Raffay Ernő Ady Endre és a Nyugat című most megjelent kötetében egy újabb fejezetet tárt fel az ateista szabadkőművesség és a kultúra megdöbbentő kapcsolatáról. 

– Milyen apropóból írta a könyvet?
– Engem a szabadkőművesség önmagában nem érdekelt, sokkal inkább azok az okok foglalkoztattak, amelyek hozzájárultak a Magyar Királyság megszűnéséhez. Nem csak a román, a cseh, a szerb érdekek okozták az összeomlást, a belső ellenségnek is fontos szerepe volt országunk tragédiájában. A nemzeti tudat gyengítése, az ország nemzeti érdekeinek az elárulása szándékos tevékenység volt, ennek szálai pedig a szabadkőművességhez vezetnek.

– Ezeket a szálakat hol lehet felfejteni?
– A Magyar Országos Levéltárban. A páholyok jegyzőkönyveit bárki kutathatja. Könyveimben ezekre hivatkozom. Megdöbbentő információkat találunk, amelyek megdöntik a magyar történelemről alkotott eddigi képet.

– A Népszavának adott interjúban Pók Attila történész azt állította, hogy a szabadkőművesség nem is titkos társaság, csak sajátosan zárt, egy nemes humanista eszmerendszert képvisel. Közismert nézet, miért kell ezen meglepődni?
– Őt egy ismert budapesti szabadkőművesnek mondják, de említhetem egykori szegedi kollégámat, a későbbi nagymester Horváth Ivánt is, akik, mondhatni, hazabeszélnek. Kétségtelen, hogy az alapdokumentumok, például az 1723-as angol nyelvű szabadkőműves-alkotmány miatt akár így is tűnhet, mert voltak páholyok, amelyek támogatták a szegényeket, ami becsülendő dolog, de a magyarországi szabadkőműves páholyok többsége kifelé a humanitást, befelé a pártpolitikai keresztény- és magyarellenes tevékenységet propagálta.

– Miért politizál egy nemes eszmékét küzdő karitatív szervezet?
– Ez egyenesen tilos volt, hiszen a működésüket engedélyező 1886. évi belügyminisztériumi határozat ezt nem tette lehetővé. A szervezet törvénytelen működéssel államellenes tevékenységet hajtott végre. Ma úgy mondanánk, hogy a papíron nemes eszmékért küzdő szabadkőművesség jó fedőszerv volt a tényleges hatalmi célok eléréséhez. Úgy képzeljük el őket, mint most Soros György civil szervezeteit. Alapítványok, egyesületek mögé bújnak, külföldről diktált érdekeket valósítanak meg a titkos támogatásokból. Ezért is tiltakoznak az ellen, hogy napfényre kerüljön, kiktől kapják a pénzt. Semjén Zsolt másfél évvel ezelőtti megfogalmazása pontos, miszerint a migrációs válság kiinduló oka a szabadkőművesség: ugyanazok a csoportok, eszmetörténeti irányzatok pártolják a mai migrációt, amelyek száz évvel ezelőtt vagy a nagy francia forradalom idején kezdték el a tevékenységüket.

– Mit akartak elérni?
– Egy ateista balliberális országot, amit franciaországi testvéreik megteremtettek. A francia kultúrharc során, a XIX. század közepétől már kormányhatalomra kerülnek a páholyok Franciaországban, a törvényhozói hatalomban is olyan tevékenységet végeznek, melynek a mostani helyzet a végeredménye, például meggyöngítik a római katolikus egyházat. Nyugat-Európában a keresztényellenesség azóta közel van ahhoz, hogy uralkodó irányzattá váljon. A titkos társaságok közül ehhez a francia, olasz, latin típusú szabadkőművességhez csatlakoznak a XIX. század végén a magyar páholyok is. Ugyanazokat az elveket vallják, és francia mintára leveszik a Symbolikus Nagypáholyban a bibliát a főmesteri asztalról, helyére a szabadkőműves-alkotmányt teszik.

– Erről szólnak a páholyiratok?
– Pontosan! Hat könyvet írtam eddig a témáról, olyan dokumentumokat tettem közzé, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. Nehéz lenne cáfolni az állításaimat, nyilván emiatt nagy a hallgatás szakmai körökben.

– Hogyan került a hálójukba Ady Endre, és miért kellett nekik?
– Ady a furkósbotjuk volt. Azért kellett a szabadkőműveseknek, mert népszerű íróként és keresztényként mondta ki azt, amit nekik nem lehetett, amit ők nem mertek kimondani. A költőt már Nagyváradon kiszemelte magának az ottani szabadkőműves páholy. 1904-ben, Párizsban barátkozott meg egy Vészi József nevű újságíróval, így került a darabontkormány sajtókabinetjébe, ahol busás fizetést kapott. Akkoriban találkozott azokkal az emberekkel, akik Jászi Oszkár vezetésével 1906-ban beléptek a Demokratiá­ba, majd megalapították a Martinovics-páholyt. Jászi célja a baloldal két irányzatához – liberalizmus, szocializmus – tartozó értelmiségiek összekapcsolása volt a leendő Martinovics-páholyban. Terve sikerült; ez az eszmetörténeti előképe az 1994-es Horn-kormánynak, amikor liberálisok és szocialisták léptek koalícióra. 1912-ben Ady magánéleti és anyagi mélyponton volt, a szabadkőművesek pedig közösséget, támogatást ajánlottak neki, így került be szellemi keresztapáinak páholyába. De nem volt aktív, talán csak háromszor ment el munkára, inkább publicisztikájában és verseiben védte a szabadkőműves érdekeket.

– Pedig a konzervatív oldallal is kacérkodott – a híres-hírhedt A duk-duk affér című cikke idején. Ebben lényegében kalóztársasághoz, piti érdekszövetséghez hasonlította a szabadkőműveseket.
– A darabontkormány bukása után munka nélkül maradt, nem volt hol publikálnia. A Budapesti Naplót Vészi eladta, a Nyugat még el sem indult. Ady szorult helyzetbe került. Révész Béla barátja bevitte ugyan a Népszavához, ahol munkásverseket publikált, de onnan hamar kiutálták. Ekkor kezdte el írni az istenes verseit, és szerintem e verseivel a világ legnagyobb költői közé tartozik, a levelezése is azt bizonyítja, hogy el akarja hagyni szellemi keresztapáit. A konzervatívok megpróbálták kivonni ebből a bűvkörből. Titokban elkezdett tárgyalni Herczeg Ferenc lapjával, az Új Időkkel, pedig Her­czeget azelőtt szó szerint gyalázta. Még Tisza István gróf lapjában, Az Újságban is publikált, az Illés szekerén című verseskötetét pedig a Singer és Wolfnernél, a konzervatív magyar irodalmat kiadó legnagyobb zsidó kiadónál publikálta. Ezt a keresztapái árulásnak tekintették. 1908 végén robbant ki A duk-duk affér körüli botrány; ebben a cikkében lényegé­ben lesenkizte a nagyváradi holnaposokat és a nyugatosokat is. Ám a közeledési kísérlet megbukott. Ady nagyon anyagias ember volt, vissza tudták édesgetni magukhoz.

– Mivel?
– Például a főváros által alapított Ferencz József Irodalmi Díjjal. A páholynévjegyzékek tanúsága szerint akkoriban öt szabadkőműves páholy tagjai irányították Budapestet. Ady pályázatát is szinte ők adták be helyette, mert ő éppen Párizsban volt. Amikor Ady jelentkezett a 2000 koronás pályadíjra – ahogyan Tormay Cécile is –, átszervezték a bizottságot, hogy a költő nyerjen. Ez a díj óriási összegű volt, egy református segédlelkész évi fizetése körülbelül 880, egy néptanítóé pedig 1200 korona volt.

– Hogy jön képbe a Nyugat folyóirat, ami megújította a magyar irodalmat? A lap nem is politizált.
– A legnagyobb átverés, hogy a Nyugat modernizálta a magyar irodalmat. Részletesen cáfolom ezt az állítást. Ignotus főszerkesztőnek, a Demokratia páholy helyettes főmesterének komoly politikai publicisztikai-sorozatai is megjelentek. Sőt, egy időben az Alkotmánypárt elnökével, ifj. Andrássy Gyulával tartott szoros kapcsolatot: kereste a „vörös grófot”, aki melléjük áll. Ez lett később Károlyi Mihály.

Pataki Tamás - ]]>www.magyaridok.hu]]>