A szakma és a közvélemény is csak ámult-bámult, s „a görög csoda”-ként aposztrofálta a görög labdarúgó-válogatott 2004-es teljesítményét, miszerint nevezett megnyerte a vonatkozó évi Európa-bajnokságot. Jelzős szerkezetünkben nincs semmiféle túlzás, Görögország legjobb futballistái ugyanis nemcsak a torna, talán az egyetemes futball történetének is a legnagyobb meglepetését szállították az Henri Delaunay-trófea Portugáliából való hazaszállításával. A hellének diadala túltett még a dánok 1992-es Eb-győzelmén is: az előbbi tulajdonképpen előzmény nélkül született meg, az utóbbit viszont megelőzték a nyolcvanas évek „dinamitrobbanásai”.

Hogy a fiatalabb olvasóink számára is nyilvánvalóvá váljék a görögök esélytelensége, elevenítsük fel, mit írt a Nemzeti Sport a 2004-es torna előtt. A görögök végre világversenyen is szeretnének mérkőzést nyerni – ezzel a címmel jelent meg beharangozó írás a későbbi aranyérmesről, ami rögtön rávilágított a lényegre: Görögország nem sok vizet zavart, nyeretlen volt addig a világ- és kontinensbajnokságokon. Igaz, nem is jutott ki sok nagy tornára, csupán kettőre, az 1980-as Eb-re és az 1994-es vb-re (bővebben erről alsó keretes anyagunkban).

Az NS ilyen eseményekkor szokásos szakértői körkérdése nyomán megszólaltatott nyolc szaktekintély nem is várt semmit Otto Rehhagel együttesétől, egyikük sem tippelte a legjobb négy közé – az újonc letteket viszont, akik többek között Magyarországot ütötték el az előcsatározások során, egyikük a harmadik helyre várta. A címvédő Franciaország nyolcból nyolc voksot kapott az elődöntős helyeket illetően, a házigazda portugálokat hatan, a hollandokat és az olaszokat egyaránt öten tippelték a négy közé. A végső győzelemre a franciákat tartották a legesélyesebbnek négy szavazattal, az olaszokra ketten voksoltak.

ARANYGENERÁCIÓSOK ARANYESÉLYE

Ehhez képest? A Les Bleus már a negyeddöntőben kihullott – éppen az óriásölő görögökkel szemben –, míg a 2000-es Eb-ezüstérmes Olaszország el sem jutott odáig, miután a svédek és a dánok kibabráltak vele csoportjukban. Hollandia viszont ott volt az elődöntőben, és 1976, 1992, valamint 2000 után negyedszer is bronzérmet nyert (ami rekord).

A portugál válogatott igazolta a papírformát, egészen a döntőig menetelt. Végtére is ez volt a minimum, amit a portugál szurkolók elvártak a házigazdától, de a drukkerek aranyéremben reménykedtek nem is annyira titokban. Az Európa-bajnoki cím elhódításához minden adva volt a portugálok számára 2004-ben: egy két évvel korábban (a brazilokkal) világbajnoki címet nyerő tréner, Luiz Felipe Scolari, egy klasszis játékosokat felvonultató nagyszerű csapat, amelyben a tapasztalt(abb) labdarúgók remek elegyet alkottak az ifjabbakkal, és nem utolsósorban a hazai pálya előnye.

Az első meccsen még döcögött a szekér (1–2 Görögország ellen), de aztán beindult. Portugália–Oroszország 2–0, Portugália–Spanyolország 1–0, továbbjutás csoportelsőként, aztán Anglia kiverése 2–2 után 11-esekkel a negyeddöntőben, majd Portugália–Hollandia 2–1 az elődöntőben. Az 1989-ben és 1991-ben U20-as világbajnokságot nyerő úgynevezett Aranygeneráció hírmondói, Luís Figo, Rui Costa és Fernando Couto előtt ezzel esély csillant, hogy felnőtt-tornán szerzett arannyal lépjenek le a sportág nemzetközi színpadáról.

Hariszteasz döntőbeli fejese után mennybe mentek a görögök (Fotók: Action Images)

1–0-S SIKEREK SORBAN

A portugál gárda legyőzése után Görögország 1–1-et játszott a spanyolokkal, míg az utolsó csoporttalálkozón 2–1-es vereséget szenvedett a nullapontos oroszoktól. Ez is belefért azonban, a második helyen így is ő jutott tovább. Következett a francia alakulat elleni negyeddöntő. A franciák úgy nyerték meg a B-csoportot hét pontot szerezve, hogy az első meccsükön Zinedine Zidane 91. és 93. percben jegyzett duplájával fordítottak Anglia ellen. A Rehhagel-legények ellen azonban már nem tudtak, nem volt válaszuk Angelosz Hariszteasz fejesére.

Miképpen Csehországnak sem az elődöntőben Traianosz Dellasz „ezüstgólos” bólintására a hosszabbítás első félidejének legvégén – noha Karel Brückner társulata addig minden meccsét megnyerte, és mindegyiken legalább két gólt szerzett. Lettországot 2–1-re, Hollandiát 3–2-re, Németországot 2–1-re verték meg a csehek a csoportkörben, amelyet ők zártak egyedül hibátlanul. Jöttek a dánok, és mentek is haza a negyeddöntő után: fölényes 3–0 lett a vége. A végül 5 góllal gólkirállyá avanzsáló Milan Baros csak a görögök elleni elődöntőben nem tudott a kapuba találni…

Ebből is kitetszik: a kieséses szakaszban remekül működött a görög retesz, és nem volt ez másképp a lisszaboni fináléban sem, jóllehet Figóék mindent elkövettek, hogy ez ne így legyen. A délkelet-európaiak végig fegyelmezetten futballoztak, elsősorban a biztonságra törekedtek. Az első félidőt ki is húzták gól nélkül. A másodikban megtörtént, amire egyetlen portugál sem mert gondolni: az 57. percben Hariszteasz a lehető legjobb ütemben érkezett Angelosz Baszinasz szögletére, és Ricardo kapujába fejelt.

A görög válogatott ezt megelőzően egyszer, 1980-ban szerepelt az Európa-bajnokságon, nem sok sikerrel: nyolcból a nyolcadik helyen végzett… Ezenkívül mindig elvérzett a kvalifikációs szakaszban, kivéve az 1964-es torna előtt, amikor visszalépett, mert nem állt ki a Görögországgal 1912 óta hadban álló nyugati szomszéd, Albánia nemzeti tizenegyével. Ami a világbajnokságon való szereplésüket illeti, a görögök 1994-ben vehettek részt először a nagy seregszemlén. Csúnya vége lett az egyesült államokbeli „kalandnak”, pontot és gólt sem szerzett ugyanis a csapat (kapott találatainak a száma ellenben kettő híján egy tucat volt) – 2010-ben legalább egy mérkőzést megnyerve esett ki a csoportkörből…

A folytatásban majd’ felborult a pálya, a házigazda kapuja elé szegezte ellenfelét, de Cristiano Ronaldo és Figo is célt tévesztett a legkecsegtetőbb helyzetekben. Görögország kihúzta a lefújásig, és a futballtörténelem legnagyobb meglepetését szolgáltatva megnyerte a 2004-es Eb-t. A kieséses szakaszban elért harmadik 1–0-s győzelmével.

Hegyi Tamás - nso.hu