Ma 2020 november 25. Katalin napja van. Holnap Virág napja lesz.
dec078b96ec41ca25c618346f0752b9c.jpg

Megsárgult lapok - Szamóca for president!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Természetesen az MLSZ-elnöki posztra gondolunk. Amire hogyan is lehetne alkalmasabb jelölt, mint az utóbbi években a (futball)nemzet lelkiismereteként működő egykori színész, Eperjes Károly. (Akiről az is ismert, hogy "ha tudtuk, ha nem tudtuk", tőle megtudhatjuk a Tutit, izé, a tutit.)

(Akiről az is ismert, hogy ]]>"ha tudtuk, ha nem tudtuk"]]>, tőle megtudhatjuk a Tutit, izé, a tutit.)

De ez nem csak közéleti téren és politikai pályafutása kezdete óta van így. Nem, a magyar labdarúgásról már korábban, több alkalommal is megmondta, hogy mikor mit kellene vele csinálni. Egy időben jóformán elképzelhetetlennek tűnt egy idénykezdet az NB I-ben anélkül, hogy a sajtó meg ne kérdezte volna - az utóbbi évtizedekben a halhatatlan deszkák világában szinte unikumnak számító módon - a nagyközönség által becenéven emlegetett, közkedvelt Szamóca* véleményét: szerinte milyen az aktuális foci, és mit kéne vele tenni, hogy még jobb legyen (ha ez lehetséges). Ma már, persze, a lapokban kell ilyesmit tenniük, központi utasításra sem, hiszen meg van az a kör és fórum, amely és ahol elmondhatja a véleményét, közvetlenül a szakterület elsőszámú irányítójának. Károly barátunk is ott van a tűz közelében.

Az 1993-as Labdarúgás hetilap 2-es számában a Körkérdés rovat címe így szólt: Mi segíthetné a magyar labdarúgás megújulását?
Válaszolnak: Baróti Lajos mesteredző, volt szövetségi kapitány; Farkas József BVSC-utánpótlásedző; Szűcs Lajos volt válogatott; Ihász Kálmán volt válogatott; Kovács Béla volt játékos, rendőrtiszt. És Eperjes. Idézzük:

Köztudott, hogy imádom a magyar focit.(...) Én már réges régen véleményt formáltam arról,hogyan lehetne segíteni a bajba jutott magyar labdarúgásunkon. Öt oldalban foglaltam össze egy futballrajongó tanácsait és átadtam a Magyar Labdarúgók Kamarájának.
Az irányítást az igazi szakemberekre illene bízni. Gondolok itt elsősorban Mezey Györgyre.
Távol áll tőlem, hogy megbántsam a mai játékosokat, akik közül sokkal jó barátságban vagyok, de velük és az elavult módszerekkel elindulni felfelé már képtelenség.
Nagyon nagy hibának tartom, hogy túlértékeljük a magyar bajnoki címet. (...) Hogy színészi példával éljek, a magyar bajnoki címet úgy kellene értékelni, mint amikor a színész elvégzi a főiskolát, ezzel jogosítványt kap, hogy szerephez jusson.

Nem bonyolult ez. Tizennyolc évvel később az élet igazolta az előrelátást. Mezeyt megtesszük egy sosem-nyert klub trénerének, és simán megvan a bajnoki elsőség. Amit azonban ne értékeljünk túl! Jól jelzi ezt a józanságot, hogy az edző,hopp, már nem is edző ott.

]]>]]>


A Football Sportmagazinban, ugyancsak 1993-ban - Szamóca évad főszereplője! -, fél évvel később (7. szám) a Ki mit vár a futballtavasztól? című cikk megszólalói: Bene Ferenc volt válogatott, edző; Moldova György író; Pintér Attila labdarúgó, Budafok. És, persze, Eperjes.

Szórakoztatóbb, élvezetesebb, színvonalasabb játékot várok, no és azt, hogy a tavalyinál lényegesen többen menjenek ki a pályákra. Mindezért legtöbbet természetesen a játékosok tehetnek, elsősorban azzal, hogy változtatnak a hozzáállásukon, a játékszemléletükön.
Kialakul végre egy ütőképes magyar válogatott, amely nemcsak hogy kijut a világbajnokságra, hanem visszaszerzi a magyar labdarúgás egykori legendásan nagy szurkolótáborát is.

Aki kíváncsi, a fentieken túl miket mondott még a színpadias sportteoretikus például az egyesületek helyzetéről, professzionalizálódásáról, gazdasági és szakmai esélyeiről, az az alábbiakban beszkennelt teljes újságcikkekből megtudhatja.
Aki viszont a néhány hónap különbséggel megjelent szövegekben inkonzisztenciára utaló jeleket vél felfedezni, avagy különös áthallásokat az azóta, vagyis napjainkban történt-történő fejleményekkel kapcsolatban a sportpolitikai világában - az magára vessen. A lényeg, ne ránk!

]]>]]>

]]>]]>

Football Sportmagazin, 1993.7.
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a
Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

Labdarúgás, 1993.2.
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a
Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)

 

(Igazából nem idevágó kiegészítés:

* Imádtam, amikor még színpadon láttam. Ez kábé féltucatszor esett meg, ugyanabban a színházban, sőt, darabban. A Plautus írta, Taub János rendezte ]]>A hetvenkedő katona című bohózatban]]>, a ]]>Radnóti Színházban]]> nem ő volt a névleges, de ő volt a valódi főszereplő. Bizonyos Palestrio.

Utánozhatatlan, amit abban a szerepben művelt. Legszívesebben kifeküdtem volna, felállva a székből, a színpad elé, úgy kacagtam volna. Hozzáteszem, társaiként Gáspár Sándor hasonlóan vicces volt, Gera Zoltán megragadó, Tóth Ildikó elbűvölő. Addig jártam újra és újra megnézni az előadást - azt követően, hogy egy tévéközvetítésben véletlenül láttam -, míg csak a színház le nem vette repertoárról. Akkor majdnem sírtam, a jegyszedőnénik alig tudtak vigasztalni. Húsz évvel később rávetettem magam a DVD-re, amin kijött a ]]>felvétel]]>.)

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Titkok és talányok (12) Flag gondolja (33) Jobbegyenes (1903) Politika (1571) Rejtőzködő magyarország (171) Életmód (1) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Egészség (50) Történelem (14) Tereb (140) Szépségápolás (15) Kultúra (6) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (4930) Irodalmi kávéház (492) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Belföld (5) Nagyvilág (1452) Vetítő (37) Heti lámpás (245) Mozi világ (440) Gazdaság (655)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>