Ezzel dörzsölték be a római gladiátorok izmait is, s ezt a növényt vitte magával 1492-ben Észak-Amerikába Kolumbusz Kristóf. Az a hagyma azonban, amelyet a Kheopsz-piramis építői 4500 éve a lepényhez kaptak - s amelynek elmaradása miatt még sztrájkolni is merészeltek -, a póréhagyma volt (allium porrum). Ebből főzetett levest Néró, akit a háta mögött "hagymafalónak" gúnyoltak, s a legenda szerint ezt tűzték (Szent Dávid kelta szerzetes ösztönzésére) sisakjuk mellé a walesi harcosok. Wales címerében évszázadokig szerepelt is a póréhagyma, s ez díszítette egy fontos pénzérme hátoldalát is, mindaddig, amíg le nem cserélték nárciszra. Nyilván az illata miatt. Bár, mint tudjuk, a pénznek nincs szaga.

Az ókor Viagrája azonban a fokhagyma volt (allium sativum). Találkozunk a nevével szanszkrit forrásokban, majd babilóniai és kínai írásokban. Az egyiptomiak gyógyszerként tisztelték - még a mumifikáláshoz is használták -, a görögök annyira hittek izgató hatásában, hogy harci kakasaikat is ezzel etették, a római költő, Ovidius "szerelmi csodaszernek" nevezte. A középkorban főként ördög- és boszorkányűző erejét tisztelték; aki látta Roman Polanski remekét, a Vámpírok bálját, tudja, hogy már a fokhagyma nevének puszta említésétől is feláll a sátán hátán a szőr. Nagy Károly egyenesen kötelezővé tette termesztését. Úgyhogy: "Gyanús, ki a fokhagymát nem szereti."

Így gondolkodnak a medvehagyma (allium ursinum) rajongói is. Április elején zarándokok lepik el Orfű környékén a Fokhagymaszagú Völgyet, s gyűjteni kezdik a zöld aranyat. (Megterem persze másutt is.) A hívők szerint elég, ha sétálunk a medvehagyma-szőnyegen, tavaszi fáradtságunk azonmód elröppen. A vadfokhagyma (vagy ahogy gyönyörű nyelvünk nevezi: erdei, kígyó-, sási, porosz-, boszorkányhagyma) annyi bajra gyógyír, hogy szinte gyanús. Csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet, erősíti az érfalak rugalmasságát, javítja az emésztést, megszünteti a gombás bőrfertőzéseket, kiűzi a gyerekből a gilisztát. A romák csodanövénynek tartották, a javasasszonyok amolyan életelixírként használták, innen a cigányfokhagyma elnevezés. Hatása erősebb, mint a fokhagymáé. Ahogy derék orvostudorunk, Mátyus István sorolja 1762-ben megjelent Diaetetica című könyvében: "Köhögésben, fulladozásban, tagoknak elesésében, vízkórságban, negyednapi hideglelésben, kólikában, s több efféle taknyos hidegségből támadó nyavalyákban régtől fogva dicsértetik." Hasonlóan vélekedik Johann Künzle svájci katolikus lelkész (és híres természetgyógyász) is. "Az egész testet megtisztítja, kihajtja belőle a megrekedt, kóros anyagokat, egészségessé teszi a vért, kiűzi és elpusztítja a mérgező anyagokat. Az örökké betegeskedő embereknek, a sömörös, pattanásos, korpázó arcbőrűeknek, a reumásoknak és görvélykórosoknak úgy kellene tisztelniük a medvehagymát, mint az aranyat." Intelme nem pusztába kiáltott szó, Svájcban még a teheneket is medvehagymával etetik, tejük hadd kapjon kellemes fokhagymás ízt.

Persze finomabb, ha körözöttbe vágjuk, belesütjük a túrós pogácsa tésztájába (a túró és a medvehagyma örömmel házasodnak), vajas kenyérre, tojásrántottába szórjuk, de készíthetünk vele salátát, levest, főzeléket. Mivel szezonja májusban véget ér, fűszerolajba keverve eltehetünk télvíz idejére medvehagyma-pestót, sőt le is fagyaszthatjuk. S akkor még nem szóltunk a medvehagyma-borról, -teáról, -pálinkáról. Az idei orfűi fesztiválon Villár Sándor méhész állítólag próbára teszi a barnamedvét, valóban szereti-e a medvehagymát. Legalábbis méz formájában. A vadfokhagyma végtére is annak köszönheti nevét (németül Bärlauch, angolul bear's garlic), hogy illatával felébreszti téli álmából a mackót, s kicsalogatja a barlangból. Az okos bruminak ez az első tápláléka. (Gyomor- és béltisztítás.) Mint köztudott, a medve soha nem téveszti össze a medvehagymát a gyöngyvirággal vagy az őszi kikericcsel. Merthogy nem bűzlenek. Nincs bennük se alliin, se allicin. Erre csak néhány városi növénygyűjtő képes, akit éppúgy megbabonáz a delejes illat, mint Szili Katalint, a falu országgyűlési képviselőjét. S akkor annyira elkábulnak, hogy összetévesztik az első ránézésre tényleg hasonló leveleket. Illetve az alanyt és az állítmányt. A hajdani házelnök például az Orfűi Medvehagyma Kincseskönyv beköszöntőjében a "Mecsek hungarikumának" nevezi a cigányfokhagymát, és ezt írja a szervezőkről (Serényi Ákosról és Nagy Bandó Andrásról): "Mindketten komoly elszántsággal és csorbíthatatlan derűvel keresik az újnál újabb lehetőségeket az Orfűhöz Mecsekrákos, Bános, Mecsekszakáll és Tekeres népszerűsítésére, kincseinek, emberi értékeinek közhírré tételére." Ha megfeszülök sem értem. Pedig a könyvben az áll, hogy a medvehagyma serkenti az agyműködést.

Medvehagyma-krémleves

Horváth József (Ráspi étterem, Fertőrákos) receptje: A medvehagymát összevágjuk, fél liter, forrásban lévő halalaplével felengedjük, és egy krumplival összeturmixoljuk. Egy tojássárgáját két deciliter tejszínnel összekeverünk. Hozzáöntjük a megszűrt medvehagyma-krémleveshez, s ha kell, sóval ízesítjük. Mindig friss medvehagymából készítsük. Levesbetét: füstölt angolnagaluska. Füstölt angolnát felesben bőr nélküli fogassal és kevés tejszínnel "összekutterolunk" (a gép aprít és kever), galuskákat szaggatunk belőle, és halalaplében kifőzzük.

Csapody Balázs (Kistücsök étterem, Balatonszemes) receptje: Készítünk egy medvehagyma-"pestót" (olívaolajjal, blansírozott medvehagymával, dióval, reszelt kemény kecskesajttal, sóval, borssal, melyeket botmixerrel összedolgozunk). Zöldségalaplében kevés burgonyát főzünk, pár szál újhagymát, amiket szintén turmixolunk, majd finom szűrőn átszűrjük. Ebbe tesszük a medvehagymapestót, majd kevés vajjal összeforraljuk, és már kész is. Légli Ottó 2008-as Banyászó Olaszrizlingje kiváló hozzá!

Vinkó József - hetivalasz.hu