Még a helsinki olimpián, a magyarok játékát látva, hívta meg Sir Stanley Rous az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője válogatottunkat Angliába. A meghívás apropóját a szövetség 90 éves fennállásának ünneplése adta. Hatalmas volt a várakozás, nem csak a két országban, de egész Európában is. Az "évszázad mérkőzésének" titulálták ezt az összecsapást, ezt az elnevezést az angolok adták a találkozónak. A két legjobbnak tartott európai válogatott találkozott ezen a napon egymással, ráadássul Angliában, ahol még soha nem kapott ki a szigetországi gárda.

Az Aranycsapat ebben a felállásban lépett pályára (mezszám): (1) Grosics Gyula, (2) Buzánszky Jenő, (3) Lóránt Gyula, (4) Lantos Mihály, (5) Bozsik József, (6) Zakariás József, (7) Budai II. László, (8) Kocsis Sándor, (9) Hidegkuti Nándor, (10) Puskás Ferenc (csk.), (11) Czibor Zoltán

A magyar válogatott 6:3-ra győzte le az angol válogatottat, ezzel megtörte annak az angol labdarúgás kezdeteitől, azaz 90 éve tartó folyamatos hazai veretlenségét.

Reakciók az angol sajtóból:

"Istenek alkonya! A mi veretlenségünket alaposan szétverték."
"Micsoda megalázás volt az angol labdarúgók részére. Soha nem tudtunk elképzelni jobb csapatot, mint az uruguayit, de a magyarok határozottan sokkal jobbak azoknál is."
"Elpüfölték az angolokat. A vereség - lecke Angliának. A magyarok elképesztő bemutatót tartottak."
"Kilencven év után magyar rapszódia. Az 1953-as vörös ördögök nyöszörgésre késztették Angliát."
"Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban."

A mérkőzéssel az egész világ sajtója foglalkozott. Mindenütt elismeréssel adóztak a magyar labdarúgás magas színvonalának, a játékosok technikai és taktikai tudásának, kiemelték a nagyszerű csapatszellemet, az erőnlétet és a győzni akarást. A válogatottat rendszeresen a labdarúgás művészeiként, a világbajnoki cím esélyeseként emlegették.

Néhány vélemény a mérkőzésről:

Billy Wright, az angol csapat kapitánya: "A magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes..."

Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője: "Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését."

Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya: "Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett."

Abellard Franco, a brazil labdarúgó-szövetség elnöke: "Csodálatos élmény volt számomra a mérkőzés. A magyarok mesterei a labdakezelésnek. A játékuk nem csak szép, de eredményes is. Különösen tanulságos volt számomra a magyar játékosok összjátéka. A londoni mérkőzésen ragyogó volt a magyar csapat taktikai elképzelése is."

A mérkőzés statisztikája

1953. november 25., Wembley Stadion, London
Nézőszám: 105,000
Játékvezető: Leo Horn(J. Bronkhorst, K. Schipper) (holland)
Anglia - Magyarország 3:6 (2:4)
Gólok: Sewell (14.), Mortensen (38.), Ramsey (57.-11-esből), ill Hidegkuti (1., 12., 53.), Puskás (25.,29.), Bozsik (50.)