Ma 2019 május 26. Fülöp, Evelin napja van. Holnap Hella napja lesz.
A tárgyalótermek királynője

A tárgyalótermek királynője

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Varga-Damm titkos élete...

Akik délelőtt áldozatoknak mutatják magukat, délután agresszorok akarnak lenni. És fordítva. Hát, így elég nehéz lesz.

Az ellenzéki képviselőknek van két, rendszerint egyszerre visszatérő gondolatuk. Az egyik: a Fidesz retteg tőlük. A másik: az életük voltaképpen súlyos veszélyben van. Az egyik tehát: tőlük félni kell. A másik meg: nekik van okuk félni. Egyrészt mérhetetlen veszélyt jelentenek a kormányra, másrészt az, amit csinálnak (sok pénzért ülnek vagy nem ülnek, esetleg cirkuszolnak a parlamentben), életveszélyes.

Nézzük előbb ezt az életveszélyt.

A múlt héten Bangóné tett fel egy igen sajátos videót a közösségi oldalára. Talán éppen a képviselőházi szobája előtt áll, talán nyomozók jönnek-mennek mögötte, ugyanis – mint tőle magától megtudjuk – komoly veszélybe került. Trágár levelet kapott (ez már önmagában nagyon veszélyes), sőt fehér port is. Ha nem lett volna decemberben a kreált videója a köztévében („kurva erős kép lenne”, ha áldozatnak tettetnék magukat, ezt mondta), akkor nem az lenne az emberek nagy többségének a reakciója, hogy valószínűleg nem történt semmi, egy idióta trágárkodik vele és küldött egy marék darált krétaport. És tényleg. Miért kellett ebből azonnal videót csinálni? Miért nem várja meg, amíg kiderül, hogy anthraxot küldtek vagy esetleg háztartási sót? Így azért eléggé olybá tűnik, már amilyen sebességgel ráugrott minderre, mintha egyszerűen csak folytatná a videós szereplését. A köztévé elfoglalása idején alakított szerepét abban a színészkedős videóban, amikor véletlenül nyilvánosan elmondta: játsszák el, hogy áldozatok, feküdjenek hassal a földre, a kezüket rakják a tarkójukra. És miután megvalósult az álma és tényleg ott hemperegtek a képviselők, sírást tettetve arról beszélt, hogy milyen borzalmas, hogy ezt az iszonyatos jelenetet a gyerekei látni fogják. A valóságban nem létező fenyegetettségét.

Nem tudjuk persze egyelőre, mi az igazság Bangóné fehér porával. Csak hát az az Aiszóposz-mese… A pásztor, aki farkast kiáltott, amikor nem is volt farkas. Aztán meg már nem hittek neki.

A köztévés Bangóné-videó azért jelképes, mert mutatja, hogy az áldozatszerepüket kreálni kell. Meg kell rendezni. Mert természetesen nem áldozatok. Senki által nem kényszerítve hasra kell vetni magukat a földön, erről videófelvételt kell készíteni, hogy elhitessék (azt hazudják), őket fenyegetik. Az már a balszerencséjük, hogy ennyire ügyetlenek és nem tudták eljátszani a mártír tragikus szerepét, hanem egy mókás jelenet komikus figurái lettek.

Ha azt írjuk, hogy Bangóné produkcióján egy fél ország nevetett, nem hiszem, hogy túloztunk. Színészkedés és a lebukás – mindössze néhány perc alatt. És erre most itt az új videója. Nem érzi, hogy aki egyszer lebukott, mert áldozatnak tettette magát, annak nem lenne szabad egy ideig videózgatni magát, közvetítgetnie az életét az embereknek? 

És itt van Varga-Damm Andrea is. Ő most azért érdekes egy kicsit, mert az Echo TV tényfeltáró műsora, ]]>az Informátor szerint]]> a jobbikos képviselőnőnek köze lehetett a lakásmaffiához. Varga-Dammról egyébként azt is érdemes tudni, hogy 2006-ban kizárták az ügyvédi kamarából. Politikai pályáját úgy festi le – micsoda újdonság –, mint egy rendkívül veszélyes Indiana Jones-filmet. Megannyi veszély, sőt, életveszély. A Facebookon lényegét tekintve arról ír, hogy őt nem lehet megállítani, kvázi csak az élete árán, majd két sorral lejjebb már azt közli, hogy gyermekét becsülettel felnevelte. Azaz, tehetjük hozzá, már végképp nincs mitől félnie, jöjjön a midwayi ütközet, jöjjön az el-alameini csata a Fidesz ellen.

Ha figyelmesen végignézzük Facebook-oldalát, egészen érdekes videót találhatunk. A napokban tette ki, és persze, hogy a lakásmaffiával kapcsolatos vádra reagál. (Érdemben persze nem. Milyen meglepő!) A videó egyébként egy kétperces parlamenti felszólalás, amit így fejez be: láthatják majd szűkölni a riportereket, szerkesztőket, a tárgyalóterem az én placcom, ott én vagyok a király.

