Óriási hőségben rendezték meg a forduló rangadójának számító, a bajnokságot vezető Kispestiek elleni mérkőzést. Az MLSZ a nonszensz 14 órás kezdést végül módosította, de a 16 órakor megrendezett találkozón sem volt szükségünk pulóverre.
A rendezők profin és rugalmasan kezelték a hőséggel járó plussz feladatokat. Párakapukat állítottak fel a lelátók alatt és vizet is osztottak a szurkolóknak.

Futballozni ebben a hőségben nem igazán lehet, ez rá is nyomta a találkozóra a bélyegét, nagyon lassú iramú találkozót láthattunk. A csapat összeállítása nem sokban tért el a Détári által összerakottól, de győzniakarásban már most észrevehető az előrelépés.

Azt még korai volna mondani, hogy ez Moniz érdeme, hiszen pár edzés után még nem nagyon látszódhatnak az elképzelései, de az biztos, hogy a Megyer úti vereség után összekapta a csapatot.
Végig támadtuk az első játékrészt, volt itt két kihagyott Somália helyzet, Böde kapufa, gólvonalról kifejelt labda és számos tetszetős támadásvezetés. Gólokkal kellett volna vezetnünk a szünetben, de ahogy az lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat. Egy ártatlannak tűnő előreívelést Jova Levi érthetetlen módon fejjel akart meghiúsítani, pedig Klein és Grúz is hátul tartózkodott. Az lett a vége, hogy alászaladt az ívelésnek és így a kiszolgáltatott helyzetbe kerülő Klein elhúzta a vendég támadó lábát. A 11-es jogos volt megítélésem szerint, azonban, mivel Grúz volt az utolsó ember csak sárgával kellett volna büntetni a szőke cseh védőt, nem pedig, ahogy történt pirossal.
A kiállítás ebben a már ecsetelt hőségben még több futást követelt meg a srácoktól, hiszen emberhátrányban játszották le a második félidőt. Meglepő módon a listavezető Honvéd át sem nagyon jött, még emberelőnyben sem a mi térfelünkre, sőt úgy tünt egy-egy bedobásnál, hogy nem szívesen jönnek át a mi térfelünkre még taccsot dobni sem, - nem, hogy támadást vezetni.
Ebben a játékrészben már nem volt annyi helyzetünk, de még így is Böde egymaga megfordíthatta volna a találkozó állását.
Böde Dani, nagyon hajt, nagyon küzd, a gól azonban nem akar neki összejönni. Megérdemelné, példás alázattal játszik hétről-hétre. Ami késik az nem múlik tartja a mondás!

A találkozó hajrájában már nagyon kitámadtunk, így szinte semmiből növelni tudta az előnyét a vendégcsapat.

Elveszítettük, hát zsinórban a második mérkőzésünket is. A közönség végig a csapat mellett volt, egyetlen fütty, vagy bíráló bekiabálás nem hangzott el. Sőt a találkozó lefújását követően a lelátó Fradista része felállva tapsolta meg a srácokat. Ilyet is ritkán látni hazai pályákon.
(Utoljára a nyári foci EB-n láthattunk hasonlót, amikor is az Ír szurkolók végig bíztatták a sorozatos vereségeket elszenvedő csapatukat.)

Örömteli volt ezt látni és hallani, ez a bizalom jele. A bizalom tehát megvan Moniz mester felé. Bennem is van hajlam arra, hogy optimistán tekintsek a jövőbe, de azért azt a nagy hurráoptimizmust, amit több Fradista forumozónál tapasztalok, azt nem értem.
Érdemi előre lépést csak tavaszra várok, de a hétvégi Eger elleni találkozót követő "válogatott szünet" után már kell körvonalazódni Moniz elképzeléseinek.

A héten folyt a munka a csapatnál: a nagy sikerű keddi nyílt edzést, amelyen annyian voltak, mint az MTK mindkét hazai találkozóján együttvéve, örömteli bejelentések kísérték.
Milan Pericet megszereztük erre a szezonra a Viditől és érkezett két szinvonalasnak tűnő próbázó is.
Szóval egyenlőre minden úgy történik, mintha a vezetők is komolyan gondolnák a nagy célokat, nem csak lózungként, nagyot mondásként pufogtatták őket.
Új edző, új játékosok...és remélhetően a közeljövőben új stadion!
Első lépésként szombaton vegyük be az egri várat, hogy nyugodtan készülhessünk a szünet utáni folytatásra.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs