Ma 2020 augusztus 09. Emőd napja van. Holnap Lőrinc napja lesz.
3fd7a14bf22cb65279181f19c927db48.jpg

Hol ér véget a múlt?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.

Nagybajomban a faluról szóló monográfiához kellett képeket készítenem. Így jutottam el a Vári-dűlőben található koroknyai vár sáncaihoz is, amelynek képe itt látható. Solymosi László könyvéből tudom, hogy a Korotna nevű földet a XIV. század első felében Dénes fia Bede birtokolta. A terület nem volt nagy, mindössze egyetlen gazdaságnak számított. Egy ház állt rajta, és a föld kiterjedése akkora volt, amekkorát egy ekével meg lehetett művelni. Tulajdonosa 1345 táján örökös nélkül elhunyt.
A szomszédos Sárdon birtokos Szerdahelyi Ders fia Péter mester bizonyára már számított erre, és a bekövetkezett eseményt azonnal a maga javára fordította. Megkérte I. Lajos királyt, hogy adományozza neki az elhunyt birtokát. A király teljesítette a kérést, és Péter mesternek adta a kívánt földet.
Korotna település tulajdonosai a helybeli nemesek voltak. Érdekeiket sértette, hogy rokonuk, Dénes fia Bede földje idegen kézre szállt. Ezért mindent elkövettek, hogy birtokrészét a Szerdahelyiektől visszaszerezzék. Ez a helybeli nemesek anyagi támogatásával Korotnai Pető fiának, Györgynek sikerült. Ezt követően a XIV. század első felétől a XVI. század derekáig a Korotnai család leszármazottai voltak az itteni uradalom tulajdonosai. Az uradalom központja ott volt, ahol a vár állt, amelynek építtetője a XV. században Korotnai János volt.
„A középkori vár sokféle szerepet töltött be. Az uradalom központja volt. Innen irányította az udvarbíró az uradalmat, ide szállították a majorságok termését és a jobbágyok adóját. A vár ugyanakkor a várúr és családja lakhelye volt. Kényelméről és ellátásáról a vár személyzete gondoskodott. Szolgálók, szakácsok, pékek, lovászok álltak a vár urának rendelkezésére. A korotnai vár ekkor még messze nem a töröktől óvta lakóit és a környéket, noha felszerelése nem volt jelentéktelen. 1516-ban hat rövid csövű ágyú, 95 szakállas puska, 38 puska, nyolc dárda, öt számszeríj, két íj, egy hordó puskagolyó és egy hordó puskapor biztosította védelmét. A középkorban a korotnai vár szükség esetén a földesurak egymás közti csetepatéiban adott védelmet. A földesúri hatalmaskodások kiindulópontja és a fosztogatásból, rablásból visszatérők biztos menedéke volt. Ellenőrzése alatt tartotta a környéket, és elrettentette, olykor megbénította azokat, akik a várúr akarata ellenére kívántak cselekedni” – írja könyvében Solymosi László.
A várépítő Korotnai János élete 1497 derekán tragikusan ért véget. S ez olyan, mint egy mai bűnügyi tudósítás, amelyben a gyilkosság oka a vagyonszerzés, illetve az azzal kapcsolatos elhallgattatási szándék. Ugyanis a 70. életéve felé járó ítélőmestert a pereskedő felek – nyilván némi pénzzel – rávették arra, hogy számukra kedvező oklevelet állítson ki. Miután az öreg Korotnai kötélnek állt, meggyilkolták, nehogy később árulójuk legyen.

Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Szépségápolás (15) Belföld (5) Autómánia (61) Tv fotel (65) Gazdaság (652) Politika (1571) Irodalmi kávéház (489) Vetítő (37) Titkok és talányok (12) Nagyvilág (1450) Egészség (50) Heti lámpás (243) Kultúra (6) Történelem (14) Sport (729) Mozaik (83) Flag gondolja (33) Jobbegyenes (1816) Tereb (140) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (4711)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>