{...} megjelentette az első olyan magyar nyelven írt tanulmánykötetet, mely a tolkieni életmű tudományos igényű kutatását gyarapítja.

A szerkesztőkkel, vagyis dr. Pődör Dóra és Nagy Andrea egyetemi oktatókkal, valamint Füzessy Tamással, a Magyar Tolkien Társaság társelnökével beszélgettünk.

– A Tolkien-nap a vidám fesztiválhangulat mellett komoly előadásokat is kínált, ráadásul most itt ez a konferenciakötet is. Mivel is foglalkozik pontosan a Magyar Tolkien Társaság?
– Füzessy Tamás: A Magyar Tolkien Társaság tavaly volt tízéves, és eleinte, a többi európai Tolkien-társasághoz hasonlóan, inkább egyfajta érzelmi kötődésről és népszerűsítő munkáról szólt a tevékenysége. Ezt igyekszünk folytatni, a Tolkien-nap például a legnagyobb ilyen, a szélesebb nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő vállalkozásunk. Ugyanakkor át is alakultunk kissé menet közben, és sokkal hangsúlyosabb lett a tudományos tevékenység. Ennek eredményét jelzik a Tolkien-konferenciák, továbbá a most megjelent tanulmánykötet. Másfelől egy igazi ifjúsági közösségi háló alakult ki, amelyben a különféle alkotótevékenységek, legyen szó színházról, táncról, képzőművészetről vagy irodalmi próbálkozásokról, mind megtalálják a helyüket. Az egy új vonás, hogy kiadói feladatot is vállalunk.

– Informatikusként dolgozik, viszont a Tolkien-életművel való foglalatoskodás inkább filológiai kihívásnak tűnik. Honnan ez a szenvedély?
– F. T.: Régóta a kedvenc könyveim közé tartoztak Tolkien művei, és kezdettől fogva próbáltam a hátterüket is megismerni. Persze igazából nálam is akkor vált komolyabbá a dolog, amikor jöttek a filmek, illetve megalakult a Magyar Tolkien Társaság, és láttam, hogy vannak még néhányan rajtam kívül, akiket magával ragadt ez a világ. Amikor a hazai kiadók először kezdték megkeresni a Társaságot, hogy segítsünk dönteni abban, mit érdemes kiadni Tolkientől, akkor azok közé tartoztam, akik részt vettek a fordítói és szerkesztői munkában. Egyébként fizikát, matematikát és filozófiát tanultam az egyetemen (majd később teológiát is hallgattam), aztán mégis informatikus lettem; a Tolkien-mánia mellékes dolog az életemben, ami viszont kitölti a nem munkával töltött időm jó részét. A lelkem mélyén inkább filozófiával foglalkoznék, és ez egy lehetőség erre. Szintén önszorgalomból vezetek évek óta Tolkiennel kapcsolatos kurzusokat az ELTE-n.

– Mennyire éri meg ma Tolkient kiadni Magyarországon?
– F. T.: A Tolkien alapműveket: A hobbitot, A gyűrűk ura regényt és A szilmarilokat igencsak megéri kiadni. A gyűrűk ura az egész világra kiterjedő összesítésben benne van a valaha megjelent három legnagyobb példányszámú könyv között (A hobbit pedig az első tízben), és nálunk is folyamatosan nagyon jól fogynak. A specifikus kötetek (mint például az Elveszett mesék könyve) már kisebb könyvészeti vállalkozásnak számítanak, néhány ezer példányról van szó, de pár év alatt ezek is elfogynak. Ezeknek a könyveknek a kiadása bizonyos értelemben presztízskérdés is lehet bizonyos kiadók részéről.

Tolkien kultusza töretlen, a magyar rajongótábor is egyre nő. A Tolkien-napon a Corvin moziban megelevenedett az író kivételes galaxisa. .Fotó: Kocsis Zoltán

– Jelenleg a Magyar Tolkien Társaság bevonásával hatalmas munka zajlik: a tolkieni szövegek és azok terminológiájának egységesítése. A kiadók álltak ezzel elő, vagy rá kellett venni őket erre?
– F. T.: Szükség volt a mi erőteljes ösztönzésünkre, egész egyszerűen megmondtuk az Európa Könyvkiadónak, hogy A gyűrűk ura előző fordításában túl sok a fordítási pontatlanság és még inkább a terminológiai hiba. Elkezdtük a terminológiai felülvizsgálatot, és meggyőztük őket, hogy ez üzletileg sem feltétlenül rossz. Így jöhet most létre egy új, terminológiai szempontból egységes és felülvizsgált életműsorozat.

