Ma 2019 november 18. Jenő napja van. Holnap Erzsébet napja lesz.
bdedf5596e6f006fb1b0b30197940ece.jpg

Bayer Zsolt: Magyar gyolcs

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Kessler gróf – miképpen Cs. Szabó László írta róla: az utolsó európai – ifjú- korában könyvkiadással foglalkozott, méghozzá – hol másutt? – Párizsban. Az ifjú gróf pénzelte az Aristide Maillol tervezte és illusztrálta Vergilius Eclogáit, amelyhez még a papírt is maga készítette.

És itt kerülünk a történetbe mi, magyarok. Maillol ugyanis észrevette, hogy a klór előbb-utóbb tönkreteszi a rongypapírt. A problémát jelezte mentorának, a gróf pedig „a messzi Magyarországon összevásárolt egy csomó klór nem látta parasztinget. Így jelent meg Vergilius magyar gyolcson”.



Cs. Szabó szavaival köszöntjük az új karácsonyt. S e „klór nem látta magyar gyolcs” nagy-nagy misztériumával. E „klór nem látta magyar gyolcsnak” ugyanis mindjárt kétféle olvasata van. Éppen az a kettő, amely kettőből összeáll ez az ország. Az „európai” olvasat szerint ez vagyunk mi. Klór nem látta gyolcs csupán, amelyre rányomtatható Vergilius, akit mi meg nem érthetünk soha. S nemcsak őt, de igazán senkit sem. Sem Vergiliust sem az ő Eclogáit. Sem Homéroszt, sem a Dárdarázót, sem pedig Goethe Farkas Jánost. Senkit sem, hiszen itt csak kacagó szelek suhannak át a magyar ugar felett. Ezen „európai” olvasat szerint mi annyit érünk, amennyi európai van mibennünk. S mivel mibennünk európai semmi sincs, vagy csak nagyon kevés, s az is csupán muszájból, hát nem is érünk semennyit sem.

Eszerint Európa a fétis. Az oszlopszent. Valami odafönt a magasságban, míg mi idelent tekergünk a porban. Klór nem látta magyar gyolcsban.

A másik tábor továbbolvassa Cs. Szabó Lászlót, a műfaj legeslegnagyobbját. (A másik tábor olvas, és nem csak azt, ami az elmúlt húsz-negyven esztendő kánonjában megmaradt és olvasható – a másik tábor nem nyugodott bele, hogy a „mások” már átírták a történelmet, és kanonizálták a kultúrát.)

Cs. Szabó így ír a klór nem látta magyar gyolcs kapcsán: „Kicsit elszomorító, hogy ilyen amatőr semmiséget kell följegyezni az utolsó európairól. De Európa a féltékeny hazák gyűjtőfogalma s e hazák közt a CSAK EURÓPAI EMBER mindig amatőr volt. Még a legfényesebb is. Egy haza hiányát pótolta Európával.” Eretnekség.

Cs. Szabó Lászlót ma máglyára küldenék egy ilyen mondatért. De mert máglyára küldeni nem lehet, hát inkább elfeledtetik. Nincsen benne a kánonban ő sem. Kosztolányit is megégetnék mondjuk azért, amit a Tanácsköztársaságról és Kun Béláról le merészelt írni. Viszont őt nem lehetett kihagyni a kánonból. Így inkább nem jelent meg eddig, ami nem volt komilfó… Egészen jó kis könyvet lehetne összerakni abból, ami nem jelent, nem jelenhetett meg az elmúlt húsz-negyven-hatvan esztendő magyar irodalmából, magyar gondolataiból. És én klór nem látta magyar gyolcsra nyomtatnám, ha lenne még klór nem látta magyar gyolcs.

De már nincsen. Lám, utolértük Európát: „Nem véletlen, hogy a latinokból éppen a félig kész, gerinctelen spanyol nemzet ingadozott a sivár provincializmus s a legnagyobb európai látomások közt anélkül, hogy egy gyökeres nemzeti életformában megállapodott volna. Egy másik, határszéli nemzet, az orosz is ezzel az európai »toldással« szerzett szellemi nagykorúságot. Dosztojevszkij már küzdött ellene, s mondjanak akármit, éppen ezért állja ki rosszabbul a százéves próbát, mint Puskin vagy akár Turgenyev, a latinizált barbár. De maradjunk a német példánál. Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa, az Antikok és Barbárok világát közvetítve a német sose tudott csak annyira maga lenni, mint a három legérettebb európai nemzet: az olasz, a francia és az angol. Ebből a közvetítésből származott Leibnitz, Goethe, a Homboldtok, Nietzsche és Rilke páratlan humanitása s a gens minorumból az a sok német, aki haláláig se tudott végképp választani a porosz tiszti kard s egy latin földre pártolt önkéntes számkivetés között. Ragyogó csillag az európai ember, de egy kicsit kirí a nemzeti együttesből. És ha túlteng valahol, egyenesen végzetes a hazai kultúrára. Tékozló fiú otthon, előkelő száműzött külföldön.”

Cs. Szabó László legyen az ajándék erre a karácsonyra. Csak hogy lássuk, nincs új a nap alatt. Még őt is, a műfaj legeslegnagyobbját is megelőzte már valaki ebben a gondolatmenetben:

„Végső rendelkezést tennék: de hát minek?
Nem igen van: miről. S ha volna sincs: kinek.
Nem hagyok örököst... csak egy hű cselédet:
Azt kötöm szivedre - - meg a magyar népet.”
„Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

Arany János, hát persze. Őhozzá is kell mostanság némi kurázsi.

Ezt kell félteni, megóvni – hogy az új világban legyen mit a klór nem látta gyolcsra nyomtatni. A fétis, a bálvány ugyanis ledőlni készül éppen. Ami majd marad, ha marad: Haza a magasban. És talán a karácsony. Ha újjászületik. Születünk.

Bayer Zsolt , magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (138) Belföld (5) Irodalmi kávéház (473) Egészség (50) Szépségápolás (15) Politika (1571) Kultúra (4) Vetítő (37) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Tv fotel (65) Gazdaság (631) Mozaik (42) Jobbegyenes (1634) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (4083) Történelem (13) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539) Sport (729) Nagyvilág (1439) Mozi világ (440) Életmód (1) Heti lámpás (218) Flag gondolja (33)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>