Bizony volt olyan időszaka ennek a szezonnak, amikor azt gondoltuk, úgy éreztük, hogy nem sikerül az előre lépés, maradunk az erőfeszítések ellenére a középmezőnyben. De a vezetők nagyon jókor váltottak vezetőedzőt és jó szemmel igazoltunk is a téli szünetben. Doll érkezésével, a kezdeti bukdácsolások ellenére magabiztossá vált a védelem, bár azt be kell vallonom, hogy Kecskemét elleni 0:0-ás döntetlen után én sem gondoltam, hogy ilyen szép eredményt fogunk elérni a bajnokság végére. Parádés sorozatot sikerült produkálnunk, a kilenc győzelem önmagáért beszél.

A tavaszi szezonban a régi nagy Fradik hagyományait követte a csapat, valódi Fradi-szívű hajrát produkált és meg is lett az eredménye. Szép lassan hajráztuk le az előttünk álló csapatokat, majd a Videotont is belekényszerítettük abba, hogy pontokat veszítsen, és ez által megnyissa előttünk a dobogóra vezető utat.

Végül úgy alakult, hogy a céljaink, álmaink beteljesítéséhez „mindössze” le kellett győznünk a Paks együttesét, azt a csapatot, amelynek a kispadján az Csertői Aurél ült, akit még soha sem sikerült edzőként két vállra fektetni. A feladat adott volt, a hangulat a tetőfokára hágott, szinte tapintható volt a feszültség a lelátón. Az első játékrészben óvatosan játszottunk, érezhető volt, hogy nem akarunk fejjel a falnak rohanni. A második félidőben azután végre sikerült a vezetést megszerezni, egy nagyszerű Böde lekészítés után az immár gólvágóvá előre lépő Bönig bombázott védhetetlenül Molnár kapujába. Ez felszakította a gátat, magabiztosak lettünk és több gólhelyzetet is kialakítva szemre is tetszetősen játszottunk. A végére Böde még csinált egy 11-est, amelyet Leonardo az új cipőjében magabiztosan értékesíttet is. Innentől kezdve mindenki a mérkőzés végét jelző bírói sípszóra várt. A stadion biztonsági emberei jó munkát végeztek, előre látók voltak,  hiszen felállítottak egy biztonsági kordont a pálya szélére, így nem tudtak a fanatikus szurkolóink berohanni a játéktérre, megkímélve a klubot egy újabb büntetéstől.

 Szép gesztus volt az MLSZ-től, hogy a küzdőtéren már a lefújást követően át is adták a bronzérmeket a srácoknak, akiken ekkor már Akeem Adams pólóban feszítettek, üzenve ezzel a decemberben tragikus körülmények között elhunyt Trinidadi srácnak, aki rövid ferencvárosi szereplésével méltán vívta ki a fradisták szeretetét. Nagy volt a boldogság, az öröm és a meghatottság pillanatai voltak ezek, jó volt végre újra átélni, hogy együtt ünnepel a nagy-nagy Fradi Család!

Nem szeretném Monizt bírálni, hiszen hibái ellenére az vitathatatlan, hogy kimozdította páratlan személyiségével, habitusával és közvetlenségével a Ferencvárost abból az állóvízből, amiben sajnos évek hosszú sora óta tartózkodott. Felnyitotta a vezetők és a szurkolók szemét, hogy a mai magyar futballban csak és kizárólag külföldi szakembereket kellene alkalmazni, ha előre szeretnénk lépni.  Nem szégyen tanulni a felkészültebbtől! Tudom ezt nagyon nehéz elfogadni, de csak ez a járható út.

Lehetnek talmi sikerek, de a hosszú távú építkezés záloga a felkészült, igényes szakmai munka és ezt megítélésem szerint magyar edző, tisztelet a kivételnek nem tudja biztosítani.

Örüljünk most a sikeren túl annak is, hogy végre van jövője a Ferencvárosnak. Már kész a gyönyörű stadion, remélhetőleg együtt marad a csapat gerince és az erősítéseink is jól fognak sikerülni, akkor pedig reszkess Európa! Természetesen ez csak vicc volt, de elindulhatunk felfelé, hogy elérjük végre azt a szintet ahová Magyarország legnagyobb csapata mindig is való volt. Éppen ideje, hogy magunk mögött hagyjuk az elmúlt gyötrelmes 8 év vértől, izzadságtól és könnytől áztatott időszakát.

A magam és Flag Polgári Magazin nevében is gratulálok a srácoknak a bronzéremhez és az Európa Liga induláshoz! 

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>