Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
7f8d666334efa8f024b99fc7b238ae1e.jpg

Csökölyi fehér gyász

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

Minden pici hullám tovább hajt egy makacs pólus felé. Míg utam befagy, s gyász-színem lesz a fehér.
(Babits Mihály: Sarkutazás)

Korniss Péter fotói, Sára Sándor képei – Moldován Domonkos Fehér gyász című filmjéből – akár ihletőim is lehettek volna, de tudtam, hogy olyan képeket, olyan jeleneteket én nem fogok készíteni a Somogy megyei Csököly temetőjében. Néztem a fejfákat, később pedig itthon volt időm elgondolkodni, utánanézni az okoknak és az indokoknak: miért fehér itt – és csak itt! – a gyász színe?
Meglepett, hogy másutt is ismerték a fehér gyászt, de csak itt maradt meg. Mint volt Tolna megyei, meglepve olvastam Malonyai Dezső egyik könyvében, hogy a Sárközben is fehér volt a gyász színe. „Rendkívül érdekes – írja másutt –, hogy Csökölyön a nők tiszta fehérben gyászolnak, ami régente a francia királynék kiváltsága volt.”
Kunt Ernő a temetési jelképrendszer kapcsán szól arról, hogy a gyász külső jele a férfiaknál a fej „megmeztelenítése”, a kalap levétele. Más esetben a férfiak szakállat növesztenek, meghagyják a hajukat. Lányoknál, asszonyoknál ennek megfelelője a kibontott haj, amelyet gyakran kendővel kötnek be. A fehér viseletének magyarázata feltehetően a vászonnemű eredeti, természetes színéhez való visszatérés. A festésről való lemondás jelezhette a gyászt, amit erősíthetett a szín tisztító erejébe vetett hit is.
Hasonlóképpen vélekedik a világhírű dán etnográfus, Kaj Birket-Smith is: „Sok törzsnél fehérre vagy feketére festik magukat a gyászolók, leteszik díszeiket, és elhanyagolják külsejüket.”
A Három árva balladának egy gyimesi változatában így szólítgatja meghalt szülejét a gyermek: „Kelj fel, kelj fel, édesanyám, / Me leszakadt a gyászruhám; / Me leszakadt a gyászruhám, / Kit fejért adtál vót reám.” Népköltészetünk, illetve a sárköziek és a csökölyiek tehát még emlékeznek a nagyon réginek, ősinek tűnő fehér gyászra. A népköltési szövegekből, néprajzi feljegyzésekből az is kiviláglik, hogy „a fehér főként gyermekek, fiatalok, valamint idősebb asszonyok gyászszíne volt; vagyis megmutatta a halott korát, családi állapotát, illetve nemét. Bátky Zsigmond megállapítása szerint ilyenkor nem patyolatvásznat, hanem fehérítetlent, füstöst használtak. A fehér gyász egykoron nagyon elterjedt volt Európában s Ázsiában egyaránt – írja Károly S. László néprajzkutató. – Mert régi hit szerint ez a szín különösen alkalmas a gonosz, ártó-rontó hatalmak elleni védekezésre. Épp ezért a testet teljesen beburkolták gyenge gyolcsba, gyócsruhába, amire emlékeztet a talpig gyászba, fődig gyászba kifejezés is.”

 Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Heti lámpás (310) Jobbegyenes (2778) Belföld (10) Nagyvilág (1309) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (537) Mondom a magamét (7501) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (702) Sport (729) Egészség (50) Mozaik (83) Életmód (1) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Vetítő (30) Történelem (17) Kultúra (6) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Tereb (146) Autómánia (61) Nézőpont (1) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (168) Flag gondolja (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>