Az egyik Pareto-arány szerint a tényezők, erőforrások, emberek öt százaléka hozza az eredmények felét, és a maradék 95 százalék csak a másik felét. Pareto szerint ez az időre is igaz: egy időszak - lehet egy nap, egy év vagy 20 év - huszadában (5%) hozott döntések a teljes szakasz felére kihatnak: az eredmények felét kevés döntésnek és kis időnek köszönhetjük.

2010-ben új korszakot nyitottunk. Úgy döntöttünk, elérjük azt, amire ötszáz éve nem voltunk képesek: fejlett, gazdag és boldog európai nemzetté válunk. Azt láttuk a világban, hogy a történelmi felzárkózás célját 15 és 25 év között érték el a sikeres nemzetek. Ha ennyi idő alatt nem ment, már nem is sikerült.

Döntésünk szerint a 2025 és 2035 közötti időszakban kell elérnünk a felzárkózást, különben elakadunk. Nem a semmiből indulunk, ezért 20 évet adtunk magunknak a cél eléréséhez: 2030-ra szeretnénk elérni az akkori európai fejlettséget és életminőséget.

Új korszakban hajózunk, vége a hitelre épülő korábbi 25 évnek: a 2008-ban kitört nyugati pénzügyi válság mindent felfordít. Az új világ munkára, termelésre, takarékosságra, szorgalomra, kreativitásra, közösségekre, gyermekvállalásra és erkölcsre épül, így gyökeresen szakít a régi világ működésével. Az nyer, aki képes leépíteni korábban felhalmozott adósságait, külső források helyett saját erejére épít, hitel helyett megtakarít, újraiparosít, mezőgazdaságot fejleszt, belső piacot erősít, külső piaci réseket talál, térségi és helyi együttműködést épít, és sokat dolgozik.

Aki a régi korszakban nem ért el sikert, annak szinte mindent máshogy kell végeznie, mint a múltban.

Az képes e fordulatokra, aki kiszabadul a korábbi korszak fogságából, amihez néhány nagy csatát nyernie kell. A pénzvilág nem könnyen ereszti el, aki eladósodott, ezért az első ütközeteket a bankárokkal kell megvívni. A belföldi monopóliumokat birtokló erős külföldi cégek is a régi világot képviselik: nem hozhat önálló döntést, aki az energia és a közművek terén külső függésben van. A régi világ már birtokba vette az unió központját, ezért a sikerhez vezető önálló nemzeti döntésekért az unióval is nyertes csatákat kell vívni. 2010 közepe és 2011 közepe között, az első évben, megvívtuk és megnyertük az első ütközeteket. Ezzel a következő 20 év első huszadában megalapoztuk a sikerhez vezető eredmények felét. A bankadó bevezetése, a magánnyugdíjrendszer átalakítása és a válságadók bevezetése túlmutat a pénzen: ezek jelentik az első győztes csatákat. A gazdasági szabadságharc első nyertes ütközeteire épül a többi csata esélye: az arányos adórendszer, az élőmunkaterhek csökkentése és a pénzügyi forgalmi adózás bevezetése.

A régi világ sem tétlen: eddig két nagy támadást védtünk ki. Az első támadás 2010 nyarától 2011 közepéig tartott, a második 2011 őszétől 2012 tavaszáig. Az elsőben úgy tűnt, a költségvetési hiányról, a bankadóról és a Nemzetközi Valutaalapról szól a csata. De nem. Arról szólt, hogy a hazai politika képes-e visszaszerezni a pénzvilágtól a nemzeti döntésekhez szükséges szabadságot. A másodikban úgy tűnt, a végtörlesztésről, a jegybanki függetlenségről és a demokráciáról szól a csata. De nem. Arról szólt, hogy a pénzvilág képes-e eltávolítani egy szabadon választott miniszterelnököt államcsőddel, bankpánikkal és politikai államcsínnyel. Sokak szerint az első csata volt a döntő, mások szerint a második. Egyetlen hadjárat ez, mint az 1914-1945 közötti hosszú brit-német világháború.

1940. május 10. után vagyunk: az ellenfél már nem győzhet, de még mi sem nyertük meg a szabadságharcot. Előttünk van még két nagy támadás. Mindig a következő csata a döntő.

hetivalasz.hu - Matolcsy György