alótlanságokat állítva a nemrég balesetet szenvedett Szász Júlia és Horváth Gábor Ottó ügyében. Azoknak a kommunistáknak a malmára hajtva a vizet, akik édesanyját koholt vádak alapján letartóztatták, majd Kistarcsára internálták. Mindezt megpecsételte azzal, hogy a Nemzeti Színházat, ahol szerződése szerint eljátszhatja és el is játssza a szerepeit, a Katona József Színházra készül cserélni. Arra a teátrumra, amelyet Máté Gábor igazgat, s amely a kommunista gyökerű Demokratikus Koalíció támogatóinak szolgáltat kedvezményes jegyeket, az Orbán-rendszert támadó, mérsékelt érdeklődést kiváltó előadásaira.

Udvaros Dorottya a Partizánnak elmondta, hogy a megsérült két színész nem kapott kártérítést.

Vidnyánszky Attila az ATV Egyenes beszéd című műsorában hangsúlyozta: „Az elmúlt fél évben mindenféle orgánumtól, szakértőtől, újságírótól azt hallottuk, hogy mi [a Nemzeti Színház] nem fizettünk semmit a megsérült színészeknek, erre most kiderült, hogy mégiscsak fizettünk.”

A vezérigazgató elmondta, Szász Júlia másfél millió forintot három hónapja nem vesz föl, a kártérítési előleget, amit azonban Horváth Lajos Ottó fölvett. Nem reagálták le a 2,4 millió forintos biztosítási ajánlatot sem, amit rögtön adni szeretett volna a biztosító. Nem kommunikálnak. De megfogalmaztak felénk egy nagyon jelentős kártérítési összeget, 7,6 millió forintot fejenként. Mi azt mondtuk erre, hogy természetesen, küldjék el a számlákat, szerződéseket, keresetkiesést stb., ez a fenntartó igénye is. Szász Júliától válasz sem jött, Horváth Lajos Ottó átküldött egy igényt 55 ezer forintra. Tizenötször többet kér, mint amiről átküldött számlát. Hozzátette, erre jön még a sérelmi díj összege, amelyre többet ajánlott a színház, mint az átlag, de erre sem jött reakció.

Vidnyánszky aláhúzta, 6,3 millió forintot kapott Horváth Lajos Ottó eddig, ebből 2,4 millió forint a táppénz. Nagyon kevés táppénzt kapnak, mert ekhóznak. Ha a kártérítést nem számoljuk, akkor is négymilliót kaptak.

Horváth Lajos Ottó esetében felmerül még egy kérdés: a baleset kizárólagosan a színház felelőssége-e, vagy a színész is visel valamekkora fokú felelősséget? Szász Júlia kapcsán ez nem merül föl, ha normális lenne a kommunikáció, nagyon hamar tudnának fizetni, Horváth Lajos Ottóval azonban van egy vitájuk a felelősség tekintetében. Nem oda ment, ahova előtte harmincháromszor, és a kollégái közül is húszan mentek, hanem egy másik irányba indult el és leesett. Karjában Szász Júliával.

A friss, inkább politikai természetű konfliktus ellenére Vidnyánszky Attila Szász Júlia kapcsán kijelentette: „diákként a színházba hoztam, fogtam a kezét, szakmailag szépen építettem, eljuttattam a Júliáig, vigyáztam rá, jövőt láttam benne. Tényleg azt kívánom, hogy Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia is találjon magának olyan színházat, ahol jobban vigyáznak rájuk, mint ahogy én vigyáztam.”

A konfliktust némiképp magyarázza, hogy iszonyú gyűlölet és düh van a másik oldalon, mert a Nemzeti Színház betölti a szerepét és sikeres. Azaz: 120 ezer néző, 400 előadás és 98 százalékos látogatottság. „Talán épp ezért is a baleset után felebarátaink közül sokan azt hitték, hogy most végre összeomlik minden, ennek ellenére talpra álltunk.”

Teljesen egyértelmű, hogy politikai döntés volt a régi Nemzeti Színház 1965. március 15-én történt, éppen a magyar forradalom és szabadságharc ünnepnapján való felrobbantása. A pártállami diktatúra döntése volt. Azért született meg, mert a magyar nemzeti érzelmet akarták bombázni, mondta a Nemzeti Színház videójában Tóth Eszter Zsófia történész-társadalomkutató.

Ez a gyűlölet sajnos ma is él, „a 2013-as kinevezésem óta folyamatosan célkeresztben vagyunk. Csak a kampányban részt vevő szereplők személye változik” – mondta Vidnyánszky.

Kár azokért a színészekért, akik azt sem tudják, milyen politikai játszmákhoz használják őket eszközül.

Szász Júlia sem biztos, hogy tudja, kikért keveri a kakit Udvaros Dorottya.

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>