Ma 2019 szeptember 19. Vilhelmina napja van. Holnap Friderika napja lesz.
7f6ef6e3d2c44d6086f3d8b371236c88.jpg

Miért lenne luxus a 13. havi fizetés?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A Poblenou valaha Barcelona elhagyatott ipari területe volt, a munka reményében ide vándorlók gyűjtőhelye. Ma hatalmas üveg- és acéltornyok, luxusszállodák szegélyezik partját, füvesített villamossín vezet a Diagonalon a Besós folyó irányába, mellette megannyi irodaház.

A kerület tele van élettel, az 1992-es olimpia nagy lendületet adott a városrésznek. Alig van kávézó, melynek teraszán ne ülne valaki, ahogy alig akad olyan háztömb, ahol legalább 2-3 ablakba ne lenne kifeszítve a senyera, vagyis a katalán zászló. A helyiek azt mondják, itt mindenki utálja a kormányt, a politika nem annyira a mindennapok része. A válság sokkal jobban foglalkoztatja őket, a friss makrogazdasági adatokat a pincér ugyanúgy fejből mondja, mint a taxisofőr. 27 százalék.

Ez hangzik el a legtöbbször, és a legtöbb barcelonai vállalkozás számára is a kiugróan magas munkanélküliség a probléma. A katalán fővárosba tavaly kevesebben érkeztek, mint ahányan elmentek – ilyen nagyon régen nem fordult már elő. Nemcsak a dél-amerikaiak mentek „haza”, a spanyol fiatalok előtt is egyre inkább alternatíva Argentína vagy Brazília. Az elvándorlási hullámot az sem csillapította, hogy a kormány jelentős járulékkedvezményt ad azoknak a pályakezdőknek, akik saját céget alapítanak.

A cégalapítás Barcelonában amúgy nem egy bürokratikus rémálom, pár hét alatt megvan, és bár a működési engedély kiadása akár évekbe is telhet, a cégeknek elegendő csak azt bizonyítaniuk ez idő alatt, hogy elindították az eljárást. Ha adószámot kap, bármelyik vállalkozás megkezdheti működését – függetlenül az engedély meglététől.

A szieszta csak egy városi legenda 

A fiatalok előtt nemcsak az újdonsült járulékkedvezmény miatt alternatíva a saját üzlet elindítása, Barcelonában az emberek inkább a házak aljában lévő kisboltokat járják, a város méretéhez képest nincs is itt nagy bevásárlóközpont. A Poblenouhoz közeli Sant Martí üzleti- és konferenciaközpontja mellett található az egyik legnagyobb barcelonai pláza. Bent alig lézengenek az emberek, bármelyik hétfő délelőtt többen vannak Budapesten egy ilyen plázában, mint itt délután 6 után. Az utcák viszont tele vannak, a legtöbben meg-megállnak a kirakatok előtt, a barcelonaiak alapvetően kíváncsiak, ha új bolt nyílik az utcában, bemennek, kérdezgetik a tulajt, beszélgetnek. A Verdaguer melletti kisutcákban habos-babos kávézók mellett egy hasonló méretű üzlethelyiségben autószalont is találok, az eladó maga a tulajdonos, családi vállalkozás keretében árulják a Citroneket, amiből három fér el a boltban, mellette pedig épp hogy marad még hely egy pultnak, ahol alá lehet írni az adásvételiket.

A katalán fővárosban a kisvállalkozásoknak valóságos kultúrája van, és hiába a sok idetelepült multinacionális vállalat, a gazdaság húzóerejét a kiscégek adják. A bevándorlók szerint a katalánok szorgalmasabbak, mint a spanyolok, bár a napjuk 10-kor indul, általában 8-9-ig dolgoznak, elnyújtott szieszta pedig nincs, egyórás ebédszünetet tartanak általában. 

Erre az egy órára pedig szükség is van, hiszen a helyiek szeretnek beülni éttermekbe. Sőt, a legtöbben reggel, délben és este is más helyre mennek, folyamatosan újabb éttermeket és kiskonyhákat fedeznek fel, ha tehetik. A fiatalok is sokszor egy éttermi beüléssel indítják a péntek esti bulizást. 

