Ma 2019 november 18. Jenő napja van. Holnap Erzsébet napja lesz.
Bayer Zsolt: Olaszok s egyebek

Bayer Zsolt: Olaszok s egyebek

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Meddig marad még defenzívában a Fidesz?

Ne feledjük: a magyarországi ellenzéknek soha nem volt valóságosabb és húsbavágóbb az Internacionálé vonatkozó sora: „Ez a harc lesz a végső/ csak összefogni hát(…)”.

Olvassák csak el ezt a hírt:

]]>https://mandiner.hu/cikk/20191104_itt_a_dk_s_orsi_gergely_olasz_kampanylevele]]>

Nos, most, hogy elolvasták, semmiképpen se kezdjenek el őrjöngeni. Megkeresték az itt élő külföldieket, és gyakorlatilag személyre szóló kampányt folytattak feléjük? Igen! Az a legfontosabb kérdés, mi miért nem tettük ezt?

Vagy, ahogy a Mandiner cikke alatti egyik kommentelő megírta:

„Az ellenzék profi módon szervezte az egészet, a Fidesz békés szunyókálása, birtokon belüli elbizakodottsága mellett. Kósa Lajos, mint kampányfőnök predesztinálta a Fideszt a bukásra.

A Fidesz elveszítette a valóságérzetét, bután nem vette észre, hogy a kampány milyen online térben dől el, hol élik a mai fiatalok a közösségi létüket, s milyen kihívások mentén. A Fidesz a huszadik századi módszereivel eszköztelenné vált az ellenzék huszonegyedik századi harcmodorával szemben. Az ellenzék uralta az online világát és a közterületeket is, s teljesen leválasztotta a fiatalokat, főleg a felsőoktatásban résztvevőket úgy a Fideszről, mint a DK-ról és az MSZP-ről.

Kifelé úgy tűnik, hogy a választást a DK-MSZP-PM nyerte meg, hát nem, ellenzéki oldalon megtörtént a nemzedékváltás, a Momentum képében újjászerveződött az egykori SZDSZ, s miként az SZDSZ korábban, most a Momentum fogja az egész balliberális oldal partitúráját írni. Feri, 22-ben már nem Te leszel a főszereplő.

A Fidesznek maradnak az idősek, a nyugdíjasok, köztük a több százezer kisnyugdíjassal, ezzel a táborral kell nyerniük 22-ben. S a Fidesz tábor tényleg forrong, ezt jól látod, s hallod is, ha belehallgatsz a Karc FM betelefonálós műsorába.

A legfontosabb kérdés, hogy az ellenzék 22-ig el tudja-e fogadtatni a társadalom többségével azt a neoliberális értékrendet, ami ma még nem nyerte el a többség bizalmát, támogatását. Mennyire lesz képes a Fidesz a konzervatív értékrend széles körű, a választások megnyeréséhez szükséges mértékű vonzóvá tételére. S ez bizony, fiúk, már belelóg a kultúrharcba is.

A Fidesznek el kell döntenie, hogy meddig marad defenzívában.

Az ellenzéknek meg be kell bizonyítania, hogy a magyar államiság, identitás már a szemétdobra való eszmeiséget takar, túlhaladott, s szükségszerű a pusztulása. De a harc tágabb erőtérben zajlik, a két tábor küzdelmére akár döntő hatást is gyakorolhat az európai balliberális erővektorok szereplése. Mert ott is változik sok minden.

A szociáldemokrácia, az MSZP-hez hasonlóan, meghatározó országokban mélyrepülésben van, a baloldal ott is egyre szegmentáltabb. Az olasz baloldal egy része, Matteo Renzi vezetésével, a Viva Italia párttal új fordulatot vett. Matteo Renzi kijelentette, hogy számára többé a Bandiera rossa nem identitásképző.

Juval Noah H. szerint viszont a liberalizmus is hamarosan felfalja önmagát. Addig is ki marad talpon, ki kit fal fel, mi marad Európából, az országból, hol áll meg a globális nagytőke étvágya.

