Eljött volna az ateizmus vége?

A világ vezető gazdasági hetilapjának - The Economist - főszerkesztője és vezető munkatársa eddigi négy kitűnő közös könyvükben a világot alakító legfontosabb erőkről írtak. Legújabb kötetükben a vallásról, mert korunkban a globális vallási újjászületésben látják a világunkat alakító erőt.

A felvilágosodás hatására az elmúlt kétszáz évben Európában szakadás jött létre vallás és modernség között. A francia polgárság a régi rendszer három pillérének - arisztokrácia, egyház és királyság - ledöntésével célozta meg a szabadságot és a demokráciát, ezért választani kellett hit és egyház, valamint tudomány és haladás között. Bár Einstein szerint "a tudomány csak botorkál hit nélkül, és a hit vak tudomány nélkül", az európai értelmiség jelentős része elfogadta, hogy csak az lehet modern, aki megszabadul a vallás fogságából. Amerika másik úton indult el, mert az alapítók mélyen vallásosak voltak, és a szabadság, demokrácia és kapitalizmus megépítéséhez nem kellett ledönteni az egyház hatalmát, mert ilyen nem létezett Amerikában. Ezért ma száz francia közül csak tíz gondolja, hogy fontos a vallás, szemben 85 százalék amerikaival. Száz britből pedig csak hat jár rendszeresen templomba, miközben az oroszok 84 százaléka vallja hívőnek magát.

Hit, vallás és egyház globális előretörést mutatnak. A világ négy legnagyobb vallásához - kereszténység, iszlám, buddhizmus és hinduizmus - tartozók 1900-ban az emberiség 67 százalékát tették ki, 2005-ben 73 százalékot, 2050-ben pedig 80-ra nőhet a súlyuk. Bár a törzsi kis vallásokból a nagyokhoz pártolnak a hívők, így ez is meghúzódik a négy nagy előretörése mögött, annyi biztos, hogy a vallásosság nem gyengül, hanem erősödik. 1900-ban tízmillió keresztény volt Afrikában, ma négyszázmillió, az afrikai népesség fele. Kínában már 64 millió protestánst és 22 millió katolikust számlálnak, 2050-re Kína lehet a világ legnagyobb keresztény és muzulmán állama. A modernség és a globalizáció nem ölte meg a vallást, épp fordítva, megerősítette. A demokrácia és a piac, valamint a technológia és az ésszerűség összefonódott a hittel és a vallással: egymást erősítik, ahelyett hogy gyengítenék.

Ráadásul az erős és nem a gyenge vallások törnek előre. Az evangélikus kereszténység északon hódít, a fundamentalista iszlám délen. A Közel-Keleten a vallást visszaszorító Nasszer, Ben-Gurion, a perzsa Pahlavi sah és a keresztény-szocialista palesztin vezetők helyére a Hamasz, a zsidó telepesek és a cionista keresztények léptek. Atatürk országát ma vallási párt kormányozza, Irán síita iszlám állam. Mintha nem a vallás, hanem az ateizmus vége jött volna el. Jeruzsálemtől Salt Lake Cityig - a mormonok központjáig - a demográfia az erős vallásokat táplálja: a mélyen vallásosak előbb házasodnak és sokkal több gyermeket vállalnak, mint a világiak, egy ortodox zsidó nő háromszor annyi gyermeket, mint egy nem vallásos. A nyugati világ liberális értelmiségét egyre inkább kínozza a gondolat: mi van akkor, ha a világi Európa, Manhattan és Harvard nem a szabály, hanem a kivétel lesz századunkban?

Talán a legérdekesebb, ami Kínában történik. Az 1982-es alkotmány öt vallást ismer el - buddhizmus, taoizmus, iszlám, protestáns és katolikus -, és a kormány erőteljesen támogatja a taoizmus és a konfuciánus eszmék terjedését. A keresztény vallások közül a protestáns erősebb, mint a katolikus, 55 ezer hivatalos protestáns templom és közel ötezer katolikus működik Kínában, továbbá az otthoni "vallási helyeket" is engedélyezik 25 főig. Miért hódít a kereszténység? A kínai üzletemberek egy része úgy gondolja, hogy Amerika és Európa sikere a keresztény eszméken alapszik. A vallás a siker igazi forrása, mert erkölcsi alapot ad a pénzügyi emelkedésnek, és közösséget teremt a magányos egyénekből.

Igazuk is van.

Matolcsy György, hetivalasz.hu