A ’80-as évek végén „vallották be” először, hogy Magyarországon bizony munkanélküliség van. Akkor persze még csak kb. fél %-os munkanélküliségi rátáról volt szó. Később a KGST megszűnésével óriási piacokat veszítettünk, és jött az ún. konjunkturális munkanélküliség, ami annak következtében alakul ki, hogy a gazdaságban általános kereslet-visszaesés történik. A termékeinket már nem voltak kötelesek a KGST-országok megvásárolni, nyugatra pedig nem nagyon tudtunk szállítani a minőségi elvárások miatt. A termelékenység, hatékonyság lecsökkent, a túl sok munkavállaló túl nagy terhet rótt az akkor már nagyrészt magánkézben lévő vállalatokra, ezért egyre több embert bocsátottak el, és nőtt a munkanélküliek száma. A növekedés kb. 1995-ig tartott, majd 1996-tól folyamatos csökkenést tapasztalhattunk.

 

A csökkenés megtévesztő lehet, mivel részben abból adódott, hogy a tartósan munkanélküliek kikerültek a rendszerből, így a statisztikai nyilvántartásokból is. Érdemes ezért megnézni a foglalkoztatottak számát is, mert ha a munkanélküliségi ráta csökkenése mellett a foglalkoztatottak száma nem nő, akkor nem mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy jobb a helyzet. A két értéket tehát együtt kell vizsgálnunk.

A ’90-es évek végétől a foglalkoztatottak száma növekedett, mivel egy gazdasági fellendülés következett, nőtt a munkahelyek száma, csökkent a munkanélküliek száma és a munkanélküliségi ráta is.

Az alábbi ábra a munkanélküliségi ráta alakulását mutatja 2001-től napjainkig.

 

 

Jól látható a folyamatos emelkedés, ami 2000 után újra bekövetkezett. Eleinte csak mérsékelten, majd egyre erőteljesebben.

 

 

1         nőtt a külföldiek, elsősorban a határon túli magyarok munkavállalása Magyarországon, ők általában alacsonyabb bérért elvégzik ugyanazt a munkát, amiért a magyar állampolgárok magasabb bért kérnek, és a munkáltatók két azonos képességű jelentkező közül az olcsóbbat választják

2         megszűnt a sorkatonaság és a polgári szolgálat, ami folyamatosan 10-20 ezer embert „foglalkoztatott”

3         szerkezetileg átrendeződött a munkapiac, kialakult az ún. strukturális munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy párhuzamosan létezik egymás mellett a munkaerőhiány és a munkanélküliség – ezt a fajta munkanélküliséget csökkenteni lehet átképzéssel és az oktatási rendszer átgondolásával, de mindkettő idő- és pénzigényes feladat

4         megváltozott a munkanélküliek ellátása, a nem regisztráltak nem juthatnak annyi kedvezményhez, mint a regisztráltak, ezért többen bekerültek a statisztikába, akik korábban már kikerültek a nyilvántartásokból

 

A következő ábrán látható, hogy a munkanélküliségi ráta növekedése ellenére az évtized elején még nőtt a foglalkoztatottak száma, jelentős csökkenés csak az utóbbi néhány évben tapasztalható.

 

 

 A részletesebb adatokat vizsgálva (]]>www.ksh.hu]]>) az alábbi tendenciák is felismerhetők:

1         jelen van hazánkban az ún. szezonális munkanélküliség – tavasszal a mezőgazdasági munkák megkezdésekor csökken a munkanélküliek száma, nyáron a tanév végeztével nő

2         jellemzőek a regionális különbségek, a legtöbb munkanélküli az észak-magyarországi régióban él, itt szűnt meg a legtöbb munkahely

3         a regionális különbségeket növeli, hogy Magyarországon az emberek sokkal inkább röghöz kötöttek, mint a legtöbb nyugat-európai országban vagy az Egyesült Államokban – az emberek többsége saját lakásban, házban él, amit az elmaradottabb régiókban nehéz eladni, és az érzelmi kötődés is megnehezíti a költözést a fejlettebb régiókba

 

A tavalyi év folyamán a válság kibontakozásával megint a konjunkturális munkanélküliség nőtt a legnagyobb mértékben, így az év végére elérte a munkanélküliségi ráta a 10,5%-ot, amire 1993 óta nem volt példa. A napokban is hallottunk híreket további csoportos létszámleépítésekről, és még nincs vége a válságnak. A legveszélyeztetettebb csoportok a következők:

 

1         nők – ha gyerekvállalás előtt vannak, azért, ha már utána, azért

2         középkorúnál idősebb korosztály – ha elárulják az életkorukat, sokszor szóba sem állnak velük

3         alacsony végzettségűek

4         megváltozott munkaképességűek – bár az utóbbi évek új szabályozása talán segít rajtuk egy kicsit, mivel a foglalkoztatásukhoz kedvezmények kapcsolódnak

5         tartós munkanélküliek – nehéz a visszailleszkedés a társadalomba

6         büntetett előéletűek

7         romák

 

 

Az elkövetkező néhány évben jelentős csökkenésre nem nagyon számíthatunk a munkanélküliség terén. Alaposan át kell gondolni, milyen eszközök segíthetik a foglalkoztatás növelését, mert a jelenlegi aktivitási ráta mellett az állami kiadások finanszírozása veszélyben van (elsősorban az egészségügyi és egyéb társadalombiztosítási ellátásokra gondolok). Egy biztos: a munkanélküliek túlnyomó többsége dolgozni akar és nem „ingyenélni”, csak ebben segítségre van szükségük.

 

N. R. Ágnes