– Hogyan talált egymásra a Magyar Tolkien Társaság és a Károli Gáspár Református Egyetem?
– Nagy Andrea: Dóra (Pődör Dóra, a kötet társszerkesztője – a szerk.) meg én nagy Tolkien rajongók vagyunk, és amikor a Társaság, több felsőoktatási intézmény mellett, minket is megkeresett, akkor mi borzasztóan lelkesedtünk, és szerettük volna, ha nálunk valósul meg a konferencia. Szerencsére a Bölcsészkar vezetősége is úgy gondolta, hogy ez egy jó együttműködés, és a tudományos dékánhelyettes, aki filozófus, szintén szereti Tolkient. Neki is megjelent egy tanulmánya a kötetben.

– Lehet mondani, hogy egyetemi berkekben már nálunk is elfogadott kutatási téma Tolkien?
– Pődör Dóra: A tanulmánykötet szakmai előszavának szerzője, Nagy Gergely 2012 nyarán védte meg a doktori disszertációját Tolkienből, ami szintén jelzi, hogy egyre elfogadottabbá vált a Tolkien-kutatás egyetemi-akadémiai berkekben is.
– N. A.: Amikor én jártam egyetemre, és felmerült bennem, hogy Tolkiennel kapcsolatos témáról írjak szakdolgozatot, lebeszéltek róla. Később aztán kezdtek megjelenni a Tolkien-szemináriumok. Amikor pedig megérkeztek a filmek, akkor a téma nagyon népszerű lett a diákok körében, ami megint egy másik problémát vetett fel, hiszen többen úgy akartak foglalkozni Tolkiennel, hogy a könyveket nem olvasták, csak moziélményeik voltak. Általában elmondható, hogy főleg a középkorral foglalkozó oktatók és kutatók szeretik nagyon Tolkient.

– A kötet címében szerepel az erkölcs szó is. Tolkient gyakran vádolják azzal, hogy túlságosan sematikusan ábrázolja a jó és a rossz küzdelmét. Valóban ilyen egyszerű a tolkieni világkép?

– P. D.: A konferencia egyik célja éppen az volt, hogy bemutassa a tolkieni világkép összetettségét. Az egyik meghívott vendég előadó, Verlyn Flieger professzor asszony azt fejtette ki előadásában, hogy A gyűrűk urában az egyes szereplők néha erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető döntésekre kényszerülnek. (Természetesen magyar fordításban megtalálható ez az írás is a tanulmánykötetben.) Szerintem azok vetik Tolkien szemére a sematikusságot, akik a posztmodern értékrelativizálást hiányolják a műveiben. Sok esetben az írással kapcsolatos irodalmi kísérletek a XX. században összekapcsolódnak egyfajta értékvesztés és bizonytalanság ábrázolásával is. Ezért gondolom azt, hogy az irodalomkritikai kánonban azért sincs előkelő helyen Tolkien munkássága, mivel régimódinak tartják mind stilisztikai, mind pedig az értékek szempontjából.

–Milyen viszonya volt Tolkiennek a kereszténységhez?
– N. A.: Tolkien katolikus volt, és rendkívül vallásos. Erről nagyon sokat írtak már.
– P. D.: Tolkient kicsit félre is értik ezen a téren. Nagy szívfájdalma volt, hogy nem tekintették keresztény írónak, mivel nem volt hajlandó hagyományos allegóriát írni, ahol keresztény nézetei nagyon „átlátszó”, didaktikus módon jelentek volna meg. A keresztény téziseit becsomagolta olyan kifinomult módon, hogy a kevésbé tájékozott olvasó nem is veszi észre azokat. Amikor például A szilmarilokat olvastam, akkor egyértelmű volt számomra, hogy az egy gyönyörű parafrázisa az Ószövetség első könyveinek: teremtés, paradicsom, bűnbeesés, és küzdelem a Gonosz ellen (aki „természetesen” egy bukott angyal), csak éppen skandináv, finn és kelta gyökerű hőseposzként elbeszélve. A gyűrűk urában is sok ilyen elem megjelenik, csak ki kell bontani a metaforákat.

