Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
f689df79cba4619cc38fd03936a08130.jpg

Pestről a Fradi lejött hozzátok

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Berda József egyik négysorosa sokak szemében pontosan kifejezi azt, amit azokról gondolnak, akik különböző rigmusokat kiabálnak a futballpályák nézőterén, ezzel akarván hangot adni véleményüknek. „Futballfejjel gondolkozók falkája; / Ó, mint utál titeket a tiszta értelem! / Csak gól! Csak goól?! S agyatok bélsárja: csak / ennyi marad meg belőletek – a mérlegen!” – írta a költő.

A megmosolyogtató és az ízléstelen, durva között persze széles a skála.
Hajdanában a következő rigmussal csúfolták a tallósi drukkerek a vezekényieket: „Dunábo úszik egy samli, / Vezekény rá akar ányi. / A samli elúszott, / Vezekény elúszott.” Ha viszont a vezekényieknek kedvezett a szerencse, ők a következő rigmust faragták: „Dunábo úszik egy ponty, / Tallós ég, mint a rongy. / Van neki egy kapusa, / Röhög, mint a fakutya.”
De hol van már a tavalyi hó? A szellemi betyárság? A futballpályák mai rigmusai csak azt tükrözik, amivel naponta együtt élünk: a terebélyesedő erőszakot, a féktelen indulatokat, a lármás közélet visszhangjait, no meg a magyar futballbajnokság alacsony színvonalát. Így aztán ebből a lehangoló atmoszférából nem keveredhet ki báj és grácia, marad a nyers, az obszcén, a durva.