Az ingatlanlufi után: brutális négyzetméterárak

Egy hete még 27 fok volt Barcelonában, az idő most sem borzasztó, az utca tele van emberekkel, amerre a szem ellát, kisboltok garmadája. A Besós mellett és a Montjuic hegy alatt pedig dübörög a város ipari erőforrása, fehér füst száll a tenger fölé, jelezve a katalán gazdaság erejét. Ez lenne a válság?

Igen. Kevesen hiszik, de a bajoknak még nincs vége. Az ingatlan lufi ugyan kipukkadt, de az üzlethelyiségek és a lakások bérleti díja az átlagkeresetekhez képest így is nagyon magas. A 600-700 eurós albérletek mellett csak 3-400 eurója marad a pályakezdőknek az életre, ezért a legtöbben inkább otthon maradnak és csak 30 éves koruk után költöznek el a családi fészekből. A városban 30 négyzetméteres lakást találni 100 ezer euró alatt nagyon nehéz, a 40-50 négyzetméteres lakásokért is elkérnek 300 ezer eurót a centrumhoz közel. 

Luxus-e a 13. és a 14. havi fizetés? 

A fiatalok munkapiaci problémái korábban is megvoltak, ezt a válság csak elmélyítette. Nagyobb hitelt a bankok nem adnak, a pénzügyi rendszeren még mindig érződik a 2011-ben elmélyült krízis. Hiába a látszólagos jólét, a katalán kormány tavaly igen közel került a fizetésképtelenséghez, sőt, ez tulajdonképpen be is következet. A 13. és 14. havi fizetéseket hosszas halogatás után végül nem is fizették ki a közalkalmazottaknak. Mikor a Passiage de Grácia melletti kávézóban a velem beszélgetőknek felvetem, hogy a 13. és a 14. havi fizetés Magyarországon luxusnak számítana, azonnal rázni kezdik a fejüket. Katalóniában az egész éves fizetést 13 illetve 14 részre osztva fizetik ki, ez nem extrajuttatás szerintük és ráadásul a gazdaságnak is jó. Így ugyanis többen mennek nyaralni és az év végén is bátrabban nyúlnak a pénztárcájukba a karácsonyi bevásárláskor.  

Ez amúgy igaz most is a katalánokra. A boltosok szerint ősszel kicsit kiengednek a helyiek és a karácsonyhoz közeledve egyre bátrabban nyúlnak a zsebükbe. Nincs már az a jólét, mint a válság előtt – mondják. Akkor az utcák tele voltak emberekkel, mindenki kezében szatyrok, munka után mindenki vásárolni ment. Ez megszűnt, a jómódú polgárok is óvatosabbak lettek a megszorítások bejelentése után. A kormány adókat emelt, az áfát az elmúlt pár évben kétszer is megemelték, és az addig ingyenes közszolgáltatások köréből sok minden kikerült. A korrupció azonban így sem harapózott el, ha valaki megpróbál lefizetni itt egy rendőrt, könnyen a zárkában találja magát. A hálapénz pedig itt nem létező fogalom. A legnagyobb probléma a feketemunka, ami a válság hatására egyértelműen kezd teret nyerni.

De a spanyol válságnak van egy másik hozadéka itt, ami visszaköszön a legtöbb lakás ablakából, az arany és vörös sávos zászlók nemcsak a katalán büszkeséget jelképezik. A legtöbb barcelonai szerint a függetlenség az egyetlen alternatíva Katalónia számára. Bár egyre többször írnak arról a helyi lapok, hogy soha ilyen közel nem volt a kiváláshoz a tartomány, sokak szerint így sincs esély az elszakadásra. Madrid számára létfontosságú ugyanis Katalónia.

Ez a tartomány adja a spanyol GDP ötödét, a teljes spanyol export harmadát és a spanyol ipar legnagyobb részét, 25%-ot. A nacionalizmus ugyan nem ölt szélsőséges formákat, de érezhetően erősödött és a barcelonaiak szerint ez a válságnak köszönhető. Bár Katalóniában a fogyasztás kissé visszaesett, a GDP annyira nem szenvedte meg a válságot, az országos helyzethez képest a munkanélküliség pedig egyáltalán nem magas (a 7 milliós tartományban közel 630 ezren vannak állás nélkül jelenleg). A katalán GDP több mint a dán, de itt 2 millióval többen laknak, vagyis a független Katalónia nem lenne Európa leggazdagabb államai között.

