- 789
A 2000. év nyara szokatlanul meleg volt. A tikkasztó hőség mindenkit megviselt. Nemcsak az emberek nem leltek nyugalmat hűs nélkül, hanem az állatok is szenvedtek. A halak elpusztultak a szinte forrásig melegedett vizekben.
A 2000. év nyara szokatlanul meleg volt. A tikkasztó hőség mindenkit megviselt.
Nemcsak az emberek nem leltek nyugalmat hűs nélkül, hanem az állatok is szenvedtek. A halak elpusztultak a szinte forrásig melegedett vizekben. Ettől az ivóvízkészletet kiszolgáló víztározók is megfertőződtek. A fertőzött víz, mindenféle járványokat vont maga után. Egyik térségből küldtek ugyan át a másikba fertőtlenítőszereket, gyógyszereket a különböző nemzetek, de a helyzet drasztikusan nem javult. A folyók, tavak teljesen kiszáradtak, a tengerek visszahúzódtak, és teljesen eliszaposodtak, vizük szennyezetté, sötétté vált, mintha csak véres lenne.
Különös, de ez alatt, a Föld más részein, éppen a túlzott csapadékhullás okozott gondot. Vészjóslóan zengett az ég, dörögtek a villámok, tájfun, orkán pusztított a partvidékeken, a kontinens belsejében pedig árvíz tombolt. Óceánia térségében annyira megemelkedett a vízszint, hogy egy szökőár következtében, több sziget elsüllyedt ! A sok csapadék miatt a talaj fellazult, földcsuszamlás következett be. Nem volt ritka a földrengés sem, pl. Japánban, és a Szent András törésvonalon. A szerencsétlenséget jégeső kísérte.
Az emberek szinte már letargiában, teljes érdektelenséggel szemlélték az őket érő katasztrófákat. Teljesen ki voltak merülve, az őket ért sorozatos csapásoktól. A több hónapos, megfeszített munkának, az ellenállási kísérleteknek semmi látszatjuk nem volt.
Az országok vezetői persze, konferenciákat tartottak, megoldást keresve. A részvét, a segítő szándék már kihalt belőlük, hisz mindenki bajban volt, mindenki a saját kárával törődött.
A tudósok megállapították, hogy egy hatalmas meteorit közelít a Föld felé, mely
megzavarta a mágneses erőteret, ezért borult fel, és vált szélsőségessé az időjárás. A meteorit vizsgálatát nehezítette, annak a különleges röppályája, és az, hogy időnkét sűrű, áthatolhatatlan köd vette körül. Az embereken úrrá lett a pánik. Mi lesz, ha becsapódik a földbe a meteorit? A szakemberek még a levegőben szét akarták robbantani, hogy a tömegét, és így a becsapódás által okozott kárt csökkentsék.
Ebben az időben lépett a nemzetközi politikai élet színpadára egy kétségtelenül
karizmatikus férfi, aki minden sikerét azzal érte el, hogy demagóg szövegével, a természeti csapásokért, a nemzetek kormányait okolta. Megbízottja által, aki a szóvivője volt, és pénzügyeit is intézte, kupola városokat épített, tisztázatlan eredetű pénzekből, mely kupolák alatt szabályozni lehetett az időjárást, és az eljövendő meteorit becsapás elől is védelmet nyújtott. Bebocsátást azonban, csak azok az emberek nyertek, akik engedték a homlok- vagy kézfej- bőrük alá beültetni a Karizmatikus újfajta, emberi génnel manipulált chip-jét. A többiek, kint rekedtek. Mivel az egyházak felszólították a híveiket, hogy a mesterséges génkezelésnek, lelkiismeretükre hivatkozva, ne vessék alá magukat, a renitensek többsége vallásos volt.
Elérkezett a becsapódás ideje. A felszálló hamu, hosszú ideig sötétséget okozott.
A kupolaváros, a várakozással ellentétben, nem védte meg lakóit. A Hold vörösen izzott, a csillagok, mintha lángoltak volna. A víz- gáz- áramszolgáltatás csődöt mondott. Az ételek íztelenné váltak. Az őrület sepert végig az embereken, betegjeiket, halottaikat temetetlenül az utcára dobták. Akik követték a Karizmatikust, és Szóvivőét, megutálták őket. A nagy várost elborította a halál, a gyász, és az ínség.
A pusztában maradott hívek azonban, szentelt gyertyával világítottak. Az imádság, és a felebaráti szeretet, átsegítette őket a nehézségeken. Bár kevesebb élelmük volt, minta kupolavárosiaknak, de nem feketepiacon árusították nyerészkedve, hanem megosztották jószándékúlag egymás közt, így mindenkinek jutott. Jézust rejtve hordozták magukban, ez annyit jelent, hogy szellemben, jelen volt köztük az Úr.
És akkor, a Világ Világossága megjelent a sötétségben. Az ég megnyílt, fényesség támadt, és egy felhőben megjelent fehér lovon maga Jézus, akit mennyei angyalok seregei kísértek. Tiszta fehér gyolcsruhában volt az Ítélő Jézus, és mind az angyalok. Hosszú, szőkésbarna hajuk volt, középen elválasztva.
Csodás módon, mindenki érzékelte Krisztus második, csodás eljövetelét, bárhol is volt, bármilyen foglalatosság kellős közepén. Az emberek előtt lepergett az életük, akárcsak ha egy képzeletbeli filmvásznon látnák. Felfogták a jó-, és rossz- cselekedeteiknek a súlyát. Minden eseményt, ami velük történt, hírtelen egy kívülálló szemével is tudták szemlélni. Olyan volt, mint egy megvilágosodás.
Minden nemzet minden tagja Jézus elé sorakozott fel. Krisztus ítélő koronájával a fején ült, arany trónusán, körülötte a lelkes szellemek, vének, dicsőítő angyalok. Az emberek, az ítéletükre vártak, amit azonban saját maguk mondtak ki fejükre, az életfilmben tapasztaltak alapján, és nem Jézustól várták azt. A gonosz szellemeket Krisztus az alacsonyabb létfokozatú anyagba száműzte.
Igen sokan voltak azok, akik a Messiás jobbjára kerültek, vagyis megmenekültek a kárhozattól. Köszönhető volt ez, a végidőben tapasztalható vallási ébredésnek, és a szinte már hősies kitartásuknak. Ők egy magasabb szintű szellemi fokon folytatták életüket.
Velük Krisztus új világot alapított, mely a szereteten nyugodott. A Föld népességét
önszándékúlag csökkentették, fákat ültettek, hogy az erdők számát növeljék. Tiszta energiát használtak, hogy ne szennyezzék a környezetet. Munkájukat szeretetből végezték, és nem fizetségért, így a piaci kizsákmányolás híján, rengeteg szabadidejük maradt, amit meditálással töltöttek. A szellemi vezetők nagy tekintélyre tettek szert.
Ez a boldogság korszak, már 1000 éve tart.
Pap Nóri
Hozzászólások