Az idén egy kicsit túlpörögtek a dolgok, túl sokan jöttek a hívásra, köztük olyanok is, akik csak jól – ingyen – akarnak élni, de nem használhatók semmire, akiket most Brüsszelben a karácsonyi uniós vásáron hárommilliárdért sikerült a törökökre rásózni, ahol megkötötték az üzletet a jövő évi – szegény üldözött – kontingensre vonatkozóan is, mert bár Merkel mama egyvégtében arról beszél, hogy ez humanitárius kérdés, meg hogy a menekülteken segíteni kell, valójában arról van szó, hogy mindjárt 2016, és jövőre is kell Németországnak a félmillió bevándorló, mert ha nem kapja meg, akkor összeomlik a gazdaság.

Angela Merkel a Németországot és az egész Észak-Európát fenyegető demog­ráfiai katasztrófa elől – melyről pompás elemző cikkeket olvashatunk e számban – egy még nagyobb demográfiai katasztrófa felé menekül. Borúlátó számítások szerint ötven éven belül a németek kisebbségbe kerülnek Németországban. A derűlátó számítások ezt kicsit későbbre teszik. Akármikor is lesz, ha bekövetkezik – és bekövetkezik –, onnantól már csak politikai szándék kérdése, hogy egy népszavazáson, vagy egy parlamenti döntésen felülkerekedjen az „újnémetek” akarata, melynek nem csupán szimbolikus eredményeként unokáink idejében kitűzik Berlin fölé a félholdas lobogót.

Ha így mennek tovább a dolgok. És most úgy fest, hogy így mennek tovább.

Magyarország viszont megmenekült. Orbán Viktor óriási történelmi sikert ért el, amivel megkoronázta eddigi politikai pályafutását. Második ciklusos miniszterelnöksége során előbb stabilizálta Magyarország gazdasági helyzetét és kimenekítette a nemzetközi pénzhatalom befolyása alól, majd a szabadság birtokában egyre jobb külpolitikai eredményeket ért el, amivel stabilizálta a közép-európai régió helyzetét is, világossá téve e régió alapállása és az elsőrendűen német bázisú nyugati felfogás sorsdöntő különbségét a népvándorlást illetően.

Küldetése azonban egy minden eddiginél nagyobb próbatétel megvívásával lehet csak teljes. A magyarság népességfogyását meg kell állítani, mi több, a nemzetet emelkedő pályára kell állítani. Ez egy új magyar reneszánszt hozhat el, melyről még sokat kell beszélni.

Ami pedig a törököket illeti, ők közelebb kerültek egy nagy álomhoz. A XII. és a XIX. század között a török szultán volt a szunnita többségű iszlám világ feje, a kalifa. A XX. század eleje óta újra felfedezhetők a török politikában a vágyott hegemonizmus jelei. Az önfeladó Nyugat most tálcán kínálta fel a lehetőséget: Európa déli határainak ellenőrzése fejében Törökország fokozatosan bevonulhat az unióba. Egyelőre csak a vízummentes beutazás lehetőségét kapja meg jövő októberben. Cserébe visszafogadja a kitoloncolt fölösleges bevándorlókat, akik ellátásáért két évre az unió 3 milliárd eurót fizet. Egyelőre ennyi.

Elég is. Törökország nem siet. Minek sietne? Ma még csak 80 millióan vannak. Ötven év múlva azonban az övék lesz Európa legnagyobb nemzete, és Európa addigra iszlám többségű lesz. Törökországnak sok évszázados gyakorlata van az iszlám világ fölötti uralkodásban, s ez a képesség akkor majd megint jól jön nekik. Merkel mama nagyon bevásárolt. A számlát pedig majdnem az egész Európa fogja fizetni. Kivéve néhány szerencsés nemzetet. Élükön a magyarokkal. Ezt vívtuk ki, s erre büszkék lehetünk.

]]>www.demokrata.hu]]> - Bencsik András

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!