- 0
A 2012-es fináléba jutott csapatok múltjában vájkáltunk: Spanyolország és Olaszország (ugyancsak) 16 évvel ezelőtti előmenetelére tekintünk. 1996-ot illetően az előzetes mérlegelések szintjén állunk meg: beharangozókat olvashatunk az angliai tornára készülő válogatottakról.
A sárga-pirosak (ókorban ragadt riportnyelven: hispánok) akkoriban még egész más megítélés alá estek, mint napjainkban. Mondhatni, a spanyol foci számára - más tészta, természetesen, a klubszint - éppen az azóta eltelt négy ciklus hozta meg a teljes átrendeződést. Míg addig hol szimpatikus, hol lesajnált örök vesztesnek számítottak, akik - szemben a Barcelonával, Real Madriddal és másokkal - címeres mezben "sosem" lesznek képesek valami komolyat bemutatni, addig most a világ- és az Európai-bajnoki cím védőiként nézünk rájuk, akiknek majdhogynem kutya kötelességük begyűjteni ezt a mostani aranyérmet is. Sőt, már akkor is szégyellhetik magukat, ha csak simán nyernek, gólt nem/alig kapva, ellenben viszonylag keveset is rúgva, és a betömörülő ellenfelekkel, a látványosan tőlük valósággal rettegőkkel szemben csak időnként lehengerlően, máskor azonban a bénításukra felesküdött riválisok csapdájába beleesve, vergődve nyernek... A tikitaka kifejezés kárára sorra születnek az összes világnyelven - úgy is, mint virágnyelven - a gúnyosabbnál gúnyosabb szóviccek.
(No, mondjuk Hegyi Iván jól ki is parodizálta ebben a tevékenységben élen járó hazai kollégáit: Mire büszke, Bosque? - na, csak hogy a szóvicceknek is adjunk egy taslit.)
Ám vissza az időben, tehát 1996-ban vagyunk, blogunk általános profiljának megfelelően, és az 1996 májusában napvilágot látott NS 2000 magazint lapozgatjuk, amely, mint a megelőző posztban írtunk róla, két-két oldalon mutatta be a kontinenstornára kijutott gárdákat. Köztük az olasz, illetve a spanyol alakulatot.
Áttérve a kék-fehérekre, ami elsőként szembetűnik az inkriminált cikkre nézve: a két főcím.
"Főpróba ellenünk" - merthogy Arrigo Sacchi csapata azt a Magyarországot választotta Eb előtti utolsó felkészülési meccse tréningpartnerének, amely már akkor sem állt túl jól a közelmúlt nemzetközi szerepléseit illetően. A mából visszatekintve 16 év sok időnek is tűnhet, ám ez még nem az a messzi futball-aranykor, amire a jelen fiataljait az idősebbek emlékeztetni szeretik (szeretnék). Nemhogy 1996-ban nem voltunk kint Angliában, de addigra is (!) már 24 esztendő telt el a legutóbbi szereplés óta, és egy évtized a mexikói vébétől. (Amire pedig önmagában sem esett túl jól visszaemlékezni.) És ki gondolta volna, további 4 négyéves ciklussal később sem tart előrébb a magyar foci... Ha valaki akkor ezt jósolja - 2012-ig bezárólag semmi -, azt lebunkózzák (esetleg lehazaárulózzák), kiátkozzák, megfosztják összes MLSZ-kitüntetésétől, a szurok és a toll sem marad el, és az illető többet nem látogathat hivatalos futballmérkőzéseket országhatárainkon belül. Pedig.
Nos, megint egy történelmi adat, aminek lusta vagyok utánanézni: vajon mi lett ennek a magyar-olasznak az eredménye 1996. június 1-én. A Nemzeti Sport magazinjának cikke mindenesetre így vetíti előre a várható esélyeket: reméljük, az olaszok is ismerik a mondást, "ha a főpróba rosszul sül el, az előadás biztosan sikerül..."
Térjünk inkább át az oldalon látható másik címhez, amely a kis keretes kiemelést díszíti. Del Pieróról szól, aki akkor feltörekvő ifjú sztárnak számított, akit be lehetett, bel kellett mutatni az érdeklődő nagyközönségnek. (Hiszen Eb idején nem csak a hardcore futballrajongók követik az eseményeket, kíváncsiak a labdarúgókra.)
"Három éve - kis túlzással - azt sem tudtuk, hogy a világon van". Így nyit a rövidke anyag. Ehhez képest... Másfél évtized múltán bőven van mit méltatni az épp a napokban lezáruló pályafutáson. (Lásd Bianconeri-blog Búcsúja.) "Aki kiszorította Baggiót a Juvéból (...) Méltán figyel rá egész Európa" - szólt a korabeli jellemzés.
Kontrasztot képez mindehhez, hogy ugyanezen rovatban spanyol részről Andoni Zubizarreta szerepel. Aki, ugye, szintén kellően neves játékos, hasonlóan sikeres karrierrel; de mégis "csak" kapus. Nos, tessék akkor a mellékelt listát böngészni Javier Clemente keretéből: kit lehetne még több joggal kiemelni. Hierro vagy Nadal? Netán Julio Salinas? Nem, valóban, talán tényleg nincsenek olyan rettenetesen sokra tartott egyeéniségek ebben az - egyébként véletlenül sem gyenge - névsorban. Ugyanakkor itt is vicces belegondolni, hogy Amorék és Canizaresék idején, mondjuk, Iniesta még csak egész pici kisfiú volt, Xavi is épp hogy a labdaszedők közül nézhette olykor a nagyokat...
(Ez utóbbit, bevallom - utánanézve kiderült - a drámai hatás kedvéért kicsit eltúloztam. A Hernandez gyerek a tárgyalt idény után egy évvel már a Barcelona B-ben, újabb két esztendőre rá pedig a felnőttcsapatban szerepelhetett.)
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
NS 2000 - a Nemzet Sport magazinja, 1996. május
A foci Angliába, a diadal a németekhez tért haza - az NSO visszatekintése erre az Eb-re
http://sargalapok.blog.nepsport.hu/ - A Flag Polgári Magazin partnere
