Tap|ad, tap|asz, tap|aszt, tap|éta, tap|adó, tap|ló (azaz tap|oló: szorosan a fához tap|ad), tap|int, tap|ogat, tap|iz, tep|sed = szétterül, hangcserével ma: tesped, innen a tep|si szó is. Szép gondolat: tap|aszt|al (tap|asz|t|al) = ki|tap|og|at, tap|int|at|os = óvatosan érint. Két tenyér összeillesztése is tap: tap|s, gyakorítva tap|sikol. Angol tap (csap) = enyhe ütés, tapp|ing = csap|kodás. Német tap|s = legyintés, tapp|en (tappni) = tap|ogatni, tipp|en = tap|intani, u-val tup|fen = érinteni (innen: „tup|folni”).

 

Francia top|er = kezet ad valamire, tap|i = lapuló (tap|adó), tap|is = szőnyeg, tap|isser = tap|aszt, tap|er = felken. Szintén két felület érintkezése: top|og, top|ánka, top|orzékol, tap|os, tapp|ancs. Tap magas hangon: tip, tep: tip|or, tip|eg, tep|er (a földhöz tapasztja). Német tapp|en („topp|ni”) = top|ogni, de egyúttal azt is jelenti, hogy tap|ogatni. Tap|ogató: csáp. Szanszkrit tup, hun táp|ál = tap|sol, ógörög tüp|tol [tuptω] („csap|tol”) = csap|kod, ver. Top, mint felül lévő: angol top = felső, topp|ed = fedett, német tüp|fel = foltocska (azaz rátét: felül lévő).

 

Francia top|er = valamire rááll. Ami felül lévő: felszín, ebből a top|ológia szó. A magyarban: két rongy egymáson – „folton folt” –, azaz legfelül is rongy: top|rongy. Tehát nem véletlen, hogy a felül rongy: top|rongy, felül semmi: top|less. A tap t hangját ma egyes szavakban cs-nek ejtjük: tap = csap, de sok nyelvben maradt a tap kiejtés. Egybe csapottak: tap|at, ez ma: csap|at. Csop|ort érteménye ugyanez. Francia tap|ée = csap|at, tap|ette = csap|ó. A hordóba becsapott: csap, de ácsolásnál az illesztő fahenger (mint egybe illesztő) is csap. Innen a csap|szeg szó. Csap így nyelet is jelenthet. Áttételesen: jég|csap, nyelv|csap.

 

Angol tap = dugó, dugasz, kiejtési eltéréssel: scap|e = csape: nyél, slap = csap. Angol tap hordó csap|ját is jelenti: tap-hole = csap-nyílás, tap-water = csap-víz, tap-hause = csap-ház: kocsma. Ugyancsak két felület érintkezése: csap|ás, csap|kod, csöp|ög. Angol chop = csap, csap|ás. Csap|adék, csöpp|en: ami le|csap|ódik.

 

Csép|el, csep|ül, csép|hadaró (csap|kodó). Csap|a, csap|ás: kitaposott út. A lenyomódás érteményből: csapp|an (csökken). Angol chapp|en = csapp|an, értsd: csökken. Mint le|csap|ott: csap|ott kanál (pl. cukor, orvosság). Mint fejre csap|ott: csap|ka (talán eredetileg csap|ak), ma cs > s módosulattal: sap|ka (sapak, sapek?) Csap|da: csap|ódó alkalmatosság vad fogáshoz. Csap|odár: ide-oda csap|ódik. Francia tap|oir = csapkodó. A csap = tüp szóból származik a típ|us szó, s a típ|us, ógörögben tüp|osz [tupoV] szó eredetileg azonos magával a csap|asz: csap|ás szóval. Típ|us (csap|ás, csap|osz) úgy értendő, mint pl. a kékfestők nyomóformája. Ezt ugyanis csap|ni, nyomni kell, a lenyomat pedig szükségszerűen mindig egyforma.

 

Ez a típ|us (egyforma) érteménye, mert a pecsét, nyomóforma mindig ugyanazt a lenyomatot adja. Típ|us pecsétet is jelentett (mondhatjuk ma is: csapasz = amivel csapni lehet). Ógörög tüp|osz [tupoV] = csap|ás, nyomás, a kijárt út is csap|ás, nyom tüp|é [tuph] = csap|e: ütés tüp|ász [tupάV] = csap|ász: kalapács (ki ne értené a csapász szót?) tüp|ószisz[tup|wisiV] = csap|ózás: benyomás (ógörög -ószisz ma -ozás, -özés) Tüp|osz és csapás tehát biztosan egy és ugyanaz a szó, csak némi kiejtési eltéréssel.