Medvepiac jellemzi ma az amerikai részvény-, kötvény- és pénzforgalmat. A legutóbbi két hármas medvepiaci időszakot az 1970-es években jegyezték fel; az is a belpolitikai megosztottság, az elhibázott háborúk és a szörnyű stagfláció évtizede volt. Jelen esetben azonban sokkal nagyobbak a tétek.

A globális makrogazdasági feltételek romlanak. A Biden-adminisztráció történelmi esélyt szalasztott el Amerika kereskedelem- és geopolitikájának újrakalibrálására. A Fehér Ház a Kínával vívott szélesebb hidegháborúvá eszkalálta Donald Trump vámháborúit. Ebben a törekvésben kulcsfontosságú intézményi szerepet játszik a Központ az Új Amerikai Biztonságért elnevezésű washingtoni agytröszt (CNAS), valamint az emberei, a céges kapcsolatai, a világ legnagyobb hadiipari vállalatai. Kössük össze e szálakat egy egyszerű módszerrel: kövesd a pénzt!

Májusban az NBC amerikai hírtelevízió műsorában egy 2027-es, képzeletbeli konfliktusról számoltak be, amely Tajvan miatt robbant ki. A CNAS által készített háborús szimulációban az amerikai–kínai feszültség nyílt háborúvá fajult. De mi okozta volna, hogy Peking a tajvani invázió mellett döntsön? Semmi. A dátumot Philip Davidson tengernagy, hidegháborús veterán, volt amerikai hadszíntéri parancsnok „vetítette előre”. És milyen megoldást kínál a CNAS az ilyesfajta feszültségekre? Stratégiai megbeszéléseket, diplomáciai tárgyalásokat? Nem igazán. Michele Flournoy, a CNAS társalapítója azt sürgeti, hogy az Egyesült Államok fejlessze ki a képességet, amellyel hetvenkét órán belül elsüllyesztheti Kína hadihajóit, tengeralattjáróit és kereskedelmi hajóit a Dél-kínai tengeren. Vitatható, hogy ez hozzájárulna-e a békéhez, de bizonyosan összhangban van a CNAS-t finanszírozó Big Defense, azaz a vezető hadiipari vállalatok érdekeivel, mint a Northrop Grumman, a Raytheon és a Lockheed Martin. Meg persze Tajpej amerikai képviseleti irodájának érdekeivel is.

Miközben a CNAS az amerikai közvéleményt készítette fel a nagy amerikai–kínai konfliktusra, John Brennan, a CIA volt igazgatója Kína növekvő katonai befolyására figyelmeztetett, amellyel Amerikának szembe kell szállnia. Áprilisban ő is csatlakozott a WestExec Advisors tanácsadó céghez, amelynek élén Flournoy áll, hogy (többek között) segítse a cég ügyfeleit kulcsfontosságú üzleti lehetőségeik kihasználásában. Joe Biden elnök Ázsia-politikájának irányítója pedig az a Kurt Campbell, aki Jake Sullivannel, az elnök mostani nemzetbiztonsági tanácsadójával még 2019-ben a „versengés katasztrófa nélkül” elv jegyében dolgozta ki a Kína-doktrínát. Ám a doktrína tényleges hatása olyan kolosszális kár a kétoldalú kapcsolatokban, amely egyre terjed, hozzájárulva a szörnyű globális gazdasági és geopolitikai kilátásokhoz. Az egykori Szovjetuniót Kínával behelyettesítve Campbell és Sullivan Pekinget kiál­totta ki Amerika fő vetélytársának, egyben a feltartóztatási politika céljának az indiai–csendes-óceáni térségben. Akárcsak az 1950-es években, most is militarizálják a feltartóztatást, egyben pedig minimalizálják az amerikai költségeket azáltal, hogy a kockázatokat másokra terhelik. Lényegében az ukrajnai háború leckéit klónozzák Ázsiában. Lehet, hogy az elképzelés szerint az utolsó ázsiaiig kell harcolni.

Campbell Ázsia-politikájának fő haszonélvezői a Big Defense vállalatai. Biden elnök egyik első intézkedése volt, hogy etikai kötelezettségvállalásokkal gyengítse az árnyéklobbizást, ám főbb kül- és biztonságpolitikai kinevezettjei épp az ilyesfajta lobbitevékenységgel kerestek vagyonokat. Campbell maga sem csak veterán diplomata, hanem az Asia Group korábbi vezérigazgatója. A titokzatos vállalatról maga vallotta, hogy ügyfeleik között a Fortune 500-as toplistájának az ázsiai védelmi iparban is aktív multinacionális vállalatai is szerepelnek. Az Asia Group jelenlegi elnöke Rexon Ryu, annak a The Project 2049 Institute elnevezésű intézetnek az igazgatósági tagja, amely a nyilvánosság előtt nonprofit kutatási szervezetnek láttatja magát, valójában azonban élesen kommunistaellenes egykori katonák, hidegháborús veteránok vezetésével központi szerepet játszik Amerika több milliárd dolláros tajvani fegyvereladásaiban.