- 783
Naná, hogy rögtön helyesbíteni kényszerülök: a hiba nem a tereben van, viszont innen látszik a legjobban. Miről is van szó? Régen kiderítették nagyeszű nyelvészeink ott lent a hajófenékben, mi-közben a fenéksúlyt erősítették, hogy nyelvünk szavainak kb. 107%-a idegenből átvett jövevényszó, eredetileg finnugor, török, iráni, szanszkrit, német, szláv és bergengóc.
(Na melyik a kakukktojás? Hát nem a bergengóc. Az ugyanis folklórunkból jött, tehát valami értelme akkor is van, ha nem ismerjük azt. Viszont ennek: „finnugor” biztos, hogy semmi értelme, ezt a ballaszton üldögélve találták ki.) Tehát ebből is látható, hogy nyelvünk befogadó nyelv, mint általában népünk, eben guba. (Ennek meg hol lehet az eredetije?) Hát akkor mi a hiba, kérdheti a jóhiszemű olvasó, miközben nyakát, s rajta fejét a tereb irányába próbálja ferdíteni. Ne csavard ki csigolyáidat, kedves barátom, hanem gyere föl, elbír még néhányunkat az öreg tákolmány, tehát gyertek föl, és döbbenjetek meg: túlteljesítettük a tervet! Na, így már érthető lesz az a hét százalék.
Állítólag a derék jenkik úgy jellemeznek bennünket, hogy ha egy pasas mögöttem lép be a forgóajtón, és előttem lép ki belőle, az magyar. De azt, amit innen látunk, álmukban sem gondolnák: a magyarok kétszer vettek át egyetlen idegen szót! Ez a bizonyos szó a latin „cursor”, ami, ha forrásom meg nem csal, „rohanó”, „száguldó” eredeti jelentéssel bír. Ebbül jött volna, s hogy a dolog cifrább legyen, szláv közvetítéssel, az elsőrendűen magyar katona, a huszár megnevezése. S miközben ehelyt a képenyőre meresztem gondolataimat, hirtelen megvilágosodás ér: hiszen az előttem villogó, a következő leütés helyét jelölő kis vesszőcskét is „kurzor”-nak hívja a szaknyelv! Önkéntelenül is körülnézek, de szerencsére a hamutartón és a vekkeren kívül más még nem tudja a stiklit. Mit lehet itt tenni, mielőtt kiderülne a dolog? Nevezzük át az egyiket! Először a huszárra gondolok, hiszen az a köznyelvből szinte kiveszett. Legyen kurzár? Nem jó. De jut eszembe: nem lehet hozzányúlni, mert három világnyelv harminc mértékadó nagyszótárában már benne van! Buták, nem tudják az igazi eredetét. Marad a kurzor, mint áldozat, minek nevezzük el? Kézenfekvő: úgy villog, mint huszár hőstett közben, de mi van, ha a számítógépész csak két ujjal tud? Akkor bizony a kurzor csak vánszorog, és az nem méltó egy huszárhoz. Itt megáll a tudományom, legjobb lesz aludni egyet rá, pitymallatkor jobban fog az eszem, talán még arra is telik, hogy elnézést kérjek a nyelvészektől. Persze ők kezdjék, a „finnugor” miatt.
Hozzászólások