- 0
A múlt szombati Pápa elleni mérkőzésünkről nagyon nehéz összeszedetten, korrekt véleményt mondani, hiszen szélsőséges indulatokat váltott ki a szurkolók, sőt még az újságírók körében is. Így én sem tudok igazán elfogulatlanul nyilatkozni róla.
Már a mérkőzés felvezetése is szokatlan volt, hiszen szurkolói oldalakon, fórumhozzászólásokban rendre felvetődött az a gondolat, hogy végre itt az alkalom, hogy hozzásegítsük a Vasas gárdáját a jól megérdemelt kieséséhez. Való igaz, hogy az angyalföldieket már számos esetben fenyegette a megszűnés veszélye, sőt az ominózus bajnokságban, amely után minket kizártak az élvonalból, helyettünk a Vasas indulhatott, így van "némi" tüske a Fradistákban a piros-kékekkel szemben. Sőt, ha még hozzávesszük azt is, hogy a Vasas "erősembere" Mészöly Kálmán egyes híresztelések szerint tevékeny részese volt a kizárásunknak, akkor pedig egyenesen kézenfekvőnek tűnhet a Pápa elleni mérkőzés elvesztése.
Szeretném azt hangsúlyozni, hogy semmi konkrétumot nem tudok az ügyről, csak és kizárólag a mérkőzésen tapasztaltak, látottak alapján írom a mai jegyzetet.
Már a kezdőcsapat is furcsának tűnt, hiszen még ebben az összeállításban soha nem lépett pályára a csapat. Sok volt a sérültünk (Józsi, Busai, Somália, Jovanovics), volt eltiltottunk is (Grúz), de akkor is furcsa volt számomra például Oláh Lóri kezdőbe jelölése, akkor amikor a fiatal Beliczky nagyon ígéretesen mozgott azon a poszton és Lóri egész egyszerűen nincs játékban és talán az élete leggyengébb idényét produkálja idén. Jovanovics sérüléséről sem tudtunk semmit, így az ő kimaradása is érdekes volt a szurkolók számára.
A mérkőzés nem úgy kezdődött, mint például a Pápánál nagyságrendekkel magasabb játékerőt képviselő Kecskemét esetében. Nem szegeztük a vendégeket a kapujukhoz, sőt még ők passzolgattak körbe minket a saját tizenhatosunkon. Hihetetlen volt számomra az, hogy miként tud beszorítani minket egy Pápa. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kiesés ellen menekülő csapatok megsokszorozott akarással lépnek pályára az utolsó fordulókban, de a Pápa úgy szorított be minket, hogy lassan, körülményesen játszott, mindenfajta lendület nélkül. Olyan volt, mintha feltartott kézzel léptünk volna pályára. Csak álltunk és vártuk, hogy szerezzen végre már gólt az ellenfél, és legyünk már túl az egészen. A lelátóról így tűnt mindez.
Szinte nem is vezettünk támadást az első játékrészben. Talán kétszer kellett védenie a még mindig nagy közönségkedvenc Szűcs Lajosnak. Kétgólos megérdemelt vendégvezetéssel vonulhattunk be a szünetre. Meglepő volt, hogy egy -egy kósza elégedetlenségen kívül nem támadták a szurkolók a csapatot, s egy-egy formás pápai támadást még meg is tapsoltak a Fradisták.
A második félidőben már egy agilisabb csapat jött ki a pályára, de nem volt benne a gól a csapatban. Játszhattunk volna ezen az estén bármeddig nem találtunk volna be a vendégek hálójába.
Beliczky beállítása egy halovány kis színt vitt a játékba, de az összeteljesítményünk katasztrófális volt. Mindössze egy kapufáig jutottunk el, s bár a fradiszívű Szűcs minden védése után elnézést kért a szurkolóinktól, ezen az estén nem kellett bravúrt bravúrra halmoznia ahhoz, hogy érintetlen maradjon a hálója.
A másik érdekes dolog a találkozó kapcsán az Détári feltűnően passzív, beletörődő viselkedése volt. Máskor fel alá járkál a partvonal mellett, összeveszik szinte mindenkivel, együtt él a játékkal. Most a kispad tetejére könyökölve nézte végig a mérkőzést, néha ugyan legyintett egyet, de komoly hangoskodása, érzelemkitörése nem volt a 90 perc alatt. A mérkőzés utáni nyilatkozata is korrekt volt, elismerte, hogy jobb volt a Pápa és azt is, hogy nagyon gyengén fociztunk.
Osztályzatok:
Jova 4 - Balog Z. 4, Otten 3, Klein 4 - Kulcsár D.3, Lisztes 3 (Beliczky 5), Hakola 3 (Rósa D.4), Sváb 4 - Pölöskey 4, Oláh 3 (Zsivoczky 4), Simic 3
Nagyon bízom benne, hogy ez volt az egész évad leggyengébb játéka, akár megbeszélt volt az eredmény akár nem. Szombaton lesz a magyar "El Calssico", Újpestre látogatunk, ahol az utóbbi években nem sok babér termett a számunkra. Ilyen lelketlen, nem törődöm, unott játékkal beleszaladhatunk ismét egy nagy vereségbe, ezért őszintén bízom benne, hogy a srácok átérzik majd ennek a mérkőzésnek a fontosságát és egy szép szombat délutánt fognak szerezni nekünk. Hiszen ismerve a Fradisták lelkét, egy Újpest felett aratott győzelemmel minden eddigi probléma, sértettség, gyenge játék meg lenne bocsátva.
Hajrá Fradi!
Csépányi Balázs