„Az európai uralmi struktúra e lejtő nyomán engedelmes bábfigurává vált, és egyre mélyebbre nyomul a hazugságok zsákutcájába, beteljesítve értelmi és erkölcsi lezüllésének jóslatát.

Úgy látszik, most válik csak igazán globálisan időszerűvé Bibó István mondata az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című dolgozatából, amely így hangzik: »Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez elkerülhetetlenül vezet az emberi közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.« Ahogy egy előző írásomban bizonyítani próbáltam, ez igaz a »zsákutcás amerikai történelemre« is, de sajnos igaz Európa elmúlt hetvenöt évének történetére is. A háború után Európa példátlan esélyt kapott arra, hogy békés, nyugodt, kiegyensúlyozott együttműködési rendszert hozzon létre. Igaz, ez csak Európa nyugati felének adatott meg, mert a keleti felébe a világot irányító, »nem létező« hatalmi szuperstruktúra előzékenyen beinvitálta a magát szocializmusnak nevező brutális politikai kapitalizmust, hogy számolná fel könnyen, gyorsan, olcsón a történelmi paraszti társadalmakat, hogy ezzel megkönnyítse a térség kifoszthatóságát.

És miután e feladatának magas színvonalon eleget is tett, ez a nem létező világerő könnyen, gyorsan, olcsón felszámolta ezt a politikai kapitalizmust, és nekilátott a térség most már nyugodt kifosztásához, amely azóta is zavartalanul folytatódik. Ezt szokás amúgy rendszerváltozásnak nevezni. De visszatérve Európa háború utáni történetére, Nyugat-Európa ekkor példátlan esélyt kapott arra, hogy saját sorsát is rendezve, majdan az egész földrészre kiterjedő berendezkedést hozzon létre.”

]]>www.mandiner.hu]]>