Az 1896. április 6-15. között Athénban megrendezett első újkori olimpiai játékokon április 11-én, 116 évvel ezelőtt Hajós Alfréd lett az első magyar olimpiai bajnok a 100 méteres gyorsúszásban, majd jó egy óra múlva az 1200 méteres úszásban is olimpiai bajnokságot nyert a mindössze 11 fokos tengervízben.

Az eredetileg Guttmann Arnoldként született Hajós később labdarúgó lett, játszott az első magyar futball-mérkőzésen is, s tagja volt az első magyar bajnokcsapatnak. 1904-ben visszavonult az aktív sportolástól, s építésztervezőként dolgozott. 1924-ben a budapesti Stadion terve ezüstérmet nyert az olimpiai művészeti versenyeken. Az általa tervezett margitszigeti fedett Sportuszoda ma a nevét viseli. Ezen kívül ő építette - többek között - az újpesti Megyeri úti sporttelepet, valamint a debreceni Arany Bika Szállodát.

1896. április 11-én szerezte a magyar sporttörténelem első olimpiai bajnoki címét Hajós Alfréd. Retrolimpiai sorozatunkban felidézzük a nap krónikáját, s megismerkedünk a labdarúgás és úszás hazai klasszisával, aki építészként is maradandót alkotott.

Hajós Alfréd (eredeti nevén Guttmann Arnold) 1878. február 1-jén született Budapesten. Szegény családban nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte öt testvérével együtt.

13 éves korában kezdett komolyan úszni miután édesapja a Dunába fulladt. Műegyetemi tanulmányai mellett tornázott, futott és úszott - a kor ideálja a sokoldalú sportember volt. Olimpiai felkészülő edzéseit a hajnali órákban, nyitás előtt, a Rudas-fürdő kis medencéjének melegvizében tartotta, majd reggel 8-ra visszasétált az egyetemi előadásokra.

1896-ban, Athénban, az első újkori olimpián a 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is elsőként ért célba, megszerezve a magyar sport első olimpiai győzelmeit. A versenyeket április 11-én rendezték a pireuszi tengeröböl 12 fokos vizében. 100 méteren 13 versenyző indult, s 1:22,2 perces idővel Hajós ért elsőként célba.

Ahogy Hajós látta...

Bár nagyon fázott, újból bezsírozta magát, s a sűrű program miatt az 500 méteres távot kihagyva (pontosabban lekésve) 1200 méteren indult újra. Úgy nyert vagy hatvanméteres előnnyel, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt: egyszerűen kifagytak a vízből.

"El kell mondanom, a gondolatától is reszkettem annak, hogy mi fog történni, ha görcsöt kapok a hideg vízben. Sokkal inkább az életemért, mintsem a győzelemért úsztam" - emlékezett vissza később Hajós az 1200 méteres viadalra, amelynek megnyerése után a győztes ifjú átfagyott testét görög matrózok emelték ki a vízből.

A sokezres szurkolótábor élén álló görög trónörökös így reagált Alfréd teljesítményére: "Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!"

Az Akropolisz újság másnap reggeli számában Hajós Alfréd Olimpiai Bajnok képe alatt ez állt: "Magyar Delfin".

A görögök hatalmas ünneplésben részesítették, a király a fogadáson megkérdezte tőle: "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" Mire Hajós nagy derültséget keltve csak ennyit válaszolt: "A vízben".

"Eljött április 11. A nagy nap. Már egészen korán elkészültem, hogy idejében lent legyek az öbölben. Társaim mélyen aludtak, és noha felébresztettem őket, egyik sem ajánlkozott, hogy elkísér. Mindnyájan teljes kimerültségre hivatkoztak.

Így hát egyedül mentem az öbölig, senki nem volt velem, aki masszírozott, vagy bátorítólag biztatott volna.

Amikor elértem a félkör alakú öblöt, ott már vagy 40000 néző gyűlt össze, akik fagyoskodva és türelmetlenül várták a verseny kezdetét.

A 100 méteres úszás starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített kötelek jelezték. A pálya tehát meglehetősen szakszerűtlen, hogy ne mondjam, primitív volt.

Az öltözőktől kis gőzbárkák vittek ki a starthoz, ahol szám szerint 16-an a vízbe ereszkedtünk, és egymás mellett megfogtuk a startkötelet. Balra tőlem az amerikai Williams, jobbra az osztrák Herschmann. Egy pisztolylövés: start!

Nem éreztem a víz borzalmas, velőig ható hidegét, csak a cél lebegett a szemem előtt, amelyet minden testi és lelki erőm megfeszítésével el akartam érni. Észre se vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézők egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba.

A hangzavarból szavak voltak kivehetők, amelyek az kiáltották: 'Zito i Ungheria!' És a versenybírák hajójának legmagasabb árbocán fenségesen magasba emelkedett a mi zászlónk.

A zenekar belekezdett az osztrák nemzeti himnuszba, de már az első taktusok után elhallgatott.

A rákövetkező csendben kevesek ajkáról felcsendült a magyar himnusz. Győzelem! Győzelem!" Első lettem minden olimpiák történetében először megrendezett úszóversenyen!"

Hajós Alfréd (Guttmann Arnold)
Születési idő, hely: 1878. február 1., Budapest
Elhunyt: 1955. november 12., Budapest
Végzettség: Budapesti Műszaki Egyetem, építészmérnöki kar
Legnagyobb sportsikerei: kétszeres olimpiai bajnok (1896, Athén: 100 és 1200 méteres úszás), olimpiai ezüstérmes (1924, Párizs, művészeti verseny), válogatott labdarúgó, szövetségi kapitány
Köztisztségek: Kormányfőtanácsos (1930-1934)
Szakmai elismerés: Építész Aranydiploma 
Kitüntetései: Sportérdemérem arany fokozata, International Swimming Hall of Fame (USA), International Jewish Sports Hall of Fame (Israel), Magyar Halhatatlanok Klubja, Magyar Örökség Díj

olimpia.hu/origo.hu - mult-kor.hu