Ma 2024 december 13. Luca, Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.
b514413ab3d671dbbc6947023fbd62f9.jpg

Megsárgult lapok - Olasz, spanyol, 16 éve

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A 2012-es fináléba jutott csapatok múltjában vájkáltunk: Spanyolország és Olaszország (ugyancsak) 16 évvel ezelőtti előmenetelére tekintünk. 1996-ot illetően az előzetes mérlegelések szintjén állunk meg: beharangozókat olvashatunk az angliai tornára készülő válogatottakról.

 

A sárga-pirosak (ókorban ragadt riportnyelven: hispánok) akkoriban még egész más megítélés alá estek, mint napjainkban. Mondhatni, a spanyol foci számára - más tészta, természetesen, a klubszint - éppen az azóta eltelt négy ciklus hozta meg a teljes átrendeződést. Míg addig hol szimpatikus, hol lesajnált örök vesztesnek számítottak, akik - szemben a Barcelonával, Real Madriddal és másokkal - címeres mezben "sosem" lesznek képesek valami komolyat bemutatni, addig most a világ- és az Európai-bajnoki cím védőiként nézünk rájuk, akiknek majdhogynem kutya kötelességük begyűjteni ezt a mostani aranyérmet is. Sőt, már akkor is szégyellhetik magukat, ha csak simán nyernek, gólt nem/alig kapva, ellenben viszonylag keveset is rúgva, és a betömörülő ellenfelekkel, a látványosan tőlük valósággal rettegőkkel szemben csak időnként lehengerlően, máskor azonban a bénításukra felesküdött riválisok csapdájába beleesve, vergődve nyernek... A tikitaka kifejezés kárára sorra születnek az összes világnyelven - úgy is, mint virágnyelven - a gúnyosabbnál gúnyosabb szóviccek.

(No, mondjuk Hegyi Iván jól ki is parodizálta ebben a tevékenységben élen járó hazai kollégáit: ]]>Mire büszke, Bosque?]]> - na, csak hogy a szóvicceknek is adjunk egy taslit.)

Ám vissza az időben, tehát 1996-ban vagyunk, blogunk általános profiljának megfelelően, és az 1996 májusában napvilágot látott NS 2000 magazint lapozgatjuk, amely, mint a ]]>megelőző posztban]]> írtunk róla, két-két oldalon mutatta be a kontinenstornára kijutott gárdákat. Köztük az olasz, illetve a spanyol alakulatot.

Áttérve a kék-fehérekre, ami elsőként szembetűnik az inkriminált cikkre nézve: a két főcím.

"Főpróba ellenünk" - merthogy Arrigo Sacchi csapata azt a Magyarországot választotta Eb előtti utolsó felkészülési meccse tréningpartnerének, amely már akkor sem állt túl jól a közelmúlt nemzetközi szerepléseit illetően. A mából visszatekintve 16 év sok időnek is tűnhet, ám ez még nem az a messzi futball-aranykor, amire a jelen fiataljait az idősebbek emlékeztetni szeretik (szeretnék). Nemhogy 1996-ban nem voltunk kint Angliában, de addigra is (!) már 24 esztendő telt el a legutóbbi szereplés óta, és egy évtized a mexikói vébétől. (Amire pedig önmagában sem esett túl jól visszaemlékezni.) És ki gondolta volna, további 4 négyéves ciklussal később sem tart előrébb a magyar foci... Ha valaki akkor ezt jósolja - 2012-ig bezárólag semmi -, azt lebunkózzák (esetleg lehazaárulózzák), kiátkozzák, megfosztják összes MLSZ-kitüntetésétől, a szurok és a toll sem marad el, és az illető többet nem látogathat hivatalos futballmérkőzéseket országhatárainkon belül. Pedig.

Nos, megint egy történelmi adat, aminek lusta vagyok utánanézni: vajon mi lett ennek a magyar-olasznak az eredménye 1996. június 1-én. A Nemzeti Sport magazinjának cikke mindenesetre így vetíti előre a várható esélyeket: reméljük, az olaszok is ismerik a mondást, "ha a főpróba rosszul sül el, az előadás biztosan sikerül..."

Térjünk inkább át az oldalon látható másik címhez, amely a kis keretes kiemelést díszíti. Del Pieróról szól, aki akkor feltörekvő ifjú sztárnak számított, akit be lehetett, bel kellett mutatni az érdeklődő nagyközönségnek. (Hiszen Eb idején nem csak a hardcore futballrajongók követik az eseményeket, kíváncsiak a labdarúgókra.)
"Három éve - kis túlzással - azt sem tudtuk, hogy a világon van". Így nyit a rövidke anyag. Ehhez képest... Másfél évtized múltán bőven van mit méltatni az épp a napokban lezáruló pályafutáson. (Lásd ]]>Bianconeri-blog Búcsúja]]>.) "Aki kiszorította Baggiót a Juvéból (...) Méltán figyel rá egész Európa" - szólt a korabeli jellemzés.

Kontrasztot képez mindehhez, hogy ugyanezen rovatban spanyol részről Andoni Zubizarreta szerepel. Aki, ugye, szintén kellően neves játékos, hasonlóan sikeres karrierrel; de mégis "csak" kapus. Nos, tessék akkor a mellékelt listát böngészni Javier Clemente keretéből: kit lehetne még több joggal kiemelni. Hierro vagy Nadal? Netán Julio Salinas? Nem, valóban, talán tényleg nincsenek olyan rettenetesen sokra tartott egyeéniségek ebben az - egyébként véletlenül sem gyenge - névsorban. Ugyanakkor itt is vicces belegondolni, hogy Amorék és Canizaresék idején, mondjuk, Iniesta még csak egész pici kisfiú volt, Xavi is épp hogy a labdaszedők közül nézhette olykor a nagyokat...

(Ez utóbbit, bevallom - utánanézve kiderült - a drámai hatás kedvéért kicsit eltúloztam. A Hernandez gyerek a tárgyalt idény után egy évvel már a Barcelona B-ben, újabb két esztendőre rá pedig a felnőttcsapatban szerepelhetett.)

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
NS 2000 - a Nemzet Sport magazinja, 1996. május

]]>A foci Angliába, a diadal a németekhez tért haza]]> - az NSO visszatekintése erre az Eb-re

]]>http://sargalapok.blog.nepsport.hu/]]> - A Flag Polgári Magazin partnere

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (722) Történelem (18) Vetítő (30) Gasztronómia (539) Politika (1582) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2896) Mozi világ (440) Belföld (11) Tereb (146) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Nézőpont (1) Irodalmi kávéház (543) Rejtőzködő magyarország (168) Mondom a magamét (8016) Titkok és talányok (12) Egészség (50) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (340) Sport (729) Autómánia (61) Életmód (1) Kultúra (9) Flag gondolja (38) Nagyvilág (1310)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>