Ma 2024 december 08. Mária napja van. Holnap Natália napja lesz.
7caaaf957b9135d9f46d488e037fc6dd.jpg

Isten hozta, lovag elvtárs!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nem akárki és nem akármilyen okból érkezett Budapestre 1968. szeptember 9-én. A vendég Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke – „másodállásban” a Vásárvárosok Kupája-bizottság vezetője – volt, {...}

{...} aki abból az alkalomból jött Magyarországra, hogy másnap rendezték az FTC–Leeds United VVK-döntő visszavágóját. Arra a kérdésre, vajon melyik csapat kapitányának adja majd át a trófeát, az 1949-ben lovaggá ütött elöljáró – aki 1934-től csaknem három évtizeden át vezette főtitkárként az angol futballszövetség adminisztrációját – sportdiplomatához illő választ adott: „A győztesének.”

Sajnos a skót Billy Bremnert örvendeztette meg a serleggel, mivel az angliai 0-1 után a ferencvárosiak csak gól nélküli döntetlent értek el a Népstadion 76 ezer nézője előtt. (Varga Zoltán még a zöld-fehér együttesben játszott, nemsokára pedig „disszidált” Mexikóból, az olimpiáról.) S ha az FTC a döntőben nem is, Rous a ferihegyi reptéren Amerikában érezhette magát – bizonyos fokig –, mert a tőle balra látható Ikarus 66-osról azt írták annak idején: „A Cadillac-életérzés szolid hazai változata.” Igaz, az is megjelent az először 1952-ben gyártott, emblematikus autóbuszról: „Olcsó és igénytelen szürke festéssel egészen a hetvenes évekig futott hazánk, s nem kevés KGST-ország útjain”. (A széria utolsó darabja 1973. július 17-én gördült le a szalagról.)

Rous nyilván nem társasgépkocsival ment a Gellért Szállóba, noha a felvétel arról nem árulkodik, ki fogadta. (Az MLSZ akkori elnöke Hegyi Gyula volt.) Nem tudni azt sem, mit kortyolt a neves látogató, de akkor már minálunk is kérhetett Coca-Colát, és nem csupán az elegáns hotelben, mert 1968-tól a közértekben is lehetett kapni az idehaza hosszú ideig „bódítónak” hitt szénsavas italt. Abban az esztendőben amúgy is új fejezet kezdődött, s erről Heller Ágnes így írt: „Január elsején indult be hivatalosan az új gazdasági mechanizmus. Mihelyst felébredtem, azonnal lementem az utcára, hogy saját szememmel láthassam azt a páratlan csodát, hogy ugyanannak az árucikknek az ára különböző üzletekben különböző lehet. Az üzletek persze zárva voltak, így az eszpresszókra kellett hagyatkoznom. S mikor felfedeztem, hogy az egyik presszóban a szimpla fekete 10 fillérrel drágább, mint a másikban, ujjongtam. Íme, beindult a piaci mechanizmus!”

Nem sokkal korábban azt a tíz fillért sem lehetett volna feltenni arra, hogy a Táncdalfesztiválon tarol majd a ’66-ban a „Fáj-fáj,fáj”-jal még botrányt kavaró Illés együttes. A zenekar és a Szörényi Levente–Bródy János szerzőkettős mindenféle díjat elvitt – az első helyet az Amikor én még kis srác voltam című nótával érdemelte ki –, s ez nagyobb szenzációt keltett még annál is, hogy a nemzetközi sikerlistákon feltűnt az Aphrodite’s Child elnevezésű görög trió, melynek első kislemeze, az Eső és könnyek egész Európát elandalította. A hármas énekese Demis Roussos, billentyűse Vangelis volt...

Könnyek Csehszlovákiáért is hullottak, függetlenül attól, hogy az FTC–Leeds meccs napján a megszálló szovjet csapatok elhagyták Prágát, Pozsonyt, Brnót. A Magyar Katolikus Püspöki Kar konferenciája a megdöbbenteknél megértőbbnek mutatkozott: noha a bevonulás kapcsán a katonai beavatkozást elítélő pápát is idézte, állást foglalt a szocializmus ügye mellett, és a béke veszélyeztetettségére figyelmeztetett (még véletlenül sem szovjet részről persze). Megint Hellert citáljuk: „Monolit kultúrában monolit a protest is.”

Rous két napot töltött Budapesten, és elégedettebben távozott, mint tizennégy évvel korábban. Akkor 7-1-es vereséget szenvedett az angol válogatott annak a 6-3-nak a „visszavágóján”, amelyet Sir Stanley kötött le Sebes Gusztáv magyar szövetségi kapitánnyal. A hatvannyolcas „magyar–angol” honfitársai sikerével zárult, bár a FIFA-elnök a döntőről – a hagyományos brit fair play jegyében – megjegyezte: „Ilyen mérkőzést ritkán látni, hogy az egyik csapat kilencven percen át rohamoz, mégsem tudja megtörni a másik ellenállását.”

Nem feltétlenül emiatt, de rendeztek olyan meccset is 1968 szeptemberében, amelyen két győztest avattak. „A szabadságáért harcoló vietnami nép megsegítésére” tartott Újpest–Csepel találkozón a lilák 5-2-es diadalt arattak, de a korabeli sajtó egyöntetűen úgy vélekedett, hogy még a vesztes is nyert.

Nem szólva a 7000 belépőjegy árával megtámogatott vietnamiakról.

]]>A cikk eredeti változata itt olvasható]]>

Hegyi Iván - ]]>www.nso.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (11) Történelem (18) Rejtőzködő magyarország (168) Vetítő (30) Alámerült atlantiszom (142) Mondom a magamét (8007) Jobbegyenes (2892) Gazdaság (721) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12) Mozaik (83) Életmód (1) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Autómánia (61) Sport (729) Tereb (146) Flag gondolja (38) Heti lámpás (339) Nagyvilág (1310) Nézőpont (1) Egészség (50) Politika (1582) Irodalmi kávéház (543) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Kultúra (9)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>