Ma 2020 július 14. Örs, Stella napja van. Holnap Henrik, Roland napja lesz.
42c774ba38b229c21ff6db0eea22e9e1.jpg

Bayer Zsolt: Vakok a hídon

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Botorkál a Sors. Rossz fahídon át. Alatta összefolyik az antik és a keresztény örökség. Az antik megfogható és véges. Rendje és értelme van – mint a klasszikus görögség világának. A keresztény metafizika végtelen és felfoghatatlan.

Aquinói Szent Tamás minden istenérve a végtelenbe és a felfoghatatlanba mutat, szigorú ujjal. A végtelen, felfoghatatlan Mindenség rettentőbb, mint a Styx túlpartja.

Babits nézi velünk és helyettünk a vakokat a hídon. „A Csöndnek / folyóján / pár deszka- / darab. / Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.”

Ez a csönd a mi csöndünk. Az iszonyat és a rettenet zajából van. S mi rendre az élet szükségszerű és örök hangjainak halljuk. Annak akarjuk hallani, mert muszáj mégis hinni valamiben. Abban, hogy ez így normális és természetes.

Nem. Nem az. Csak nem értjük. A 18. század legvége, a 19. legeleje óta nem értünk semmit. A gőzgéppel kezdődött. A vasúttal folytatódott. És jött őfelsége az elektromosság, meg a nehézipar. Követte a kőolaj primátusa, és az autógyártás, úgy is mint amerikai álom. És lám! Máris mi jövünk. Mert elérkezett a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje, és vele az informatika, az „információs társadalom” kora.

De hiába. Éppen olyan vakon tapogatózunk át a hídon, mint az első ciklus géprombolói. És Babits mellett Kondratyev áll, és figyel bennünket.

S persze azt sem tudjuk, vakok vagyunk-e igazán. Hiszen az antik hagyományban a vak az, aki látja a lényeget, mert nem zavarja meg a felszín.

A vak mindent lát. S leginkább a jövőt. A keresztény hagyományban viszont a vak valóban a sötétségben bolyong.

A mi rossz fahídunk alatt pedig még zúg és árad az antik és a keresztény hagyomány. Akkor lesz vége a világnak, amikor majd elapad ez az ár, és mindent elborít az anyag. A piac. Amikor a keresztény Egyetemességet végleg leváltja a piac testvérbátyja, a Globalizáció.

„Támolyogva / tolongnak / a hídon / vakok / kis görnyedt, japános, naiv alakok. // A lelkük / a testből / ki nem lát / soha. /A deszkát belepte iszamlós moha.” Így botorkálunk. Babits lát minket, és majd’ beleőrül a kétségbeesésbe. Kondratyev néz bennünket, és tudja, mi következik. Szerinte az ötödik ciklus (az információs társadalom ciklusa) 2018-ig tart. S akkor belépünk a hatodik ciklusba, és áttörés következik be majd a nano- és a biotechnológiában.

Jó lesz. Csak az a baj, hogy minden ciklusban súlyos válságok és háborúk állnak a technológiai fellendülés mellett és mögött. Szergej Malkov szerint: „Válságos helyzetet élünk most át, amely depresszióvá alakul át, kétségbeesetten keresünk kiutat ebből a depresszióból. Többek között új technológiák segítségével is, amelyek a növekedés mozgatórugói lesznek. Ez egy nagyon veszélyes időszak, mert a kiút nem látható, de az ellentmondások felhalmozódtak. Általában ilyenkor kezdődnek a kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági és politikai világháborúk. A világ bizonyos újrafelosztása folyik.”

Így. Csak sajnos nem látjuk, mert lelkünk a testünkből ki nem lát soha.

És e mondatban lakik a babitsi paradoxon iszonyata.

„És néha / fülükbe / jön egy / csobbanás: / És néha / szemükbe / csap egy / loccsanás: / a Csöndbe taszítja le társát a társ.”

Így taszigáljuk le egymást a Csöndbe, ciklusok óta. A csöndbe – nem a rossz fahíd alatt zúgó antik és keresztény hagyományba.

Ha antik vakok vagyunk egy-egy pillanatra, akkor látjuk az alattunk hömpölygő áradatot, és elszégyelljük magunkat. Ha keresztény vakként tapogatjuk utunkat, a Sors rossz fahídját, akkor nem látunk semmit sem, csak a Mindenséget. De már alig hisszük, hogy elérhetjük egyszer.

De az ötödik ciklus, a Korszellem hajótöröttjeiként leginkább ithakaiak vagyunk Aiaié szigetén, és Kirké disznóvá változtatott bennünket. S zabálva pislogunk apró disznószemeinkkel, és még lessük Odüsszeuszt, egyre halványuló reménnyel, egyre homályosabb emberi öntudattal.

Ó, bár lennénk legalább boldog vakok, akár így, akár úgy!

S bár látnánk Babitsunkat, látnánk Kondratyevet. Látnánk bármit is…

Nem tudom, ebben a mélységben lehet-e még várni húsvétot egyáltalán. De mégis tudom: lehet. És Babitsunk hídon tapogatózó vakjaiként messziről, fel nem fogható magasságokból szól a másik üzenet:

„Ó béke! béke!

legyen béke már!

Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,

ragyog az ég sátra,

Testvérek, ha tul leszünk,

sohse nézünk hátra!

Ki a bünös, ne kérdjük,

ültessünk virágot,

szeressük és megértsük

az egész világot:

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!”

És az emlékezésre is. Ha kérhetem.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (489) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1798) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Gazdaság (652) Belföld (5) Kultúra (6) Heti lámpás (241) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Történelem (14) Tereb (140) Sport (729) Mondom a magamét (4652) Politika (1571) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Életmód (1) Nagyvilág (1450)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>