Másrészt pedig tartottam attól, hogy a csapat a már sokat emlegetett kétarcúságából ezen a hideg decemberi estén melyiket mutatja majd meg nekünk.
Úgy kezdődött a találkozó, hogy sikerül behúznunk a Pécs elleni mérkőzést, hiszen a játékban mi domináltunk, jöttek a helyzetek is, de azok szokás szerint ki is maradtak. Ilyenkor jött az ami ilyenkor jönni szokott, a foci könyörtelen törvényszerűsége: az ellenfél egy nagyon jól eltalált szabadrúgásból megszerezte a vezetést. A gól után pedig egy kis fásultságot, tanácstalanságot éreztem a csapaton, ami ki is tartott az első játékrész végéig.

Bevallom felsejlett előttem a legutóbbi hazai Pécs elleni mérkőzésünk rémképe, amikor egész egyszerűen semmi nem jött nekünk össze a mecsekaljaiak el is vitték a három bajnoki pontot az Albert Stadionból.

A második félidőre már egy harapósabb, lendületesebb csapat futott ki. De sajnos egy figyelmetlenség és Bajzát szemfülessége újabb pécsi gólt eredményezett, így már kétgólos hátrányból kellett csodát tennünk, úgy mint legutóbb a Kecskemét otthonában.
A második bekapott gólunk után azonban nem éreztem azt a zavarodottságot, amit az első vendég gól után. Mentünk, hajtottunk és az volt az ember érzése, hogy csak idő kérdése a szépítésünk, mert a Pécs ekkora már csak a saját tizenhatosa előterében védekezett és önfeláldozóan vagdosta ki a beíveléseinket, másra nem tellett a Supka csapattól.

Böde nagyszerűen játszott és még az sem vette el a kedvét a játéktól, hogy ajtó ablak helyzetben a jól ellőtt labdája a kapufáról szinte gólvonalon végiggurulva hagyta el a játékteret.
A 71. percig bírák a vendég védők. Ekkor Bönig mintaszerű beívelését a parádésan játszó Böde fejelte be Dibusz kapujába. Majd a 77. percben Peric egyszépségdíjas mozdulattal már egyenlíteni is tudott Jenner asszisztja után.

Ezt követően amolyan jégkorongos módon passzolgattuk körbe-körbe a felállt pécsi védelmet, azt sem tudták hol a labda sok esetben a piros-feketék.

A 93. perc végén már sokan azt hitték, hittük hogy Farkas lefújja a meccset (hiszen lejárt a jelzett háromperces hosszabbítás), de a bíró csak cserét jelzett, így jöhetett még egy hazai szöglet. Jenner beívelésére pedig a megállíthatatlan Böde érkezett, és négy méterről védhetetlenül a kapuba csúsztatott. Annak idején Szokolai László érkezett így a „röviden” a ferencvárosi szögletekre. (nso)

Szoki gólöröm 1978-ból...



Böde gólöröm 2012-ből...

A közönség felállva tombolt, igazi népünnepély kerekedett ezen a fagyos téli estén az Albert Stadionban. Moniz, a csapat és a közönség egymásra talált. Örömteli pillanatokkal fejeztük tehát be a 2012-es bajnoki szezont.

A tartásukért, szívükért és a második félidei játékukért hatalmas gratuláció jár a fiúknak. Tavaszra megmaradt az esély egy szép eredmény elérésére. Látszik már hónapok óta, hogy mit szeretnénk játszani, ez örömteli, az viszont nem, hogy ez sok esetben még nem sikerül. De ezen kell a téli szünetben változtatnia a szakmai stábnak. Kemény felkészülés vár ránk a téli szünetben, remélhető még egy-két meghatározó játékos érkezése is. Tehát végre szép, nyugodt és a jövőt tekintve bizakodó Karácsonya lehet végre a Fradi Családnak.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs