További értetlenkedések megelőzésére már most kijelentem, hogy semmiféle újítást a nevelésügyben nem tervezek, nem követelek. Éppen ellenkezőleg, megpróbálok néhány olyan alapelvet megfogalmazni, amelyet úgy gondolom, régen is alkalmaztak, még akkor is, ha leírt változatuk nem maradt ránk. És még egy kitétel: mindenkor kifejezetten az általános tanítás-neveléssel foglalkozom: elemi és általános iskola, gimnázium. Nem tartozik ide a szakképzés.

 

  1 A nevelés tárgya, a gyerek, a diák, egyúttal ember is. Ebből a nyilvánvaló tényből egyenesen következik, hogy kísérletezni nem szabad vele.

 

 

 

 

   A nevelés tárgyi-szervezeti-tanmeneti körülményeit illetően azonnal vissza kell menni a kályhához, vagyis egy olyan időponthoz, amely még viszonylag mentes volt a modern idők liberális ötletelésétől. Fiú és lánygyerekeket különböző természetük szerint el kell különíteni, mert egészen más nevelést kívánnak. A lassú, ismétlésekkel és játékkal, azaz a gyerekek személyiségének felmérésével töltött elemi iskolát mielőbb helyre kell állítani.

 

 

 

A)    A kötelező iskolába járásnak semmi értelme. Intelligens ember úgyis akar tanulni, a többit meg úgy sem lehet rákényszeríteni. Ezt mindenki tudja, megfeledkezni csakis azok szoktak róla, akik valamiképpen döntéshozó helyzetbe kerülnek.

B)     A szabad iskolaválasztás rombol és pusztít. Létre jöttek az elitiskolák, ami még önmagában nem volna baj, de a többi közben szükségszerűen leromlott. Ez pedig megengedhetetlen. Minden általános jellegű iskola területi elven gyűjti tanulóit, az elemitől a kollégiumokig.

C)    Természettudományok tanítása általános jellegű nevelő intézményekben évfolyamtól függően, és szigorúan korlátozott óraszámban történhet.

 

 

D)    Eddig nem tanított alapelemeit életünknek sürgősen be kell emelni az iskola falai közé. Feltétlen kell legalább annyi viselkedéskultúrát és esztétikát tanítani a gyerekeknek, hogy az öltözködésben a vászon másodrendű anyag, a szövet pedig nyerje vissza valós értékét. Valamint tudjanak különbséget tenni a színpadi kosztüm és az utcai viseletre alkalmas öltözet, konnektor és kismalac között.

E)     Amint a felnőttek munkajogi szabályozása megmondja, ki mennyit dolgozhat naponta, lásd pl. a pedagógusok óraszámát, ugyanúgy törvényben kell előírni a gyerekek tanóráinak legmagasabb számát. Az ugyanúgy munkaidő, mint a felnőtteké.

F)     A felvételi vizsga fogalmát pedig valóban el kell törölni, de mindenféle iskolában. A gyerek beiratkozik, és az igazgató majd, amikor úgy látja helyesnek kirúgja, ha nem hajlandó beilleszkedni, tanulni, fésülködni, stb.