A lexikonban a hisztéria címszó magyarázata így kezdődik: „A konverziós zavart a köznyelvben hisztériának nevezték és nevezik. Arról a meglehetősen elterjedt zavarról van szó, amikor a szélsőségesen erős érzelmi vagy pszichológiai stresszhatás fizikai tünetek formájában jelenik meg.” Nem kell talán különösebben bizonyítani, hogy a világ és benne különösen a nyugati ember egyre drámaibb jeleit mutatja ezeknek a konverziós zavaroknak.

A konverzió ebben az esetben átfordítást jelent, ennek zavara tehát azt a helyzetet jelöli, amikor a szélsőségesen erős érzelmi hatás nem az ezt kiváltó fenyegetés megoldására mozgósít, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen blokkolja, vagy veszélyesen inadekvát válaszra készteti az adott élőlényt. Márpedig ha egy élőlény vagy egy közösség vészhelyzetben inadekvát válaszokat ad az őt érő kihívásra, az többnyire végzetes következményekkel jár. Ha a világ és benne a magyarság valóban szeretne valamilyen megoldást találni arra a kihívásra, amit a kialakult helyzet jelent, akkor először a stresszhatást kellene csillapítani. Csakhogy a dolog csapdája éppen az, hogy jelenleg a szereplők nem csillapítják, hanem inkább tovább fokozzák azt a stresszállapotot, amely a legfőbb akadálya annak, hogy megpróbáljuk értelmezni, aztán pedig, ha lehet, megoldani a kialakult válságot.

Érthető, de nem menthető az álláspont, hogy azonnal kell valamilyen megoldást találni. Ahogy a régi vicc mondja, nincs olyan súlyos probléma, amire ne lehetne olyan megoldást találni, ami gyors, könnyű, olcsó és rossz. A migrációs válsághelyzet kezelésére eddig minden ilyen gyors, könnyű, olcsó… és rossz megoldást kipróbált a világ, de most már itt volna az ideje annak is, hogy azt az egy jó megoldást is megtaláljuk, amiről még keveset tudunk, de annyit biztosan, hogy nem lesz gyors, könnyű, sem olcsó, hanem hosszú, nehéz és igen költséges. Bár gyakran idézik a „tett halála az okoskodás” fordulatot, nem árt tudni, hogy ezt Lucifer mondja az Ember tragédiájában, és éppen akkor, amikor az első emberpárt az ősbűn elkövetésére akarja rávenni, a bűnelkövetést sürgeti.

József Attilával szólva „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, / a meg nem gondolt gondolat”, amit esetünkben éppen a hisztéria vált ki, nem megoldja, hanem tovább súlyosbítja az amúgy is éppen elég súlyos helyzetet. De ahhoz, hogy a megoldást megtaláljuk, először értelmeznünk kellene a helyzetet, vagyis valamennyi érintettnek meg kellene találnia azt a közös elbeszélési módot, amellyel a helyzet leírható lenne. És csak ezután kerülhet sor arra, hogy megbeszéljük a teen­dőket is.

A dolgok állása szerint azonban ilyen közös „nyelv” nincs. Sőt nemcsak, hogy nincs, de az érintettek éppen egy mindinkább elvaduló verbális háborúban állnak egymással. Bármennyire lehangoló is ez, de tudomásul kell venni, hogy a kialakuló hisztériának az egyik döntő, mondhatni „nulladik szintű” oka egy rendkívül súlyos kommunikációs probléma. Mögötte pedig a hit, a bizalom és egyáltalán, minden pozitív érzelmi energia teljes hiánya húzódik meg sötét és vészjósló háttérként. Aligha véletlen, hogy a hindu bölcselet öt alapelve közül az első kettő valójában a két legveszélyesebb negatív érzelmi energia lecsillapítására ösztönöz minket. Az első azt mondja, hogy ne legyen benned aggodalom, szorongás, félelem, a második pedig azt, hogy ne legyen benned harag, düh, indulat.

A legveszélyesebb és leginkább romboló negatív érzelmi energia ugyanis a félelem. A magyar nyelv igen pontosan fogalmaz: akit áthat a félelem, az eleme egyik felének van csak birtokában, így végzetesen kiegyensúlyozatlan. És lételméleti értelemben ugyan mi más lehetne bármilyen félelem oka, mint a hit hiánya. A hit abban, hogy a világot egy jóindulatú teremtő erő és az erre épülő rend tartja össze. Vagy, ahogy a keleti bölcsesség fogalmaz, a létezés nem más, mint az egyetemes szeretetenergiák szabad és végtelen áramlása. Minden rossz, minden baj, minden fájdalom, betegség és sérülés abból ered, hogy valami útját állja a szeretetenergiák szabad áramlásának. Most ez a „valami” az, amit „nyugatias modernitásként” ismerünk, hisz ez genezisénél fogva szembemegy az egyetemes szeretettel.

Az önző egyénre, a mindentől, de legfőképpen a világot mozgató szeretet rendjétől „szabad” individuumra, a homo oeconomicus „racionalitására” épülő profitlogika planetáris dimenziójú technocivilizációt épített, azonban ez most összeomlani látszik. Összeomlásának legvégső és legmélyebb oka pedig nem más, mint a hit és a bizalom hiánya, a nyers fizikai élvezetek kiváltására alkalmas „anyag” mennyiségének növelése minden áron, akár a világ elpusztítása (vagyis öngyilkosság) árán való mértéketlen hajszolása.

Mindaz, amit ma az uralkodó létszemlélet hamis módon migrációként, bevándorlási válságként, menekültkrízisként ír le, valójában ennek a következménye. Igazán végzetessé teszi mindezt, hogy a látszat ellenére a nyugati ember önmaga és a világ felszámolásának nem főszereplője, hanem inkább csak szánalmas báb­figurája. Ötszáz éve brutális rablóként elkezdte kifosztani a szakrális felelősségére bízott világot, ma pedig saját magát számolja fel tehetetlen és szaporodásra képtelen hedonizmusával. Ebből a csapdából kellene végre kiutat találnia.

Bogár László –]]> www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!