Ma 2019 november 16. Ödön napja van. Holnap Hortenzia, Gergő napja lesz.
ef05a6b89e1b501f85f5eeaf8c250bca.jpg

Bayer Zsolt: A vagonokról

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Ilyenkor persze mindig az a kérdés, érdemes-e felháborodni, hiszen ezeknek éppen az a céljuk. Hogy provokáljanak.

„Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete hívott meg pár napja a nagykövetségre; megtisztelő, hogy kíváncsi a véleményemre, egyúttal innen is puszilom a mandiner fideszes kommentelőit – remélem, most, hogy minden feltételezésük fényesen bebizonyosodott, legalább két vagonnal előrébb soroltak.”

Fenti kis bejegyzést egy Ceglédi Zoltán nevű „közéleti szereplő” ejtette meg Facebook-oldalán.

Fenti kis bejegyzés arról szól (arról akar szólni), hogy Ceglédi Zoltán szerint a tény, miszerint az izraeli nagykövet magához hívta csevejre, az antiszemiták szemében bizonyítékként fog szolgálni saját zsidóságára, és ebből következően őt legalább két vagonnal előbbre fogják sorolni a deportálandók listáján. Az antiszemiták pedig, akik azon túl, hogy antiszemiták, még gyilkos hajlamú és/vagy szándékú igazi nácik is, a fideszesek között keresendők, mégpedig azon fideszesek között, akik kommentelik a Mandiner portál által idézett cikkeket. Meg hát úgy, különben is, érti mindenki, ugye? (És ezen a ponton aztán össze lehet kacsintani…)

Ilyenkor persze mindig az a kérdés, érdemes-e felháborodni, hiszen ezeknek éppen az a céljuk. Hogy provokáljanak. Ugyanezért fejtette ki a Lunacek nevű EU-képviselő elvtársnő is az első Békemenet kapcsán, hogy ott antiszemiták meneteltek. Ő is hazudott, aljas és szemét módon, de nemcsak úgy véletlenül, hanem ezzel a szándékkal. Az aljas és szemét provokálás szándékával. És Ceglédi is ezért hazudik aljas és szemét módon – ami persze mindezen túl attribútuma is őneki. De ez a tudás nem segít a lényegben, ettől még a kérdés ott marad a levegőben: Érdemes-e, szabad-e, kell-e ezen minekünk felháborodnunk.

Nincsen erre egzakt válaszom. Illetve csak annyi talán, hogy a felháborodás vérmérséklet dolga, úgysem szabályozható. Néhány dolog viszont tudható, és ilyenkor azokat biztosan érdemes felidézni.

A legfontosabb, hogy ezekben az ügyekben sincs új a nap alatt. Sajnos muszáj együtt élnünk olyanokkal – és elég régóta tart ez az áldatlan állapot –, akik számára az övékétől különböző bármilyen világkép egyetlen módon írható le: antiszemitizmussal és nácizmussal.

Az egyik (amúgy éppen erről a gondolkodásról megismerhető portálon) éppen most fut egy érdekes sorozat, Halálos tavasz ’45 címmel, amely azokról a művészekről (írókról, színészekről) szól, akiket az 1945-ös szovjet bevonulás, majd a kommunista hatalomátvétel után meghurcoltak. Eddig három történettel ismerkedhettünk meg, Szabó Lőrincével, Fedák Sáriéval és Szeleczky Zitáéval. Mindhármójuk történetében egy közös vonás van: az új megszállás utáni meghurcoltatásuk hátterében minden esetben ott vannak a kor Ceglédi Zoltánjai meg Lunacekjei. Újságírók, firkászok, karikaturisták, senkiháziak. Ilyen alakok, mint Stób Zoltán újságíró, Békeffy István színműíró vagy éppen Gábor Andor. S hogy mondjunk egy igazi nagyságot is, hát például Szeleczky Zita meghurcoltatásában részt vett Major Tamás is. Gobbi Hilda javára legyen mondva, hogy amikor tétje volt, vagyis a népbírósági tárgyaláson semmilyen terhelőt sem mondott pályatársára. Később, a nyolcvanas években megírt önéletrajzában viszont már gond nélkül lefasisztázza.

Ami a lényeg: ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek. Ezeket írja le hajszálpontosan egy öreg vicc, ha ismerik, bocs…

Kohn elhatározza, hogy meglátogatja Párizsban régi barátját, Grünt. Megváltja a vonatjegyét, és elindul. A sors úgy hozza, hogy egy hálókocsiban utazik egy gojjal. Leszáll az este, készülődnek a lefekvéshez, és történetesen Kohné a felső ágy. Elhelyezkednek, pár perc múlva Kohn leszól az alatta fekvő úrnak:

– Elnézést uram odalent felejtettem a szemüvegemet, megtenné, hogy feladja?

– Uram, természetesen, paran­csoljon!

Pár perc múlva Kohn:

– Uram, ne haragudjon, nagyon röstellem, de a könyvemet is lent hagytam, feladná azt is, kérem?

– Uram, ez csak természetes, tessék parancsoljon!

Újabb néhány perc múlva Kohn ismét leszól:

– Uram, ne haragudjon, de látja ott a földön a koszos zoknimat? Megtenné, hogy kiviszi a mosdóba, és kicsit átlögyböli?

– Uram, ne haragudjon, de mindennek van határa!

– Jó, jó, bocsánat…

Másnap délután a vonat befut Párizsba, Grün várja Kohnt az állomáson.

– Szervusz, drága barátom, de régen láttalak! Mesélj, hogy utaztál?

– Ne is mondd, kérlek! Egész úton össze voltam zárva egy antiszemitával!

Na ezek vagytok ti, Ceglédikém. Puszilunk e helyről is…

Bayer Zsolt –magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Heti lámpás (218) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Egészség (50) Autómánia (61) Tereb (138) Vetítő (37) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1571) Történelem (13) Kultúra (4) Irodalmi kávéház (472) Mozaik (42) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Nagyvilág (1439) Mondom a magamét (4077) Belföld (5) Mozi világ (440) Gazdaság (631) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (1634) Flag gondolja (33)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>