Ma 2020 szeptember 24. Gellért, Mercédesz napja van. Holnap Eufrozina, Kende napja lesz.
A Notre-Dame lángjai

A Notre-Dame lángjai

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Miasszonyunknak és Fiának, a szívek látóinak ennyi elég.

A tévékamerák, tehát ország világ előtt lángolt az egész tető, a huszártorony és szinte minden, aminek a gerendázata fából készült vagy nyolcszáz éve, és azóta száradt… A televízió jóvoltából óriási tömeg figyelte világszerte a tűzoltók harcát a lángokkal. Némán. Néhányan a tömeg első sorában, szemlátomást igen fiatalok, hirtelen térdre ereszkedtek, és imádkozni kezdtek. Ez a pár másodperces kép sokakat megrendített és meglepett, mert bizony a franciák elhíresültek istentagadásukról, ami a nagy forradalmuk éveiben keresztény, különösen katolikus és nemzetiségi százezrek irgalmatlan lemészárlásához vezetett. Már XIV. Lajos, a Napkirály óta Párizs volt a ledérség, az erkölcsi lazaság, később az eredeti emberi és művészi értékek elvetése, majd a baloldaliság fővárosa. A francia kommunista párt egészen közel állt a hatalom választások útján való megszerzéséhez.

Olyan hangokat is lehetett hallani, amelyek szerint a tűzvészben nem történt egyéb, mint Isten visszavette azt, amit régebben adott. Visszavette, mert napjainkban már olybá tűnt, mintha a franciák eldobták volna régi hitüket, és a Notre-Dame-ot meg a többi középkori katedrálisukat, kegyhelyüket mindössze idegenforgalmi látványosságnak, kiapadhatatlan pénzforrásnak tekintették.

Ha belegondolunk, éppen ez vagy valami ilyesféle a gazdaságkori emberiség útja és sorsa, ami a pénz, vagyis az érdek iránymutatását vagy kertelés nélkül kimondva, parancsát követi. Nem érdemes finomkodni és udvariaskodni, hiszen korunk sem csinál titkot a céljaiból. Miért is tenné, amikor az emberiség zöme egyetért vele, mert egyet akar a fősodorral: pénzt, mégpedig sokat és minél előbb, és bármi áron, mert a halál után úgysincs semmi. Ebbe az életfelfogásba kereszténység, hit, Jézus Krisztus megvallása nem fér be.

És most ezek a térdeplő kamaszok! Csak páran voltak, nem sokan, ráadásul a televízió nem adta a hangjukat, de nem is fontos. Az a lényeg, hogy letérdeltek a járda aszfaltjára, ahová még sem ők, sem más emberfia tán soha nem térdepelt, és imádkozni kezdtek a maguk módján. Talán így: „Hol már ember nem segíthet!”

Miasszonyunknak és Fiának, a szívek látóinak ennyi elég.

Czakó Gábor - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Heti lámpás (243) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1851) Irodalmi kávéház (490) Életmód (1) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Nagyvilág (1452) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (4808) Tereb (140) Rejtőzködő magyarország (171) Gazdaság (652) Vetítő (37) Kultúra (6) Egészség (50) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Belföld (5) Sport (729) Történelem (14) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>