- 0
Történelmünk valós képét soha meg nem fogalmazott előítéletek torzítják a felismerhetetlenségig. Gondolják meg és át a következő mondatot: minden nemzet összes képző- és iparművészeinek egy időben csakis egyféle alkotói stílusa lehetséges.
Hol az a bátor betűvető, aki egy ekkora sületlenséget nyilvánosság előtt meg merne kockáztatni? Hiszen jóformán ahány alkotó, annyi a cáfolata ennek a bugyuta kijelentésnek. Miféle grafikus, festő, mittudomén, aki nem képes, még ha csak egy pillanatnyi sikerért is, stílust váltani? Márpedig ma érvényes, az iskolai tananyagot meghatározó történelemtudományunk ennek és több, hasonlóan értelmes kijelentésnek az alapján áll. Akkor is, ha soha, egyetlen történész nem merné nyilvánosan vállalni fenti mondatot. Ott van az, amikor kormeghatároznak egy középkori sírt: bronz övveret, öntött anyag, állatalakos ábrázolás, akkor bergengóc. Kalapált rézlemez, növényi ornamentika, óperenciás. Kérem szépen, magam ismerek három olyan kézműves mestert, aki képes állatot és növényt akár egy munkán, akár több különböző munkadarabon, ugyanaz nap ábrázolni. Mert megtanulta a szakmáját.