Mert ha nem, akkor az eredményt pár nap múlva a sportújságból tudhattuk meg, nem lévén internet meg egyéb közvetlen csatorna.

Ez a nyolcvanas évek második felére esett, és ]]>a kilencvenes elejére]]>. ... Aztán jött az RTL Klub és Palik László, no meg a legnagyobb kedvencem tragikus balesete, és egyszer csak nem akaródzott többé nézni az (immár magyar nyelvű) közvetítéseket, amelyektől egyre inkább hülyét kaptam, de egyáltalán követni se a száguldó cirkusz történéseit, amely már nem halhatatlan héroszok csatáiról, hanem csak hétköznapi autóversenyzők kergetőzéséről szólt; legalábbis az én olvasatomban.

Az előbb említett hőskorban a gyorsasági világbajnoksággal foglalkozó publikációkra sem olyan címek voltak jellemzők, hogy "Ráncfelvarráson esett át a Red Bull kasztnija", meg hogy Iksz Ipszilon ferraris pilóta kivel kavar... Hanem például Halottak szabadságon, vagy A megégett ember és társai, hogy csak Dávid Sándor, illetve Jakab József egy-egy kitűnő sporttörténeti kötetét említsem.
Mindez ahhoz szolgál bevezetőül, hogy felidézzem az igazi történelmi idők egyik emlékezetes alakját, aki az általam élőben már nem látott, de nagyon tisztelt hősök sorából is kiemelkedett: Jochen Rindtét.

Az 1970-es osztrák világbajnok - mert ne feledjük, szomszédunknak nem csak a később háromszoros győztes Lauda szerzett múlhatatlan dicsőséget a királykategóriában, de már korábban is volt megkoszorúzott sztárjuk a sógoroknak - épp tegnap lett volna hetven éves. Az erről ]]>beszámoló nemzeti sportos (MTI-s) cikk]]> juttatta eszembe, hogy összeszedjem róla a valaha begyűjtött anyagaimat, legalábbis ami hirtelen kezembe kerül a szekrénybe túrva.

Rindtről minimálisan azt kell tudni minden sportbarátnak, pláne ha az autóversenyzés érdekli, hogy az F1 posztumusz világbajnoka; az egyetlen e nemben. (Mint valaki írta egy fórumban, mikor szóba került nemrég: miatta tanulta meg a posztumusz szó jelentését.) De majd mindjárt mondom tovább a történetét. Illetve legegyszerűbb elolvasni a fenti ]]>linken]]> található korrekt életrajzot, a lényeg kiderül belőle, sőt, még olyan érdekességet is, amik számomra is újak voltak.

Az első két anyag, ami felbukkan, a korabeli (1970) Autó-Motor hetilap június 6-i számából való oldalak. Rindt itt még élt, és az év végi elsőség felé száguldott. Végre pályafutása során egyszer jó, erre alkalmas kocsit kapott, Colin Chapman Lotus istállójától. Addig azt mondták rá az elemzők: jó a srác, gyors és vakmerő, de valami hiányzik. Sokak szerint csak a világbajnoki autó. De akadtak, akik figyelmeztetni igyekeztek: olyan őrülten hajt, hogy az életét ennyire kockáztatva sose lesz esélye nagy győzelmekre. Nem baj, válaszolta ő a legendák szerint, elfogadja, hogy a pályán veszítse életét balesetben - csak előtte még legyen világbajnok! Nos, ez történt - pontosabban épp fordított sorrendben.
Ezt a sztorit azonban árnyalja (ha nem cáfolja) az idézett cikk információja, miszerint az 1970-es esztendő során feleségének pont azt ígérte volna: legyen meg a cím, és azonnal abbahagyja, mielőtt még bekövetkezhetne a baj...

Szóval az 1970 júniusi hírek még egy pilótatárs, a szintén legendává nemesedett Bruce McLaren haláláról szólnak, mellett pedig Rindt Monte Carlo-i futamnyeréséről.

]]>]]>

]]>]]>

Itt egy nagy ugrás jön az időben. Pár éve édesanyám nyugati szomszédunkhoz járt egy darabig afféle házvezetőnői munkára, és egyik párhetes ausztriai útjáról különleges kincset hozott nekem ajándékba: a valaha volt kedvenc életrajzi könyvét. Nagyon örültem neki, még azzal együtt is, hogy nem tudok annyira németül, hogy nekiülhettem volna végigolvasni. Azért a polcomon sokáig kitüntetett helyen állt, hogy minden látogató lássa (aztán rájöttem, hogy lényegében úgyse tudja senki, kiről szól.)

Ugyancsak napjaink szerzeménye az a DVD, amely láthatólag egy hosszú sorozat egyetlen epizódja csak, ám milyen a sors!, én ezt az egyet láttam csak a szériából. Valamilyen nagyáruházban pillantottam meg a polcon, a leértékelt lemezek közt, és hogy, hogy nem, a Forma 1 (a címlapon tévesen: "Forma-1") 1970-es évével foglalkozik. A borítón természetesen Rindt és járműve, a felcím pedig: A koronázatlan király. Hiszen ő az, aki sosem vehette át az elsőségért járó relikviákat.

]]>]]>

És most következhetnek azok a kötetek, amelyeket viszont nagyon is olvastam, de még mennyire! (Ronggyá.) Ezek az autóversenyzésről valaha magyarul megjelent könyvek legjavához tartoznak. Javaslom minden érdeklődőnek a beszerzésüket. Nem biztos, hogy könnyű, de antikváriumban, régiségvásárokon még az is előfordulhat, hogy pár száz forintos potom áron találnak rá.

A Forma 1 mindentudó 1986-ból (Műszaki Könyvkiadó; világos, hogy miért ebben az évben látott napvilágot) többek között rövid szócikkekben ismerteti az addig volt bajnokok névsorát, életét. Rindt, akiről érdekes módon nem fényképet, hanem rajzot mellékeltek, Jackie Stewarttal és Emerson Fittipaldival szerepel egy lapon. Előbbi az, akinek nagy sorozatát (összességében három világbajnokság öt év alatt) szakította meg időlegesen, utóbbi pedig az a társ, akinek áttételesen mindezt köszönheti, legalább kis részben.
Azután íme, a nevezetes esztendő teljes, részletes leírása a Forma-1 világbajnokságok története című alapműből. (Szerző: Dávid Sándor, kiadó: Sportpropaganda.)

]]>]]>

]]>]]>

Majd a már citált könyvek vonatkozó apróságai. A szintén Dávid Sándor írta Halottak szabadságon első lapjain található ajánló idézetek, Fittipalditól, illetve az 1970-ben második helyre szorult Jackie Ickxtől.
Alatta pedig Jakab József elsősorban Niki Laudát, de, mondhatni rajta keresztül az egész műfajt bemutató könyvéből, A megégett ember és társai című kiadványból a hátsó oldalra szerkesztett idézet, valamint a kapcsolódó fejezet vonatkozó részlete.

]]>]]>

(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg. A PDF formátumban feltöltött könyvrészleteket, oldalsorozatokat az "Expand" felirat jelzi, ezek is felnagyíthatók, lapozhatók.)]]>
]]>

]]>http://sargalapok.blog.nepsport.hu/]]> - a Flag Polgári Magazin partnere