Richard Wilkinson és Kate Pickett - egyetemi tanárok, a brit tudományos élet meghatározó alakjai - 30 év kutatási eredményeivel igazolnak egy erkölcsi alaptételt: a nagy társadalmi egyenlőtlenségek károsak, nem csupán a leszakadók, de a gazdagok számára is. Azt tudjuk, hogy felfelé haladva az anyagi létrán emelkedik a várható életkor, javul az egészség és nő a boldogság. Érdekes azonban, hogy 20 ezer dolláros egy főre eső jövedelem felett már nincs összefüggés a fenti tényezők között: a fejlettek klubjában a jó élet nem csak az anyagi jóléttől függ.

A gazdagság egy szintje felett - mi még az egy főre jutó 20 ezer dollár körüli jövedelem alatt vagyunk - a gazdagok és szegények közötti különbség, tehát a társadalmi egyenlőtlenségek mértéke áll az egyes országok életminőségi mutatói közötti eltérések hátterében. A gazdag országok közül Japánban, illetve a skandináv államokban a legkisebbek, és Amerikában, Portugáliában, valamint a többi angolszász országban a legnagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, és ehhez igazodnak az egyes országok életminőségének eltérései.

Az egészségi problémák, a bűnözés, a 18 év alatti gyermekvállalás, a gyermekek jóléte, a várható életkor és egy sor más életminőségi tényező romlott ott, ahol nagyobbak a társadalmi különbségek, és javult ott, ahol kisebbek. Sőt, az Egyesült Államok egyes államai között is az egyenlőtlenségek mértéke szerint van különbség az egészségi és szociális állapot jellemzőiben. Az oktatási eredmények eltérései is egyértelműen a társadalmi egyenlőtlenségektől függenek: jobbak az egyenlőbb és rosszabbak a kevésbé egyenlő társadalmak oktatási eredményei. A bűnözés, ezen belül a fiatalkorú bűnözés is az egyenlőtlenségek mértékétől függ: ha nagyok az egyenlőtlenségek a szegények és a gazdagok között egy fejlett országban, akkor többen érzik úgy, hogy erővel és erőszakkal érhetnek el többet. Sőt ez az egyenlítés, a visszavágás eszköze számukra. Több az elhízott, alkohol- és drogfüggő, szívrohamot és szélütést szenvedő, valamint alvási problémával küzdő azokban az országokban vagy amerikai államokban, ahol magasabbak a társadalmi egyenlőtlenségek.

Kicsik a társadalmi egyenlőtlenségek, ha a társadalom jövedelem szerinti alsó és felső ötöde között négyszeresnél kisebb a különbség. S nagy, ha ennek kétszerese, tehát 8-9-szeres. Mérik a finomabb Gini-mutatóval is, de az összefüggés változatlan: az életminőséget meghatározó minden fontos mutató döntő módon függ az egyenlőtlenségektől. Sőt, a gazdasági versenyképesség, a növekedés és a siker is döntően a szociális egyenlőtlenségek korlátok között tartásától függ. Például azért, mert a sikerhez szükséges közösségi és egyéni bizalom is ezen múlik. Gyanakvóak és bizalmatlanok a kevésbé egyenlő társadalmak, ami csökkenti a társadalmi tőkét, ezzel a gazdasági siker esélyét. Miért ilyen fontosak a társadalmi egyenlőtlenségek?

Lelki és fizikai egészségünket, egész magatartásunkat meghatározza, milyen kihívást, stresszt érzékelünk környezetünkből. A túl hosszú és erős stressz káros egészségünkre és személyiségünkre. Ha alacsony a társadalmi helyzetünk, nincs barátunk, és életünk korai szakaszában erős stressz ért bennünket, felerősödik a külső stressz: fenyegetve érezzük magunkat. Biztonságérzetünkhöz az kell, hogy becsüljük magunkat. Önértékelésünk azonban jelentős mértékben függ attól, hol állunk a társadalomban. Minél nagyobbak az egyenlőtlenségek, annál többen állnak a fenthez képest lent. Ennek félelem, szorongás, betegség és bűnözés a vége.

Magyarország és minden magyar sikerének döntő forrása a mai kiáltó társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése.

Matolcsy György, hetivalasz.hu