Van-e, aki e nevet (utóbbit) nem ismeri? Van-e, aki ismeri?

Fogalmam sincs, melyik kérdésre emelkedett több kéz a magasba.

Nevezett egyszerű újságíró volt, saját definíciója szerint, de aki emlékszik rá, alighanem humoristaként jelölné meg. Dolgozott a Ludas Matyinál, a Rádiókabaréban évtizedeken át szerepelt, párhuzamosan tucatnyi könyvet írt sporttémákról (például egy ragyogót a profi boksz régmúlt történelméről), de ami miatt itt leginkább érdemes emlegetnünk a nevét, az az, hogy hozzá, illetve generációjához, a vele fémjelzett riporternemzedékhez köthető a modern magyar sportnyelv megteremtése. Ne feledjük, Puskásék, az Aranycsapat, de még részben Alberték idején is bekkek és centerek futkároztak a kocka alakú labda után a pályán, kornerek és ofszájdok váltogatták egymást a játék folyamán. Valakiknek ki kellett találni és elterjeszteni a kellően ízes hazai kifejezéseket, amelyeket átvehetett a jónép is.

De ]]>Peterdi]]> nem egyszerűen fordított: ő költői szavakat adott a maga kora, és minden későbbi kor sporttudósítói, valamint a mérkőzésekről beszélgető szurkolók szájába. Olyasféle megfogalmazásokra kell gondolni, mint például hogy "Kertész hármat hintett a GAMF-nak". Előadásában vidám mesékké váltak a meccsek.

Pedig a sportújságírás egyik rákfenéje éppen az, hogy a nyelvezet igencsak szűkös, a szavak hamar elfogynak, a stílus, a beszédmód belterjessé, egysíkúvá, korlátolttá válik. Nagyon megmaradt bennem, amit a szintén (írásban) jó szövegűnek tartott, ugyancsak valamikori rádiókabarés Farkasházy Tivadar mesélt valahol: ifjú korában sportriporter akart lenni, de erről mindjárt letett, amint gyakornokként kiküldték élete első bajnokijára. Volt ott vagy nyolc gól, és kábé a hatodik-hetedik táján rájött, hogy elfogyott a muníció. Jegyzeteibe már leírta addig, hogy lőtte, bevágta, bombázta, sarkalta, stukkolta, meg ami csak eszébe jutott - és nem volt több a tarsolyban, már ismételnie kellett volna magát. Ehhez pedig nem volt kedve; otthagyta a szakmát. Nota bene, én is hasonlóképpen jártam, amikor jópár éve elkezdtem a sportriporteri iskolát, de már menet közben átnyergelem más témára; vagyis hát pont hogy nem akartam ugyanígy járni.

Vissza az öreg Peterdihez. (Hosszú kort megért, valóban sportos fickó volt, nem csak regélt róla, például őbenne tisztelhetjük a hetvenes években nyugati mintára kibontakozott kocogó mozgalom hazai atyját. 2000-ben hunyt el, halálhíre sajnálatos - és általam érthetetlen - módon ]]>nem rázta meg]]> az újságolvasó közvéleményt.)

A kilencvenes években még vígan írta humoreszkjeit, krokijait, a Nemzeti Sportban például újjáélesztette rövid időre a valaha volt B.Ö.K című rovatot, ami a sportélet erősen szatirikus megközelítéseivel foglalkozott. Hozzáteszem, attól tartok, napjainkban ma már ez se menne, pedig csak alig tizenegynéhány éve volt... Gúnyolódni, viccelődni a sportélet szereplőin, vezetőin, netán belekontárkodó politikusokon... jól néznénk ki.

Egyik híres bon mot-ja volt: Akinek van humora, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes.

Szóval emlékeim szerint ebből a heti összeállításból ragadtam ki anno az alábbi kis újságkivágást, ami önmagában nem különösebb humorbomba, de egyrészt visszaad valamit Peterdi Pál sajátosan vitriolos, mégis aranyos hangvételéből, másrészt passzol ahhoz a néhány héttel ezelőtti sajtótémához, amiben a magyar válogatott következő vébéselejtező-beli szereplését tippelgették az érintettek. Az esélyeket a 2014-es brazíliai szereplés tárgyában jelen sorok írója is olyan komolynak látja, amilyen az alanti szösszenet végkicsengése.

]]>]]>

]]>Nemzeti Sport 1993. december 21.]]>
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)

(* Hogy egyszer beszélgetett vele, és az idős mester milyen emlékezetes szavakkal reagált az ő soproniságára.)

]]>http://sargalapok.blog.nepsport.hu]]> - A Flag Polgári Magazin partnere