztes helyzetekben kellene helyt állniuk.

Az 1999-2000-es mérések az Orbán-kormány jelentős fölényét mutatták ebben a napirendi küzdelemben, a Fidesz ezekben az években végig meghatározó, irányító szereplője volt ennek a tematizációs versenynek. A későbbi szocialista-liberális kormányok alatt soha nem regisztráltunk olyan kormányzati napirendi fölényt és nem tapasztaltunk olyan tudatosan irányított kommunikációt, mint ekkor. A későbbi vizsgálatok gyakran a külső témák uralmáról számoltak be, néhány megkomponált periódust leszámítva sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kormány nem volt képes arra, hogy az első Orbán-kormányhoz hasonlóan dominálja a nyilvánosságot.

Mindez azért jutott most eszembe, mert az elmúlt hetekben egyre jobban sajnáltam, hogy ezek a napirendi felmérések néhány éve megszakadtak. Így sajnos nincsenek összehasonlító adataink arról, amit szerintem a politikát hivatásszerűen figyelők tábora – bármelyik oldalhoz is álljanak közelebb – egyöntetűen érez: ma olyan aszimmetrikus helyzet alakult ki a politikai napirendi versenyben, ami minden bizonnyal túltesz az első Orbán-kormány időszakában tapasztalt kormányzati dominancián. Az egymás le- vagy meggyőzésével foglalkozó ellenzéki pártok hónapok óta képtelenek arra, hogy saját témáikat napirenden tartsák, miközben a Fidesz professzionális módon készít elő és tálal történeteket, ügyeket, eseményeket. Akár az elmúlt hetek vezető témáira, a rezsicsökkentésre és a titkosszolgálati botrányra gondolunk, mindkét esetben láthatjuk, hogy megkomponált, átgondolt műsorral van dolgunk, ahol a szerepek kiosztottak, az események megtervezettek. Különösen előbbi esetében szemet szúró, hogy mennyire a politikai kommunikáció szempontjaira figyelő a tálalás: minden hétre jutnak újabb események, bejelentések, és más, kapcsolódó kérdéseket is rövid időn belül képes a Fidesz ugyanerre a szálra felfűzni. Csak egy ilyen elképesztően kommunikáció-orientált politika mellett lehetett képes a kormánypárt arra, hogy az alapvetően egyszeri döntésnek látszó rezsicsökkentést most már hetek-hónapok óta napirenden tartsa, ráadásul a vezető hírekben szerepeltesse.

Miközben a kormány teszi a dolgát, és ebben a tekintetben kétségtelenül úgy dolgozik, mint a világ bármely választási kampány előtt álló pártja, az ellenzék állapota a politikai napirend felől nézve lényegesen válságosabbnak látszik, mint amit az egyébként számukra nem túl kellemes közvélemény-kutatási adatok mutatnak. Sem az MSZP, sem az Együtt, de a Jobbik sem – az LMP-ről vagy a DK-ról nem is beszélve - volt még képes ebben az évben arra, hogy legalább egyetlen olyan témát találjon, amellyel napokig a címlapokon maradhat. S ennek - minden ellenkező és alapvetően önfelmentő értelmezéssel szemben - elsősorban nem az az oka, hogy a közszolgálati csatornák és a jobboldali orgánumok ellenérdekeltek az ellenzék szerepeltetésében: ha megnézzük az ellenzék lapjait, ott sem nagyon akadunk ilyesmire. Kötelező reakciók, egy-két napos szavatosságú akciók, kizárólag a politikai elitet érdeklő belső hírek uralják az ellenzéki kommunikációt, mintha az ellenzék nem is választásokra készülne, hanem éppen egy elvesztett választás után kifelé takaréklángon működve próbálná meg összeszedni saját magát.

S hogy mi következik mindebből 2014-re vonatkozóan? Mondhatnánk, hogy nem sok, hiszen 2002-ben egy korábban a napirendi küzdelmekben rendre vesztes pozícióban lévő ellenzék is képes volt legyőzni az akkori Fideszt. Annak az eredménynek azonban akkor volt egy fontos kísérőjelensége: a kampány időszakára, sőt, már 2001-re a korábbiaknál lényegesen kiegyenlítettebbé vált ez a tematizációs küzdelem. Semmit nem szeretnék előrejelezni, tényleg csak rögzítem: ennek most – egyelőre – semmi jele.  

(Heti Válasz, 2013. május 2.)

torokgaborelemez.blogspot.com  - A Flag Polgári Magazin partnere