Ma 2024 október 13. Kálmán, Ede napja van. Holnap Helén napja lesz.
c6275a2772080b83950e638369473492.jpg

Heti Sci-fi - J.M. Coetzee: A barbárokra várva

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A Birodalom egyik távoli helyőrségébe a fővárosból egy sötét szemüveges férfi érkezik Joll ezredes azt a feladatot kapta, hogy derítse fel a határ menti barbárok viszonyait, tudjon meg róluk minél többet, és készítse elő a terepet egy későbbi invázióhoz.

A helyőrség vezetője, a bíró kezdetben segít az ezredesnek, bár tisztában van vele, hogy kettejüknek nem azonos az értékrendjük. A bíró még akkor sem tesz azonban semmit, amikor Joll ártatlan halászokat fogat el és kínoztat meg, mintha ők lennének a titokzatos barbárok. Joll pusztítása távozása után is megmarad, a bíró szívébe pedig befészkeli magát az érzés, hogy ő is hibás a történtekért. Vezeklésül maga mellé veszi az egyik megkínzott lányt, akivel furcsa és bizarr kapcsolatot épít ki, bár ez sosem válik igazi emberi kapcsolattá. A bíró már-már úgy hihetné, hogy sikeresen visszaállított a a békét apró oázis-parti városkájában, ám ekkor újra megjelenik Joll, ezúttal egy hadsereg élén, és háborút indít a barbárok ellen. A bírót mint árulót bebörtönzik, és módszeres lelki terrorral igyekeznek megtörni. Ám a bíróban egyvalami még az igazságérzeténél is nagyobb: az élni akarása.

Coetzee ]]>A barbárokra várva]]> (Waiting for the Barbarians, 1980) című regénye az apartheid rendszer idején íródott, amikor Dél-Afrikában a színes bőrű lakosság csupán másodlagosnak számított. Coetzee első körben Konsztantinosz Káváfisz verséből merítette az ihletet, melyben a rómaiak nagy pompával várják a barbárokat, tőlük remélve a problémáik megoldását, ám a barbárok végül nem jönnek el.

A könyv is hasonlóról szól: a Birodalom a barbárokat mint ellenségképet felhasználva igyekszik fenntartani hatalmát. Inkább visel értelmetlen háborút, mintsem lemondjon erejének fitogtatásáról, arról, hogy érzékeltesse, kik gyakorolják a hatalmat. Joll a maga nemében a hideg és kegyetlen hatalom tökéletes alakja, akinek semmi sem fontosabb a Birodalom mint test nélküli óriás szolgálatánál. A bíró ezzel szemben az egyszerű polgár, akiben kétségek fogalmazódnak meg, aki felismeri, hogy a barbárok is csupán emberek, és hogy a Birodalom lakói puszta jelenlétükkel sértik az őslakókat, de azok kegyesen befogadják őket. A bíró az egyetlen, akiben megfogalmazódik a Birodalom bírálata, ellenszegül a hatalomnak, és bár szörnyű kínokat áll ki, mégsem képesek megtörni.

De a könyv nem csak a hatalom erejéről szól. Az egyén bukásáról is, aki nem képes szembeszállni a hatalommal, az mindent és mindenkit eltipor, hogy esztelen célját véghez vigye. A bíró bár túlél, mégis szemtanúja annak, hogyan válik egy röpke év alatt a hajdan virágzó város meggyalázott, üres hellyé, ahol már csak a megcsömörlött kevesek maradnak, jobb híján saját életük keserűségén töprengve. És a barbárok? A barbárok nem jönnek, soha nem is jöttek. A háború sem volt igazi háború, a barbárok helyett a sivatag végzett a katonákkal, a barbárok helyett az emberi félelem, rettegés és tömeges hisztéria okozta a város pusztulását. Ahogy a régi időkben, úgy most is a barbárok győztek, holott nem is harcoltak.

A regény nem tökéletes, legalább is nem mindenki számára. A néhol terjengős leírások nagyon lelassítják az amúgy sem pezsgő cselekményt – ami nem azt jelenti, hogy nem történne semmi a regény lapjain, korántsem! Csupán a lassan hömpölygő filozófiai leírások, a bíró álmainak allegóriái és gondolatai sokkal több dolgot sűrítenek a regénybe, mint azt elsőre látjuk. Coetzee nem érdemtelenül nyerte el regényért többek között a brit Geoffrey Faber Memorial- és a James Tate Memorial-díjat. Regénye az egyik legfontosabb könyv, ami a hatalom kérdésével foglalkozik, azzal, hogyan képes az államhatalom legyűrni az embereket, hogyan lép az esztelen törvény – amit a hatalom kénye-kedve szerint formál – az igazság helyébe.

Az oldalakon bár egy sosem volt Birodalom és sosem volt emberek jelennek meg, problémáik, gondolataik a mieink is, hisz ezek a problémák sajnos ma is aktuálisak, és a barbárok nem mindig azok, akiket annak hiszünk.

"Néhányan, kik a határról érkeztek,
azt állítják: barbárok nincsenek."

]]>http://fictionkult.hu]]> - acélpatkány

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Heti lámpás (329) Belföld (11) Gazdaság (717) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Vetítő (30) Egészség (50) Tereb (146) Sport (729) Mozaik (83) Nagyvilág (1310) Gasztronómia (539) Flag gondolja (36) Rejtőzködő magyarország (168) Mondom a magamét (7877) Életmód (1) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Autómánia (61) Nézőpont (1) Kultúra (9) Szépségápolás (15) Politika (1582) Történelem (18) Jobbegyenes (2856)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>