Varga-Damm Andrea, a király.

Hogy mennyire király a tárgyalóteremben egy olyan ügyvéd, akit egyszer már kizárt az ügyvédi kamara, azt sajnos nem tudjuk. De hogy értékes szereplővel bővült a vidámságot hozó ellenzéki képviselőnők köre, az egészen biztos. A „kurva erős képet” alkotó Bangónéról már beszéltünk, ott van ugye Kunhalmi Ágnes, aki előbb oly furcsán kap nevetőgörcsöt éppen szilveszterkor, majd nekifut az ajtónak, visszapottyan róla, végül megsérül a farmernadrágja és beköti. Meg Vadai Ágnes, akinek a fasiszta tömeggyilkos pribékek egyszerűen elveszik a sapkáját. Szél Bernadettről pedig vétek csak egyetlen mondatban megemlékeznünk: a köztévés csata hősnője, Hadházy Ákos harcostársa, mi több, szellemi partnere, a szabad vécéhasználat jogától megfosztott párt nélküli képviselőnő. És most Varga-Damm. A király. Aki az életét sem félti, ha felszólal a parlamentben. Aki az ellenállás hófehér sálját is mindig fel meri venni, sőt, tévéstúdiókban az amuri partizánokat idéző ellenállási sálat is megkockáztatja hordani. Sőt, talán nem becsüljük túl Varga-Damm merészségét, ha azt állítjuk, az egyik kétszáz embert is megmozgató, kormánytazonnalmegbuktató tüntetésen egy fehér sapkát is a fejére húzott. Lesz, ami lesz.

De hát ki legyen bátor, ha nem egy király. Egy egész országnak, birodalomnak, földrésznek kell példát mutatnia egy jó királynak. És ne feltételezzük azt Varga-Damm Andreáról, hogy rossz király. Igaz, rendkívül szerényen nem illette jelzővel saját királyságát, de semmi okunk azt hinni, sugallni meg még kevésbé, hogy nem jó király. Miért éppen királynak ne lenne kiemelkedő? Hisz oly rengeteg mindenben az. És aki ilyen kivételes ember, az persze hogy veszélyben van. Újságírók, szerkesztők, politikusok, ja és hogy, hogy nem, a lakásmaffia áldozatai – mind rá vadásznak.

És miért? Hát persze, hogy azért, mert félnek tőle.

Szokták mondani, hogy azért kiabál valaki, mert fél. Mondjuk egy erdőben. Az ellenzéki politikusoknál ez fordítva van. Senki sem fél tőlük, ezt persze hiányolják, ezért azt kiabálják, hogy ellenfelük fél tőlük. De belegondoltak abba egyszer is, hogy mégis, miért kellene tőlük félni? Belegondolt mondjuk Bangóné, hogyha van egyetlenegy párt, amelyiknek az az érdeke, hogy Bangónét a széltől is óvja, jó egészséget kívánjon neki és azt követelje, minél tovább legyen ellenzéki képviselőnő, minél többet beszéljen, szerepeljen, csináljon magáról videó felvételt, akkor az éppen a Fidesz? Tényleg nem tudja, hogyha egy ellenzéki képviselőnő hasra veti magát a földre, vagy sírást szimulálva hamis hangon szónoklatot intéz a Facebook népéhez, akkor ellenfelének használ a legtöbbet?

Ők tehát egyszerre vannak életveszélyben és egyszerre szűköl tőlük a kormány. Hogy egy királynő (illetve, hogy pontosan idézzük, egy király) kedvenc igéjét használjuk. Szavazóik nem nagyon vannak, de – teljesen logikus – tőlük rettegő ellenfél az megannyi. 

Amikor erről beszélnek, bizonyos értelemben őszinték. Tényleg azt szeretnék, hogy féljenek tőlük. Pókemberestől, ajtófutóstól, földön fekvőstől, sapkavesztőstül, tárgyalótermi királyostól. De milyen furcsa ez az ellenzéki világkép: számukra egyvalami biztos – félni kell. Vagy nekik az iszonyatos, rettenetes és borzalmas hatalomtól, vagy a hatalomnak tőlük.

Legalább azt kellene eldönteniük, hogy ők az erő jelképei vagy inkább áldozatok. A kettő együtt nehezen megy.

Gábor László - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (1521) Gasztronómia (539) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (460) Életmód (1) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (3628) Történelem (3) Egészség (50) Sport (727) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (5) Autómánia (61) Mozi világ (440) Tereb (125) Politika (1571) Flag gondolja (32) Mozaik (6) Gazdaság (608) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (4) Vetítő (37) Nagyvilág (1305) Heti lámpás (205)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>