Ma 2024 december 23. Viktória napja van. Holnap Ádám, Éva napja lesz.
667c343cafc130785c3b8720fce19856.jpg

Nincs párja Európában

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.

Szobroknak néztem, lovasokat láttam alakjaikban – bár az egyik lónak csak három lába van –, s ezért úgy is fényképeztem azt a két akvamanilét (az akvamanile fémből készült, állatot ábrázoló középkori vízöntő edény), mintha ónádasok között poroszkáló vadászokat ábrázolnának, amelyekre méltán büszkék lehetünk. Ennek egyik oka, hogy ezek a középkori bronzművesség legszínesebb, legérdekesebb emlékei. De ami még fontosabb: a Nemzeti Múzeum két, lovas vadászt ábrázoló edénye különleges helyet foglal el az európai akvamanilék között.


„Nagyon kevés hasonló maradt fenn, lényegében egy hat tárgyból álló, szorosan összetartozó kis csoport – írja Lovag Zsuzsa régész, művészettörténész. – Mindegyik lovon ülő vadászt ábrázol, legfontosabb – a többi, keleti és nyugati akvamanilétől egyaránt eltérő – ismertetőjegyeik közül legfeljebb egy-egy hiányzik valamelyiken. Ezek a közös jegyek: a lovas nagy, alul csúcsba futó pajzsa, a szájához emelt vadászkürt, a ló nyakán domborművesen megmintázott futó nyúl és a nyereg mögött, a ló farán álló kis kutyafigura.
A hat lovas akvamanile közül kettő (a most, illetve a múlt héten bemutatott – M. Z.) Magyarországon került elő. Egy harmadikat ugyancsak a középkori Magyarország területén, egy felvidéki Árpád-kori falusi templom romjai között találtak meg, ma a besztercebányai múzeumban van. (Ezeken kívül még egynek biztos a lelőhelye, Svédországban találták. A leningrádi és a koppenhágai lovasok ismeretlen helyről kerültek múzeumba.)
A tárgyak készítési idejének a meghatározásában jó támpontot jelent a lovasok viseletének, fegyverzetének, a lószerszámnak az ábrázolása. Az itteni, a kisjenői lovas kúpos sisakja, a csoport majd minden tagján megtalálható dudoros, hosszú normann pajzs, az alacsony, félkörös kápájú nyereg és a rövid, tüskés sarkantyú együttes előfordulása a XII. századra mutat. De ha körülnézünk a XII. században készült európai akvamanilék között, lovasainknak sehol sem találjuk párját.”
Egy másik, fontos észrevétel: „Ilyen lovasokat ábrázoló edényeket ebben a korban sehol sem találunk. De lovakat igen. Mégpedig hasonló, széles szügyű, rövid lábú, ívelt, vastag nyakú és – mint a kisjenői – berakással díszített vagy mandula alakúra formált szemű lovakat. Ezek Dagesztánból, Perzsiából és a Kaukázus vidékéről származnak, s az akvamanilék módjára üregesen öntött füstölőedények. Ezekből megállapítható tehát, hogy lovasaink egész megjelenésében a perzsiai, kaukázusi fémművesség elemei keverednek a sztyeppi nomád hagyományokkal és az európai fegyverzet ábrázolásával. Ennek a három összetevőnek a XII. században csak egy találkozási pontja lehetett, a középkori Magyarország.”
Ez az a „pont”, ahol élünk, és ami érthetővé teszi, miért született itt a honfoglalás kora óta máig annyi új és annyi más.

Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Politika (1582) Titkok és talányok (12) Mozaik (83) Gazdaság (724) Vetítő (30) Mondom a magamét (8041) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (38) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (2900) Életmód (1) Autómánia (61) Belföld (11) Heti lámpás (342) Rejtőzködő magyarország (168) Kultúra (9) Mozi világ (440) Tereb (146) Nagyvilág (1310) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Nézőpont (1) Egészség (50) Történelem (18) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (543)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>