Ma 2020 június 05. Fatime napja van. Holnap Norbert, Cintia napja lesz.
197943be52f77709690a824a176d2a33.jpg

Két szomszéd vár – II.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

Trencsén vármegyében, a Vág bal partján, Óvárral átellenben emelkedik Sztrecsény. Ez sokkal hatalmasabb vár, mint amaz. Igaz, hogy ez is rom, de nem olyan bánatos maradványa a hajdanvolt erősségnek. Mednyánszky Alajos ismertetéséből tudom, hogy a „két, egymás iránt nem mindenkor barátságos érzelmeket tápláló urak lakta vár, melyekből a másikban lakóknak szinte minden mozdulatát látni lehetett, a gyakorta apróságok miatt is ellenséges indulatot tápláló szomszédokat kívánatos volt mindegyre szemmel tartani. Az ismeretlen építtető az itt végződő keskeny völgy – a Vág csak üggyel-bajjal tud áthatolni rajta – legszélső hegykúpját választotta ki a vár helyéül, a meredeken emelkedő Biada-csúcs tövében, ahonnan messzire belátható a körülötte elterülő síkság. Az 1420-as esztendőben kapta meg Dersffy Szaniszló tárnokmester Zsigmond királytól hűbérbirtokul. Húsz esztendővel később jelentek meg a Giskra vezette csehek, és könnyűszerrel megszállták. Sztrecsény addig maradt a csehek kezén, míg az országot kormányzó Hunyadi János izmos karral el nem ragadta tőlük, és vissza nem adta a koronának.”
Csorba Csaba ismertetéséből tudjuk, hogy korábban Csák Máté kezén is volt, de közben egy ideig ifj. Stibor is birtokolta. A török időben nem volt különösebb katonai szerepe. Ezt a várat is Lipót császár parancsára robbantották föl 1698-ban.
Itt elhagyja a Vág a szűk völgyet, és ha akarnánk, sem tudnánk tovább folytatni romantikus álmunkat: a gyárkémények, üzemek, gátak és erőművek sora mindenkinek eszébe juttatja, hogy itt az ideje a fölébredésnek. Hisz ez a mi századunk, a mi évezredünk, amelyet inkább aggodalommal, mint megnyugvással szemlél az az utazó, akinek valamiért oly jólesne, ha a vár bejárata előtt egy középkori lovag fogadná.

Ui. Az előző részben tévesen írtam, hogy Mikszáth Beszterce ostroma című regényének hőse a Pongrácz család utolsó sarja volt. A család nem halt ki, az érintettektől elnézést kérek!


Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (171) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (486) Mozaik (83) Egészség (50) Nagyvilág (1450) Flag gondolja (33) Politika (1571) Szépségápolás (15) Belföld (5) Tv fotel (65) Gazdaság (651) Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (140) Jobbegyenes (1771) Gasztronómia (539) Életmód (1) Mondom a magamét (4569) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Történelem (14) Autómánia (61) Heti lámpás (240)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>