Az elmúlt év során átfogó elemzések láttak napvilágot arról, hogy nagyjából mekkora vagyon, és főként milyen eloszlásban szolgálja az emberiség anyagi létének megalapozását, és hát van min elgondolkodni, ha áttekintjük e tanulmányok főbb megállapításait. Az első dolog mindjárt maga a szám, mármint a világ lakói által birtokolt anyagi vagyontömeg, ami dollárban kifejezve 241 ezermilliárd dollár, vagyis Magyarország 1500 évnyi nemzeti jövedelme. A Föld minden lakójára körülbelül kilencmillió forintnyi anyagi vagyon jutna. Mi magyarok se nagyon panaszkodhatunk, hisz valamicskével a világátlag felett vagyunk a magunk tízmillió forintnyi értékével, tehát a közel tízmillió magyar mindegyike közel tízmillió forintnyi vagyonnal rendelkezik. Ez a világ egészében, és persze Magyarországon is tisztes polgári létet tenne lehetővé mindenki számára.

Ha azonban, és ez itt a bökkenő, e roppant vagyontömeg eloszlását is megvizsgáljuk, akkor igazi abszurditásra bukkanunk. Félreértés ne essék, senki sem gondolja komolyan, hogy e vagyontömegnek tökéletesen egyenlő arányban kellene eloszlania, de ami a mai valóságot jellemzi, az ha lehet, még komolytalanabb. A legszegényebb egymilliárd ember ugyanis mindössze a vagyontömeg egy ezrelékét birtokolja, vagy-is fejenként 241 dollárt, ami nem egészen hetvenezer forint, egy öttagú család esetében 350 ezer forint. Vagyis az alsó egymilliárd ember vagy hajléktalan, vagy valamilyen, hajléknak aligha nevezhető, nyomorúságos viskóban lakik. És a Föld népessége rosszabbik helyzetben lévő felének, vagyis 3,6 milliárd embernek sem sokkal jobb a helyzete, mert ők is összesen a világ anyagi vagyontömegének mindössze csak egy százalékát birtokolják.

A világ lakóinak szegényebb kilencven százaléka a vagyonok tíz százalékát, a leggazdagabb tíz százaléka pedig a vagyonok kilencven százalékát birtokolja. A Föld leggazdagabb tízezer emberénél, vagyis a „felső tízezernél” ez a családi vagyon szintjén már dollármilliárdos létet feltételez. És végül a világ leggazdagabb száz emberénél, ez már fejenként is 24 milliárd dollár.

A világ hat leggazdagabb embere pedig akkora vagyonnal rendelkezik, mint a (nem egészen) tízmillió magyar, vagy a legszegényebb félmilliárd ember a Földön. És Kína persze itt is mindent visz. A dollármilliárdosok száma Kínában tizenöt évvel ezelőtt még csak egy fő volt, ma száznégy fő. Miközben a világ egészében „csupán” kétszeresére, azaz hatszázról ezerkétszázra nőtt a számuk. Dollármilliomosokból tizenöt esztendeje alig több mint tízezer volt Kínában, ma körülbelül másfél millió, és 2020-ra meghaladhatja a hárommilliót. Ha Európa teljes népességét tekintjük, itt a világ egészére jellemző értékektől némileg egyenletesebben oszlanak el a vagyonok, de azért a népesség legfelső tíz százaléka itt is a vagyonok hetvenkét százalékát birtokolja, szemben az alsó tíz százalék félszázalékos részesedésével. Emlékeztetőül ugyanez a világ egészére vetítve kilencven és 0,1 százalék, vagyis ezzel a kilencszázszoros egy főre jutó eltéréssel szemben Európában ez az érték „csak” száznegyvennégyszeres. Magyarország ilyen típusú szegregációs mutatója körülbelül százszoros lehet, ami azt jelenti, hogy a legszegényebb egymillió esetében a tipikus családi vagyon nagyjából egymillió forint, míg a legfelső egymillió esetében úgy százmillió forint körüli. Ez Európa egészében nyolcszázezer forint és százhúszmillió forint, míg a világ egészében háromszázezer forint és kétszázhetvenmillió forint.

Megvonva mindennek a mérlegét: a tendenciák azt jelzik, hogy öngerjesztő örvényléssel van dolgunk, ami azt mutatja, hogy a nagyobb vagyonból logikailag könnyen belátható jobb eséllyel keletkeznek még nagyobb vagyonok. Az óriási vagyonok sok esetben teljesen „befagyott” tőkét jelentenek. Az, hogy több Ferrarija vagy Bentley-je is van valakinek, még talán érthető egy bizonyos értelemben. De ha mondjuk több száz darab áll ezekből a luxusautókból a garázsában, mint például egyes olajmonarchiák uralkodóinak, akkor ez azt jelenti, hogy egy hatalmas tőketömeg „befagyott állapotban” porlad el. Miközben ezalatt mondjuk egy bangladesi családnak már száz dollár is bőven elég volna ahhoz, hogy az ennek segítségével beindított családi vállalkozásuk elősegítse akár egy egész faluközösség boldogulását.

Az ilyen gigantikus egyenlőtlenség tehát csökkenti a mobilitást, mintegy „befagyasztja” a meglévő társadalmi különbségeket, összességében tehát bizonyosan rontja az adott emberi közösség társadalmi, gazdasági esélyeit a méltó életre. Ráadásul mindez közvetlen üzleti értelemben is pusztító következményekkel jár, hisz az egyre nagyobb szegénység egyre kisebb vásárlóerőt is jelent. Vagyis pangani fog a gazdaság, és ennek nyomán az egyre nagyobb tőkestruktúrák egyre kockázatosabb spekulatív ügyletekbe kezdenek, valójában egymást kénytelenek majd kifosztani, ami az egész globális rendszert sodorhatja végveszélybe. Ezt persze könnyebb belátni, mint komplex társadalmi cselekvéssel megváltoztatni a rendszer természetét. Nagy valószínűséggel tehát az emberi társadalmak egyik legsúlyosabb csapdája felé lépdelünk, amelyből, ha belelépünk, csak elmélyült, lassú, türelmes munkával szabadulhatunk.