– Nyilván sokszor felteszik a kérdést, én sem spórolnám meg: mi Tolkien máig tartó népszerűségének a titka?
– F. T.: Szerintem két oka van, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést. A tolkieni írások nem egyszerű huszadik századi irodalmi szövegek, még csak nem is egyszerű fantasyirodalom – sokak szerint nem is ebbe a műfajba tartoznak –, inkább arról van szó, hogy szerzőjük visszanyúl egy olyan formához, ami nagyon régen a kultúra alapszintjét jelentette: ezek a mitologikus formák. A huszadik században ezek újra fontossá váltak, miután jóval korábban a hagyományos mitológiák szétváltak vallásra, irodalomra és tudományra, de egyúttal annyira összetetté is váltak, hogy sokakban merült fel az igény olyan szövegek iránt, amik a világra nézve valamiféle általános orientációt nyújtanak, és újra egyesítik a vallási, a tudományos és a művészeti világlátást, világmagyarázatot. A Harry Potter és A csillagok háborúja is ezért népszerű. A másik az, hogy Tolkiennek hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogy létrehozzon egy rendkívül összetett világot, a mitikus múltba helyezve az európai történelem kitalált előzményeit. Ötven éven keresztül írt egy ciklust, aminek minden részletét többszörösen átírva, tökéletesítve érte el a csak rá jellemző különleges kifinomultságot és részletgazdagságot. Jól jellemzi a részletek kidolgozottságára való törekvését, hogy a magyar fordításokhoz használt terminológiai jegyzék már most mintegy háromezer elemet tartalmaz. Egyértelműen a részletgazdagságból táplálkozó különös valószerűség az egyik legfontosabb vonás, ami a művét kiemeli sok más fantasy és szépirodalmi próbálkozás közül.

Fotó: ]]>wikipedia]]>

Fantázia és erkölcs. „Ma Magyarországon nagyjából ugyanúgy lehet Tolkienről írni és beszélni tudományos igénnyel, mint a világon bárhol máshol” – írja bevezető tanulmányában Nagy Gergely. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint maga a Fantázia és erkölcs című tanulmánykötet. Hogy mégis miért kell hangsúlyozni a fentieket, arra (is) választ ad Nagy tanulmánya, amiben röviden áttekinti a nemzetközi, majd a hazai Tolkien-kutatás főbb állomásait, eredményeit. A helyzet biztató: létezik már „magyar iskola” ezen a területen is, most már „csak” haladni kell az úton. Hogy milyen haszonnal kecsegtethet a tolkieni életmű kutatása, arra szintén meggyőző választ ad a kötet. Ha csak annyit mondunk, hogy az emlékezetkutatás eredményeivel vagy éppen a kozmogónia és a theogónia fogalmaival ritkán találkozó, de az életmű iránt rajongó olvasókat lehet megnyerni, egyúttal bizonyítani számukra, hogy a bölcsészettudomány nem feltétlenül öncélú lufihámozás, akkor már megérte kiadni ezt a kötetet. Az említett fogalmakat egyébként az első két tanulmány, Deák-Sárosi László és Fejes János írásai járják körül az elvárható alapossággal, sok, a művekből vett példákkal. De helyet a kötetben a teológiai megközelítés (Füzessy Tamás), olvashatunk elemzést a háború tapasztalatának megjelenéséről Tolkien munkásságában (John Garth). És bármennyire is „agyonkutatott” téma az író és a kereszténység viszonya, a laikus olvasónak akkor is érdekfeszítő lehet a művek bibliai analógiáról olvasni (Lángi Zsófia). Lehetne még hosszasan sorolni a példákat, de talán ennyiből is kiviláglik: a tolkieni életmű kellően tág teret enged az értelmezéseknek, és láthatóan ez már a magyar tudományosság számára sem számít meghökkentő újdonságnak.

(J. R. R. Tolkien: Fantázia és erkölcs. Jubileumi tanulmánykötet. Szerk. dr. Pődör Dóra, Nagy Andrea, Füzessy Tamás. Kiadja a Magyar Tolkien Társaság.)

mno.hu - Szathmáry István Pál