Általános alaptételem: normális helyzetben a hazaáruló politikusokat bukott politikusoknak nevezzük, és onnantól kezdve a közvélemény megvetéssel gondol rájuk.

Két kérdés van: hol kezdődik a hazaárulás, és normális helyzetről beszélhetünk-e jelenleg a magyar politikai életben?

Az első kérdést néhányszor már magam is körbejártam, és a válasz természetesen nem könnyű.

Egy dolog azonban biztos: Donáth Anna önmagában háromszor bukott le.

Először, amikor kiderült egy belső videó felvételből, hogy Donáth hazudott, ugyanis míg a Varga Judittal folytatott nyílt vitája során tagadta, hogy Vera Jourova uniós biztos asszonnyal egyeztetett volna a jogállamisági jelentés kapcsán, addig a videón nagy büszkeséggel meséli, hogy háromnaponta egyeztetett Jourovával, sőt, már a Sargentini-utód Gwendoline Delbos képviselő asszonnyal is hasonlóan szoros kapcsolata várható.

Ez a hazugság önmagában elég lett volna ahhoz, hogy kijelentsük, Donáth bukott politikus.

Másodszor az is kiderült egy másik felvételből, hogy tudatosan terjesztettek hazugságot a magyar vészhelyzet-törvényről, s ezt a hazugságot a liberális világháló azonnal átvette, egészen a „egekig”, vagyis a demokrata, liberális hátterű CNN-riporter Christiane Amanpour-ig.

Harmadszor pedig Cseh Katalin elvtársnővel kerültek értelmezési zűrzavarba, hiszen amíg a kicsit túlzottan lelkes Cseh Katalin arról győzködte az uniós társait, hogy az Orbán-kormány jogállamiság-ügyben átlépte a vörös vonalat, addig Donáth egy újabb „igazságbeszéd”-pillanatában elmondta, hogy az Orbán-kormány nem lépte át a vörös vonalat.

Három a – nem a magyar igazság, hanem – a Donáth-féle hazugság, mondhatnánk. És jöhetne a konklúzió: Donáth ezek után eltűnik a színről sietve (Cseh Katalinnal karöltve).

Mi a hazaárulás? A Büntető Törvénykönyv 2012. évi C. paragrafusa így rendelkezik erről: „Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Látható, hogy e jogszabály alapján nem igazán lehet bizonyítani a hazaárulás tényálladékát (utóbbi régies jogászi szóhasználatom remélem tetszik ifj. Lomnici Zoltán kollégámnak), hiszen annak a nemzetközi szervezetnek, amelyen belül Donáthék szövetkeznek a kormány és ezen keresztül a magyar nép megbüntetésére a balliberálisokkal, mi is a tagjai vagyunk. Más kérdés, hogy a Soros-hálózat már többször kinyilvánította, hogy a kormány és ezen keresztül a magyar állampolgárok pénzügyi és jogi hátrányba hozására, s ez által függetlenségének korlátozására készül, s azt pedig kár lenne tagadni, hogy Donáthék szoros kapcsolatban állnak az irgalmas szamaritánius Soros Györggyel és hálózatának tagjaival (Jourova, Sargentini, Guy Verhofstadt, Dacian Ciolos stb.) és egyetértenek céljaikkal.

Ám mégsem ez irányba érdemes elindulni, mert teljesen fölösleges és értelmetlen mártírokat csinálni a Momentum üdvöskéiből.

Hanem a leghelyesebb azt a formulát alkalmazni, amit nagyjából négy éve használt először ifj. Lomnici Zoltán: mindazt, amit Donáthék és tágabban a baloldal művel az unióban és a legkülönfélébb nemzetközi szervezetekben, az erkölcsi hazaárulás. És, bárki bármit mondjon, ha a politika is az emberi viszonyok egyik fajtája (remélem még az), akkor, akárcsak minden emberi viszonylatban, az erkölcs marad a legfontosabb mérce, különbségtétel jó és rossz cselekedetek és magatartásformák között. Sőt: demokrácia sem létezhet erkölcsi normák nélkül – ezt már Arisztotelész is megfogalmazta.

Tehát, normális esetben – akkor, ha a politikában is érvényesülnek a keresztény gyökerű erkölcsi alapszabályok – Donáth Annának szégyenkezve kellene elkullognia, mert minden által elfogadottan bukott politikussá vált.

De a magyar politikai életben az erkölcs csak a nemzeti-keresztény oldalon van jelen, a balliberális oldal egyszerűen sz…ik az erkölcsi kérdésekre. Őket ugyanis különös anyagból gyúrták, ők felette állnak morális megfontolásoknak, hiszen a Lukács György-i értelemben áthazudják magukat az igazságig. Pontosabban: az újabb hazugságig.

Remember! A nemzeti oldalon történt meg az, hogy Schmidt Pál volt köztársasági elnöknek távoznia kellett a hivatalából, mert kiderült, hogy doktori dolgozata részben plágiumra épült. Nem törvény kényszerítette erre, hanem a morális megfontolás. Hogy ez ne legyen egy következmények nélküli ország.

Illetve emlékezzünk a közelmúltra: Borkai Zsolt megnyerte a tavaly őszi győri polgármesteri választást, annak ellenére is, hogy napokkal a választás előtt dehonesztáló videó került elő róla. És mégis: megint csak erkölcsi parancsnak engedelmeskedve, Borkai lemondott a megszerzett pozíciójáról.

És ezzel szemben a balliberális oldalon? Vannak hasonló példák?

Nem, példák helyett csend van. És sorakoznak az ellenpéldák, élükön természetesen nevezett Őszödi Gyurcsány Ferenccel.

És Donáth Anna, valamint társai természetesen a helyükön maradnak, egyetlen darab Fekete-Győr András sem fogja őket számonkérni azért, amit tesznek (hiszen ő maga is román elnökjelöltek mellett kampányol az elnökválasztáson Romániában), és persze a helyén marad a kispesti, enyhén szólva is rendkívül korrupció-gyanús baloldali vezetés, helyén marad Ceglédi Csaba, Bíró László, helyén marad Korózs Lajos, Bangóné Borbély Ildikó, Karácsony Gergely és Gy. Németh Erzsébet, Niedermüller Péter, Borka-Szász Tamás bitcoin-bányász és természetesen örökké helyén marad a „makulátlan” Gyurcsány Ferenc is.

Miért is? Mert ők úgy gondolják, hogy ami ma Magyarországon van, az háború. Háború az Orbán-kormánnyal szemben. S ahol – képletesen – barikádok emelkednek, ahol kerepelnek a gépfegyverek és hullanak a töltényhüvelyek a földre kegyetlen kopogással, ahol kőkockák mögül férfifejek kandikálnak ki és lőnek – nos, ott nincs helye finomkodásnak, nincs helye az erkölcsnek, helyette fedezés van elterelő lövésekkel. Elvtárs, segítsd a lebukottat! Ismerős, nem?

Itt tartunk. Donáth Anna normális helyzetben bukott politikus, de a balliberális oldalon nincs normális helyzet. Csak kézitusa és közelharc. Háború ez, sosincs vége – ahogyan Charlie (más összefüggésben) énekli.

Nos, rendben. Ha harc, hát legyen harc. De mi az erkölcsöt – és keresztény kultúránkat -nem adjuk el akkor sem, nem, nem és nem!

Fricz Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>