A madridi  Economía de la Universidad Complutense egyetemi oktatója, Mikel Buesa szerint a válással mindkét fél rosszul járna. Spanyolországnak hatalmas áldozat lenne, Katalónia pedig a legszerencsésebb esetben is elvesztené nemzeti össztermékének 23%-át (a legrosszabb forgatókönyv esetén akár 50%-át is). A legnagyobb katalán cégek ügyfeleinek ugyanis csak töredéke van a tartományban, a Caixa bankban vezetett bankszámlák közül csak minden harmadik tartozik ide, a Gas Natural ügyfeleinek pedig 90 százaléka nem Katalóniában él. A függetlenedő tartomány 10 év alatt tudná csak bevezetni az eurót, az EU-ba Brüsszel jóindulata esetén 2-3 év alatt nyerhetne felvételt, ami nyilván megfogná az exportot is. Saját pénzt kellene addig verni, önálló nemzeti bankkal, ennek bevezetése is a katalán költségvetésre hárulna. A brutális spanyol államadósságból a Katalónia csak a „sajátját” vinné tovább, ez az összes autonóm tartomány adósságának negyedét teszi ki, összesen 50 milliárd euró volt tavaly, vagyis 2009 óta megduplázódott. Ez jelenleg a GDP 25,4%-a, de ha a gazdaság valóban megszenvedné a függetlenedést, akkor hirtelen az 50%-ot is elérhetné a mutató, amit még így is megirigyelne a legtöbb EU-tagállam. 

Függetlenség? Igen!

A legfrissebb, szeptemberi közvéleménykutatás szerint a katalánok 80%-a venne részt egy népszavazáson és 52,3%-uk szavazna az elszakadásra. A megkérdezettek 47%-a szerint akkor is a függetlenségre kell voksolni, ha ezzel elveszítik - egy időre - az uniós tagságot. Már kevesebb, mint a katalánok negyede gondolja úgy, hogy egyértelműen rossz ötlet a különválás - számuk lassan, de folyamatosan csökken.

Spanyolországban a tartományok meglehetősen nagy függetlenséget élveznek. Katalóniának külön kormánya van, a hivatalos nyelv a katalán, az iskolákban heti pár órában tanítják csak a spanyolt, a kulturális és politikai autonómia teljes körű. Ügydöntő népszavazást csak Madrid írhat ki, de a helyi kormány, a Generalitat véleménynyilvánító referendumot bármikor meghirdethet. Számomra megdöbbentő volt, hogy az általam megkérdezettek többsége szerint a függetlenedés gazdasági, ha úgy tetszik adózási kérdés. A legjobban az fáj az itt élőknek, hogy az innen beszedett pénz nem ide jön vissza, Madrid átcsoportosítja azokat a szegényebb tartományoknak. Nagy felháborodást keltett a madridi bankok kisegítése is, főleg, hogy a Caja Madrid hitelezte meg a Real Madrid klasszisának, Cristiano Ronaldo kivásárlási árának nagy részét, utóbb ez is hozzájárult ahhoz, hogy a pénzintézetet be kellett olvasztani a szintén állami segítségre szoruló Bankiába.

A helyiek szerint nem lennének könnyű évek az elválás után, de az idősebbekben még emlékeznek a Franco-éra elnyomására, és azt mondják, ezt is kibírnák a függetlenségért cserébe.

A Parque de Gandhiban vasárnap délelőtt petangozó nyugdíjasok nevetve mondják, hogy az independencia egyik legfontosabb kérdése az lenne, hogy az FC Barcelona indulhatna-e a spanyol bajnokságban. Meglehetősen unalmas lenne ugyanis, ha minden évben megnyerné a katalán bajnoki címet. 

Barcelona, 2013. november

Zsiborás Gergő - ]]>http://forbes.blog.hu]]>

]]>]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (137) Jobbegyenes (1595) Történelem (12) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Belföld (5) Mondom a magamét (3919) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1414) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Egészség (50) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Sport (728) Heti lámpás (213) Gazdaság (623) Irodalmi kávéház (469) Gasztronómia (539) Politika (1571) Mozi világ (440) Vetítő (37) Kultúra (4) Mozaik (9)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>