Ma 2019 november 17. Hortenzia, Gergő napja van. Holnap Jenő napja lesz.
a8d54e229777165df909e2e9a34dba25.jpg

Kőbarlangi Márton avagy mesecsokor kisvitézeknek I.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy őscsalád a kőkorszakban. Úgy hívták őket, hogy Kőbarlangi apa, anya, Kristóf és Márton. Egy szép, tágas barlangban laktak a Szent György-hegy oldalában, az ős-Balaton felett.

MARCI SZÍNRE LÉP

Igen szép gazdaságot vezettek, mert ne higgyétek ám, hogy az ősemberek buták voltak, ellenkezőleg, sok mindenhez értettek, mert sokkal kevesebb szerszámmal csaknem annyit értek el, mint mi, a kései leszármazottak! Kőbarlangiéknál is például tulkok, juhok legelésztek, tyúkok csipegettek a hegy alatti kert körül, bátor juhászkutyák tartották távol a veszélyes dúvadakat a birtoktól. Az állatokat időnként levágták, és a felesleges húsokat-bőröket elcserélték a környékbeli vásárokon kölesre, obszidiánra és kovakőre. Gyakorta kieveztek halászni a Balatonra, ahol bőségesen élt a garda és más igen finom halféleség. Egy ízben pedig vadászni mentek a férfiak a Hajagosra, és hosszas kajtatás után felriasztottak egy nagy-mogorva bölénybikát. Na, erre Kristóf elszaladt, apa kergette a vadat, Marci pedig szemből várta a dühösen fujtató fenevadat. Amikor közel ért hozzá, Marci megemelte rettenetes kőbaltáját, és egy iszonyú ütéssel homloka közepén találva, leterítette az állatot. Ezután közös erővel, éles pengéikkel megnyúzták, a húsából kivették, amire szükségük volt, és elindultak hazafelé.
 
 
Útközben valami furcsa morajlást hallottak: rosszat sejtve siettek, és megérkezve látták, hogy egy földrengés miatt beomlott a barlangjuk, és a hajdani bejárat előtt anya sírdogál. Azért megvacsoráztak, majd közösen elhatározták, hogy új hazát keresnek maguknak. Másnap, ami holmijuk megmaradt, felpakolták, és elindultak a nagyvilágba. Mentek, mendegéltek felfelé az Áminta folyó mentén Sopronnak, és gázlót kerestek, mert úgy hallották, hogy a túlparton remek barlangok találhatóak. Mindjárt a harmadik napon, úgy tizenegy óra felé, szembetalálkoztak egy fickóval. Ez az ember bő gatyát viselt, karikás ostor volt avállára akasztva, és rézfokos volt a kezében, merthogy ezen a tájon már beköszöntött a rézkorszak. Üdvözölték is egymást illendőképpen.
   - Adjonisten emberek! Hová, hová ilyen nagy csomagokkal? –kérdezte a szembejövő.
   - Fogadjisten, -mondta Kristóf, - mink bizony csak megyünk világgá, merthogy nincsen
szállásunk. Hanem kit tisztelhetünk az úrban?
   - Magam volnák a híres betyár, Buga Jakab!
   - Mi pedig az ismert vadásznemzetség, a Kőbarlangi család! – Felelte Marci.
   - Nagyon örülök a találkozásnak, de nem gondolnám, hogy bármelyikőtök híresebb lenne
ám Buga Jakabnál!
No, erre Marcit elfutotta a méreg. Kipattant középre, és szigorúan szemébe nézett a másiknak.
   - Márpedig gondolhatsz, amit akarsz, messzi földön mindenki tudja, hogy Kőbarlangi Mártonnál nagyobb vadász és híresebb harcos nincs a földkerekségen!
Ám Jakab sem hagyta annyiban, így hamarosan paprikás lett a hangulat. Kristóf és apa helyet készítettek a vitézeknek, és a két híres ingét ledobva, markát pökve kiállt középre.
 
 
Először botvívásban mérték össze erejüket. Sokáig egyenlően álltak, ám egyszer csak Jakab egy rettenetes ütéssel eltörte Marci botját. Tehát a botvívást Jakab nyerte! Következett a kőhajítás parittyával, messzi célra. Ebben Marci bizonyult jobbnak, mert a száz méterre kitett tojást egyetlen hajítással összetörte, míg Jakabnak csak harmadszorra sikerült ugyanez. A döntetlen állást végül birkózással kívánták eldönteni. Ezért gatyára vetkőztek, és a közben összecsődült szájtáti nép gyűrűjében egymásnak mentek. Jakab megragadta Marci derekát, és egy ravasz fogással lerántotta a földre. De Marci sem volt rest, felpattant, és belevágta Jakabot a földbe, térdéig. A következő pillanatban Jakab kiugrott, és most Marcit vágta a földbe – derékig! De láss csudát: Marci felpattant, és folytatódott az inak ropogása, gatyákszakadása, egészen háromnegyedötig. Ekkor Marci felemelte Jakabot, és egy rettenetes erőfeszítéssel nyakig vágta bele a fekete földbe. Ekkor Jakab már nem tudott mit tenni, elismerte, hogy Marci erősebb, és barátságot fogadtak egymásnak.
 
  
folytatjuk...
 

Pogány István

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (42) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1439) Történelem (13) Egészség (50) Autómánia (61) Flag gondolja (33) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4080) Jobbegyenes (1634) Gasztronómia (539) Gazdaság (631) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Vetítő (37) Irodalmi kávéház (472) Politika (1571) Tereb (138) Sport (729) Belföld (5) Heti lámpás (218) Kultúra (4)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>