Az ellenzéket profik készítették fel és kellően finanszírozták Sorosék.”

Na kérem, ebben sok-sok igazság van – és néhány hülyeség. Pl. Kósa a vidéki kampány felelőse volt, és a vidéket hoztuk, Budapestnek külön kampánycsapata és felelőse volt. De ez teljesen mellékes. A lényeg, hogy itt van a nyakunkon egy fiatal generáció, amelyik számunkra szinte elérhetetlen, amelyik már egy olyan (virtuális) világban él, amit mi nem csak, hogy nem értünk, de rühellünk is, amelyhez semmi közünk, és lássuk be, finoman szólva is idegenkedünk attól, hogy közünk legyen hozzá. És ezt a fiatal réteget fogja össze a Momentum, amely mögött általunk azt hiszem felfoghatatlan külföldi támogatás áll.

Ne feledjük: a magyarországi ellenzéknek soha nem volt valóságosabb és húsbavágóbb az Internacionálé vonatkozó sora: „Ez a harc lesz a végső/ csak összefogni hát(…)”.

Igen, nekik ez a harc volt a végső. Ha október 13-án nem tudták volna hozni ezt az eredményt, egészen egyszerűen végleg eltűntek volna a süllyesztőben. És ezt pontosan tudta a mögöttük álló globális erő is, amely most, utoljára megadott minden támogatást ezeknek, az összefogásra is rákényszerítette őket, s meg is lett az eredménye. Mostantól pedig ismét lesz pénz, immáron nem csak külföldről, hanem hazai forrásokból is, a Momentum feketeöves hazaárulóinak egyike meg is mondta még a kampányban: „azért kell győznünk, mert akkor sokkal több erőforrás áll majd rendelkezésünkre a kormány-ellenes harchoz”.

Igen, ezek a szikár tények.

Miképpen az is szikár tény, hogy a 2006 ősze óta megnyert összes választás, a három kétharmados győzelem elkényelmesített bennünket, és kezdtük azt hinni, ez a normális, magától értetődő állapot, és ez így is marad örökre.

„Megpróbálja az Úr azt, akit szeret”.

Ideje volt, hogy megpróbáljon bennünket. Mert lám, a sok kiütéses győzelem után már egy egyszerű, pontozásos győzelmet is tragédiaként fogunk fel. (Ne felejtsük: ha október 13-án országgyűlési választás lett volna, negyedszer ünnepeltünk volna!)   

De ez most szintúgy nem érdekes.

Ami érdekes, hogy fel kell készülnünk egy minden eddiginél kegyetlenebb harcra, polgárháborús hisztériára, minden képzeletet felülmúló provokációkra, a globális erők megújuló és minden eddigi aljasságot, becstelenséget felülmúló támadásaira (lásd az agrártámogatások ügyét a New York Timesban). S hogy mit tehetünk? Hát, először tudatosítani kell magunkban Gustafson bácsi örökbecsű megállapítását a Szomszéd nője mindig zöldebb című remeklésből: „Ezeket sem elviselni, sem agyonlőni nem lehet”. S ha ezt tudatosítottuk, akkor ideje elkezdeni melózni. Ugyanis az ország többsége még mindig azt akarja, hogy Magyarország és a magyar államiság létező entitás maradjon, legyen értelmezhető magyar kultúra, az ország többsége továbbra sem akar a globális-liberális elmebetegek megálmodta világban élni.

Ezt pedig csak a Fidesz-KDNP tudja garantálni.

Szóval: munkára fel! Avagy az idézett kommentelővel szólva: meddig marad még defenzívában a Fidesz? Akár a politikai narratívák meghatározásában, akár az utcán? Hm? Meddig?

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Flag gondolja (33) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (138) Irodalmi kávéház (473) Egészség (50) Vetítő (37) Sport (729) Politika (1571) Mozaik (42) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1439) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (1634) Történelem (13) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Mondom a magamét (4083) Kultúra (4) Belföld (5) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Heti lámpás (218) Gazdaság (631)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>