A nyílt levél impertinens, penetránsan pofátlan, kioktató hangnemével, és a levélben leírtak közhelyes ostobaságaival ezúttal nem foglalkozom. Mindez legyen Matthias Hartmann szégyene, s mindazok szégyene, akik csatlakoztak hozzá, és aláírásukkal mellé álltak. Ebben az írásban kizárólag arra szorítkozom, hogy bemutassam, mennyire aljas és hazug Matthias Hartmann egész kiindulópontja – nevezetesen az, hogy itt, Magyarországon az állam és a kormányzat beavatkozik a kulturális életbe, hogy itt kultúrharc zajlik, és arrafelé, odaát a „művelt” Nyugaton mindez egész egyszerűen elképzelhetetlen. Ebből az alapállásból üzen nekünk, a gyarmatokon élő barbároknak Matthias Hartmann, és veszi magának a bátorságot, hogy kioktassa a magyar minisztert a kívánatos irányvonalakról és az általa elvárt és üdvözítőnek tartott viselkedésről.

Mindezt miért is?

Azért, mert miután lejárt a Nemzeti Színház igazgatójának mandátuma, a kulturális kormányzat a magyar rendelkezéseknek megfelelően pályázatot írt ki erre a posztra, amely pályázaton Vidnyánszky Attila debreceni színházigazgató győzött, s ezután őt nevezték ki a Nemzeti élére. A történet nagyjából ennyi. Talán annyit érdemes megjegyezni, hogy annak idején Alföldi Róbert ugyanilyen módon lett a Nemzeti igazgatója, legfeljebb az a különbség, hogy az ő pályázata körül nem volt minden rendben. (Kérem, emlékezzenek bizonyos pályázatokból eltűnt oldalakra meg határidőkre.)

De mindezek után lássuk, vajon miképpen lett Matthias Hartmann, a Burgtheater igazgatója a Burgtheater igazgatója? Nos, a Burgtheater igazgatói székében 2009 óta ülő és nagyképű, ostoba és aljas nyílt leveleket irogató Matthias Hartmannt az illetékes osztrák miniszter nevezte ki. Tette pedig mindezt az 1998 óta érvényben lévő osztrák törvényeknek megfelelően. Ugyanígy az illetékes osztrák miniszter nevezte ki a Burgtheater nyolc felügyelőbizottsági tagját is. Semmi pályázat, semmi vita, semmi kétség, semmi nyílt levél: a miniszter kinevez, és pont.

Lássuk a kultúrharcot!

A Vranitzky-kormányzat idején nevezték ki a Burgtheater élére Claus Peymannt. Nevezett 1986 és 1999 között töltötte be a tisztséget. Claus Peymann büszkén és egyértelműen vállalta baloldali elkötelezettségét, s ezen elkötelezettsége mentén teljesen és radikálisan átszabta a Burgtheater műsortervét, továbbá kizárólagossá tette színházában a baloldali befolyást. S láss csodát! Peymann működése ellen hangosan és látványosan tiltakoztak az osztrák konzervatív oldal képviselői. Közéleti szereplők és színházlátogató állampolgárok egyaránt. Az osztrák sajtóban évekig vitatéma volt a színház, annak működése és Peymann tevékenysége. Hangos és személyeskedésektől sem mentes kulturkampf zajlott Ausztriában a Burgtheater miatt, s e kulturkampf szereplői és résztvevői a különböző politikai oldalakhoz tartozó aktorok, közéleti személyiségek és egyszerű állampolgá­rok voltak. Abban az Ausztriában, ahol amúgy a két politikai tábor hosszú-hosszú időn keresztül le- és elosztotta egymás között az országot, egészen a falusi iskolák igazgatói posztjainak betöltéséig – politikai alapon. Éppen ebből lett elege egyszer csak az osztrákoknak, és a többi között ennek az elégedetlenségnek köszönhette hatalmas népszerűségét a máig tisztázatlan körülmények között elhunyt Jörg Haider.

Amúgy a Burgtheater kapcsán kirobbant kulturkampf közvetlen kiváltó oka Thomas Bernhard 1988-ban bemutatott, Heldenplatz című darabja volt. A darab Ausztria harmincas években játszott szerepét boncolgatja, és kíméletlenül ostorozza az osztrák társadalmat. Az osztrákok pedig nem átallottak felháborodni a darab hangvételén, nem átallottak felháborodni Peymann tevékenységén, nem átallottak hangot adni elégedetlenségüknek a Burgtheater műsorpolitikája kapcsán. A derék osztrákok megharcolták a maguk kultúrharcát, viszont nem akadt egyetlen hülye színházigazgató sem Magyarországon, aki nyílt levélben oktatta volna ki őket.

Amúgy Thomas Bernhardt emlegetett darabja most a Katona József Színházban megy.

Amúgy a törvényeknek megfelelően, pályázat útján lett új igazgatója a Nemzeti Színháznak.

Amúgy a baloldal folytat kultúrharcot Magyarországon a Nemzeti kapcsán (is).

Amúgy Matthias Hartmann nyílt levelét egy fotóval illusztrálta a lap.

A képen az igazgató mögött a következő személyek láthatók: Petra Morzé, Corinna Kirchhoff, Birgit Minichmayr, Rudolf Melichar, Johannes Krisch, Hans Dieter Knebel. Nevezettek a Burg színészei, és nem írták alá Hartmann aljas és hazug levelét. Amúgy Hartmann levele jóformán még meg sem jelent, de a Népszabadság már hozta magyar fordításban.

Bravó, gyerekek!

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu