{...} elvetélt csatártehetségét,hogy a velük kapcsolatos cikkek egy oldalon, egymás alatt szerepeltek a Nemzeti Sport 1992. június 18-i számában.

Szóval antisámson. Fene tudja, be kellene kerülnie a ritka összetett szónak abba az összeállításba, amelyet az ]]>ukrán-blog készít]]> szorgalmasan. Annyiban semmiképp sem, hogy végképp túlzás volna elcsépelt kifejezésnek minősíteni.

Nos, aki elsütötte anno, egyszerűen csak egy figyelemfelhívó bekezdést akart fabrikálni írása elejére. A főcím ugyanis nem volt az: Euro '92 Lexikon.
Gyakori újságírói-szerkesztői trükk ez, ugyebár: önmagukban meglehetősen érdektelen hírmorzsákat csokorba szedni, s valami (gyakran erőltetett) apropóra felfűzni, hogy eladhatónak tűnjön. Ilyen csel az, hogy a kulcsszavakat kezdőbetűjük - avagy valamilyen számmal való kapcsolatba hozhatóságuk - szerint osztályozzuk, és vagy dekoratív sorrendbe  rendezzük, vagy eljátsszuk, hogy összeolvasva értelmes dolgot adnak ki. A legegyszerűbb: a "lexikon". Elég hozzá 4-5 "szócikk" is akár, vagy mint esetünkben, hét. Ami pedig a szándékolatlan összeolvasást illeti, nos, az jön ki, hogy A-E-F-H-M-N-T.
(Biztos akad olvasó, aki szerint ez utóbbival is lehetett volna mit kezdeni, némi kreativitás árán.)*

Antisámson egyébként nem más volna, mint Lineker, az 1986-os vébé gólkirálya, mai időutazásunk idején (khm) az angol válogatott csapatkapitánya, veterán brit gólvágó. S bár világéletében - legalábbis általunk, a nagyvilág ismert pályafutása alatt - sima, rövid, egyszerű férfifrizurát viselt, valamiért mégis lehetett a hajával polemizálni. Pedig bulvársajtó(nálunk) még nem is igen létezett...

]]>]]>

Fischer Palinak sem a hajviselet adta rendszerint a témát több szakaszban lezajlott hazai, valamint nemzetközi karrierje folyamán. Jelen interjúban nem is ilyesmiről van szó; hanem elmondja, méghozzá a még ma is sokak által tisztelt profi kollégánknak, ]]>Sinkovics Gábor NS-újságírónak]]>, szerinte "micsoda különbség van az ottani és az itthoni kritika között".

Megtudjuk, a holland sztároknak azért (is) könnyebb - mármint magas szinten futballozni -, mert, úgymond, nem bántják őket, amikor éppen nem megy nekik. "Bezzeg minket" - fakad ki a veterán csatár, elpanaszolva, hogy egy-egy keményszívű magyar tudósító nem átall "hármast vagy négyest" adni, mármint meccsvégi osztályzatként, ha "szinte labdához sem ér" az a szegény futballista a kilencven perc alatt. Ejnye!

A legviccesebb mégsem ez - ugye, mintha húsz év el se telt volna azóta... -, hanem a következő interjúrészlet:
- Mit gondol, a magyar válogatott hogyan szerepelne Svédországban?
- Hát..., szerintem megállná a helyét.

Ami odáig teljesen rendben is van, hogy "Hát", és még a pont-pont-pont sem esik távol a reális helyzetértékeléstől.

]]>]]>

(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
Nemzeti Sport, 1992. június 18.

(* de az amfetaminra szavazni tilos! a drog nem tréfa tárgya)

 ]]>http://sargalapok.blog.nepsport.hu/]]> - a Flag Polgári Magazin partnere