Hol vagyunk már attól, amikor így szólt a mondóka: „Olcsóbb lett a papagáj, / Vasas-drukker mind szamár.” Vagy ekképpen bolondoztak a szurkolók a tehetetlen piros-kék csatárok láttán: „Kocsikerék fék nélkül, / Fut a Vasas ész nélkül.”
Ma már emberfia nincs, aki elő merne rukkolni ilyen csacskaságokkal. „Áprilisnak bolondja, / Fölmászott a toronyba, / Onnan nézi a Dózsát, / Hogy veszti el a pontját.” Valamikor a nyelv fürdött a sokféle csúfolódásban. Például imigyen: „Két forint a meleg lángos, / Kikapott a Ferencváros.” „Hajrá, Vasas, ne hagyd magad. / Fradi-csapat ócska csapat.” „Három kibli moslék, / Vesztett ma a Honvéd.”
Az első hazai futballmérkőzéseken, a Millenárison hamar lehülyézték a bírót. Az újságok persze nem hagyták szó nélkül: „Nem kérünk a csőnadrágos, nagy kalapos, hülyét kiáltó drukkerekből” – írták. Hiába volt azonban minden. A „hülye” a futball-labdával született, és a mai napig a szurkolók kötőszava maradt. De milyen messze van ez a mai rigmusok megalázó és sértegető stílusától!
Kifut a pályára a vendégcsapat, mire a hazai törzsszurkolók kemény magja rákezdi: „Meg-jöt-tek a pa-rasz-tok!” Nesze neked, fair play, sportszellem, barátság, vendéglátás! De hallani azt is, hogy: „Deb-re-ce-ni ci-gá-nyok!”
Ezek a koncertek, kihívó megjegyzések, a nyelv falsettói, vagyis fejhangjai, a tömeg agysárjának példái élnek és terjednek. Hol van már az „ég a Taksony [vagy más], mint a rongy, / Füstöl, mint a trágyadomb”; hol van húsz–harmincezer ember elbődülése, amikor minden idők legkiválóbb labdarúgóinak egyike, Orth György, a „nagy hadvezér” a felezővonalnál megkapta a labdát, és elindult a régi MTK-pályán az ellenfél kapuja felé. „Óooooo-rt!” – kiáltotta a tömeg, és nem becsmérelte a sokoldalú játékost az ellenfél szurkolótábora sem. De lelkesítették a másik világklasszist, Sárosi Györgyöt, az FTC középfedezetét is emigyen: „Gyu-ri-ka!” „Gyu-ri-ka!” Ugyanakkor szegény Bene Ferencnek, a „góleádornak” aktív labdarúgó-pályafutása utolsó éveiben csak ez jutott: „Bun-kó Be-ne!” „Bun-kó Be-ne!” Ezt nem akarta megérni egy generációval előbb Sándor „Csikar”, és ezért hagyta abba időben… De megkapta a végén az aranycsapat középcsatára, Hidegkuti Nándor is, ha nem sikerült valami, hogy: „Mé-nes-be!” „Mé-nes-be!” Az a játékos, akit korábban istenítettek.
A „tem-pó, FTC!”-t, „tem-pó, MTK!”-t harsogták a nézők 1931 előtt, és Karinthy Frigyes egyik karcolata is így fejeződik be: „Hajnal felé álmosan ráz a feleségem. Nem lehet tőlem aludni. Folyton azt ordítom álmomban: »Opata! Opata! … Tem-pó – emté-ká! Tem-pó – emté-ká!« Utána jött a Nemzeti Sport felhívása nyomán a »Huj, huj, hajrá!«”
És de szép is lett volna, ha így marad!
Alighanem Pluhár István volt az egyetlen magyar futballista, aki arról a mérkőzésről tudósított a Nemzeti Sportnak, amelyiken ő maga is futballozott. A meccs után gyorsan lemosdott, felöltözött, és irány a szerkesztőség. Nem csoda, hogy ezek után őt is megénekelték abban a rigmusban, amelynek visszatérő refrénje a „jappajdi, jappajda” volt.
„Pluhár István kapitány, / jappajdi, jappajda; / fuvolázik a hangján, / jappajdi, jappajda; / külön tehetséggel bír, / ha játszik is, cikket ír, / jappajdi, jappajda; / jappajdi, jappajda; / jappajdi, jappajda, / jappajdija – ha!
1947. április 13-án a Kispest–Ferencváros mérkőzésen Puskást a 38. percben hordágyon vitték az öltözőbe. A második félidőben hatalmas kötéssel jött vissza. (Akkor még lehetett.) Emlékezetes volt a második gólja. (Egyébként 3:0-ra nyert a Kispest.) Ahogy futott, lobogott a kötés utána. A nézők nem hittek a szemüknek, hogy a sérült Puskás egyszeriben milyen egészséges. Öcsi értett a színjátékhoz: kiintett a közönségnek, köpött, cirkuszt csinált. Még sokáig bekiabálták neki, ha egy-egy mérkőzés során elesett a pályán: „Hord-ágy!” „Hord-ágy!”
Az elvesztett világbajnoki döntő után Sebes Gusztáv kihagyta a válogatottból Czibort, de a Honvéd balszélsője egy bajnoki meccsen öt góllal terhelte meg a Csepel hálóját a Népstadionban. (A végeredmény 7:1 volt a Honvéd javára.) A közönség meg azt skandálta: „Sebes-ség! Takarí-tás!” „Sebes-ség! Takarí-tás!” Hogy takarodjon Sebes, és Czibor jöjjön vissza.
A hetvenes–nyolcvanas évekre már sok minden feledésbe merült. Törőcsik Andrásnak például, az újpestiek válogatott középcsatárának – hiába volt táncmester a pályán – el kellett viselnie a szurkolók szarkazmusát: „Tán-colj, Törő, meny-asz-szo-nyod be-tö-rő!”. Klubtársa, a kilencvenkétszeres válogatott, többszörös gólkirály, Fazekas László is megkapta: „Li-la nad-rág, fe-hér zok-ni, Fa-ze-kas-né el-ment lop-ni.”

De ne legyünk igazságtalanok. Emlékezhetünk arra is, hogy a tömeg ismerte a dicséretet. Az ETO csatárát, Szentes Lázárt az Albertnek kijáró jelzővel illették, amikor a Rába-partiak 1982-ben és ’83-ban bajnokságot nyertek. „Szen-tes Lá-zár, te vagy a császár!” – ordította a tömeg. Lakat „tanár úrnak”, a magyar irodalom és a történelem tanárának, aki 1967-ben és ’68-ban bajnoki címhez vezérelte a zöld-fehéreket, azt kiabálták a drukkerek, amíg a mester a kijárattól a kispadig ért: „Karcsi bácsi, jó napot, bajnok lett a csapatod!” Énekeltek a Kossuth-nóta dallamára is Salgótarjánban az egykori edző, Moór Ede tiszteletére: „Esik eső karikára, / Ede bácsi kalapjára, / Valahány csepp esik rája, / Annyi áldás szálljon rája. / Haj-rá, Sté-cé!”
Legendás figurája volt a hazai futballpályáknak „Kalap”, a fruttiárus. A vezérszurkolók elődjének is nevezhetnénk honi földön. Jellegzetes rigmuskezdő kérdése ez volt: „Ki a jobb?” – ordította „Kalap”, a közönség válasza pedig így hangzott: „Ma-gya-rok!” És ez sokszor megismétlődött.
A legismertebb és legrövidebb, ugyanakkor már-már szlogenné vált elismerést a nemrég kilencvenedik születésnapját ünneplő Baróti Lajos, az újpestiek hajdani mesteredzője vívta ki magának. Baróti 1967-től négy éven át irányította a lila-fehéreket, akik ezalatt három bajnokságot nyertek. A rigmus a következő volt: „La-jos bá-csi, kö-szön-jük!”
A példák azt bizonyítják, hogy főleg az élcsapatokról szóltak a mondókák, és szólnak az ízetlenségek, a durvaságok. Amikor még nagy csapat volt a Vasas, a szurkolók így danoltak: „A Vasas nyeri a bajnokságot, / Müller Sanyi a gólkirályságot, / Váradi az év labdarúgója, / az NB I-ből kiesik a Dózsa.” Müller a középpályán szervezte a játékot, Váradi a bal szélen. Utóbbi 1977-ben gólkirály volt és ezüstcipős.
Maradjunk még a dalolásnál. A Megy a gőzös… dallamára költötték a szurkolók a következőket: „Megy a gőzös, megy a gőzös Budapestre, / Az FTC-, az FTC-sporttelepre, / Elöl ül a Ferencváros, / Hátul meg a görbe lábú Farkas János. F-T-C [lassan], F-T-C [gyorsan]!”
A Mennyből az angyal… kezdetű karácsonyi éneket szintén átköltötték a szurkolók, amikor ekképpen nótáztak „Pestről a Fradi / Lejött hozzátok, / Bányászok, bányászok, / Máma a Flóri / Két gólt fog rúgni, / Lássátok, lássátok!”

S amikor azt reméljük, hogy minden így marad a jövőben is, akkor egyszer csak azt halljuk: „Gá-gá-gá, …-zi M-T-K!” Ízléstelen, durva és trágár szavak, kifejezések melegágya egy-egy tábor kemény magja, amikor a cél az ellenfél szurkolóinak becsmérlése, kigúnyolása, lejáratása. Nem egy esetben pedig a játékvezető szidalmazása: „K… anyád! K… anyád!” A szitkozódások, káromkodások végén felröppent egy-egy „jó” tanács is: „Me-ne-kül-je-tek!”
A futballpályák hazai nézőtere csataövezet lett, háborús színhely. Újabban nemcsak ordibálják, hanem transzparenseken is kinyilvánítják a véleményüket a szurkolók egyes játékosokról és edzőkről. Azzal kezdődött például a Fradinál, hogy: „Vincze, takarodj!” „Novák, takarodj!” (Amióta kiderült, hogy „Nemere” álnéven a csapat egyik besúgója volt, könnyen rákerülhet ismét a transzparensre…) „Nyilasi, lejárt az idő!” „Varga, menj haza!”
Szép gesztus volt a közelmúltban, hogy a Fradi játékosai egy hirdetésen a másság elfogadása mellett kardoskodtak. Ezzel együtt bizonyosra vehető, hogy a társadalmi feszültségek lecsapódásának egyik színhelyén, a futballpályán a rigmusok változatlan hevességgel árulkodnak majd a korról, amelyben születtek. Legfeljebb csak abban reménykedhetünk, hogy a csata nem durvul el jobban. Bár e téren nem vagyok optimista. Mindenesetre nosztalgiával idézzük a régi rigmusokat, amelyek – sajna – nem jönnek már vissza. A mondandónk elején citált vezekényi rigmus így folytatódik: „Jobbra rúgják a labdát, / Balra veti el magát. / Csereg a háló, bent a gól, / Gyüge kapus gyakorol.”

Kő András, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Politika (1582) Kultúra (6) Nagyvilág (1309) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (7501) Heti lámpás (310) Tereb (146) Gazdaság (702) Egészség (50) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Jobbegyenes (2778) Belföld (10) Mozaik (83) Rejtőzködő magyarország (168) Flag gondolja (36) Történelem (17) Irodalmi kávéház (537) Nézőpont (1) Sport (729) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>