- 0
A Wikipedia szerint a belga jobbhátvéd sérülés miatt mulasztotta el az Euro '84-et, de mi tudjuk, hogy nem (csak) ez volt a háttérben. Gerets a torna előtt ugyanis bundabotrányba keveredett hazájában, és – másik három meghatározó válogatott futballistával, Walter Meeuwsszel, Jos Daerdennel és Guy Vandersmissennel együtt – eltiltották. 1984 után visszatért a „vörös ördögökhöz”, s szerepelt az 1986-os (4. hely!) és az 1990-es világbajnokságon is. Csak 37 évesen, 1991-ben, 86 fellépéssel a háta mögött búcsúzott a nemzeti csapattól, teljesen pedig egy évvel később hagyott fel a játékkal. A szőke üstökű Schuster, azaz a Szőke Angyal a nyolcvanas évek egyik legnagyobb középpályás-talentuma volt. Nemcsak hazájában számított annak, világviszonylatban is, öntörvényű természet lévén azonban szinte mindenkivel összerúgta a port. A német szempontból 2. hellyel záruló 1982-es vb előtt például Jupp Derwall-lal és Paul Breitnerrel akasztott tengelyt – le is maradt a Mundialról. 1982 novemberében ugyan visszatért a Nationalelfbe, de már csak 1984 februárjáig játszott benne. Derwall bukása után az új szakvezető, Franz Beckenbauer teljesen lemondott róla – „Nekem ő csak egy önfejű kisfiú” –, így lemaradt még egy vb-ezüstről (1986), és lemaradt az 1988-as Eb-bronzról, valamint az 1990-es világbajnoki címről is, miközben Barcelonában és a Real Madridnál félistenként tekintettek rá...
Sorozatunk hetedik részében a hetedik Európa-bajnokság, az 1984-es franciaországi viadal történéseit elevenítjük fel zanzásítva.
A futballtörténelem egyik legnagyszerűbb francia válogatottja (a szerzőnek eme gall társulat a szíve csücske, de ez maradjon titokban) nyerte meg az 1984-es labdarúgó Európa-bajokságot Franciaországban – 1964 (Spanyolország) és 1968 (Olaszország) után harmadszor lett a házigazda együttesé az arany. Jól jegyezzük meg ezt az évszámot, mert azóta egyetlen rendező ország válogatottja sem tudott diadalmaskodni az Eb-n!
Az 1984-es dátum mellé voltaképp megjegyezhetnénk az egész kék mezes garnitúra névsorát is Joel Bats kapustól kezdve a balszélsőn, Bruno Bellone-on át egészen az egyszer becserélt Daniel Bravóig, elvégre kevés ilyen kreatív, egyszersmind célratörő focit játszó nemzeti alakulat tette-vette a labdát a zöld gyepen az idők folyamán. „Ha le tudjuk vetkőzni a magas elvárás kiváltotta görcsösséget, akkor nyerünk" – mondta még a nyitó meccs előtt Michel Hidalgo szakvezető.
Nos, le tudták vetkőzni.
Hiba lenne azonban csak 1984-re és az Eb-győztes csapatra fókuszálnunk, határainkat kiterjeszthetjük 1982-re és 1986-ra és a vonatkozó évi vb-ket megjáró, azokon rendre elődöntőt játszó együttesekre is. A Raymond Kopa és Just Fontaine nevével fémjelzett éra után e négy esztendő volt a Les Bleus történetének második aranykora – a három nagy Michel: Michel Hidalgo, Michel Platini és az új szövetségi kapitány, az 1984-től hivatalban lévő Henri Michel korszaka.
ANGOL ÉS OLASZ ELHASALÁS A SELEJTEZŐBEN
A torna előtt – a rendező Franciaországot természetesen nem számítva – 32 válogatott vágott neki a selejtezőnek, a hét csoport közül Magyarország a harmadikba kapott besorolást. Válogatottunk kezdésként oda-vissza legyőzte (mindkétszer 6–2-re) Luxemburgot, majd négy vereséget szenvedett zsinórban (kétszer az angolok, egyszer-egyszer a görögök és a dánok verték meg), s mire hetedik csoportmérkőzésén visszavágott Dániának a koppenhágai 1–3-ért, már eldőlt, hogy nem juthat ki Franciaországba.
A Népstadionban lézengő nyolcezer néző ezzel együtt nagy tettnek lehetett a szemtanúja 1983. október 26-án: Mezey György alakulata az angolokat egy hónappal korábban Londonban két vállra fektető dánokat gyűrte le Kiss Sándor találatával – azokat a dánokat, akik a következő, novemberi játéknapon ki is jutottak az Európa-bajnokságra. Amelyen szenzációs játékkal, vezérük, az aranylabdás Allan Simonsen nyitó meccsen történt szerencsétlen kiválása ellenére, a harmadik helyet szerezték meg végül.
Anglia mellett az 1982-es világbajnok Olaszország is elhasalt a kvalifikációs szakaszban (de még hogy, csupán öt pontot kapart össze csoportjában), csakúgy, mint a megelőző két Eb-ről éremmel távozó Csehszlovákia, vagy az aktuális vb-bronzérmes lengyel válogatott meg a remek Szovjetunió, utóbbi kettőt a portugálok tették jégre. Portugália (ej, Nené, ej, Jordao, ej, Chalana!), a „dán dinamitokhoz" hasonlóan, elődöntőt játszott 1984-ben.
A 6. és a 7. csoportban utolsó pillanatig zajló kiélezett csatában csak a gólkülönbség döntött a franciaországi repülőjegyek sorsáról. A vb-döntős, Eb-címvédő NSZK nagy bajban volt a csoport utolsó meccsén, a 23. percben vesztésre, a 79. percben pedig döntetlenre állt a teljes második félidőben tíz emberrel futballozó Albániával szemben Saarbrückenben, holott győznie kellett a kvalifikáció kiharcolása érdekében. Aztán a 80. percben Gerhard Strack az Eb-re fejelte a nyugatnémeteket, egyszersmind elszomorította az őket mindkétszer (!) felülmúló és ugyancsak 11 ponttal záró, de összességében rosszabb gólkülönbségű északíreket. Milyen a sors, az Eb-n kerettagként még számításba vett kölni liberó ezt követően már sohasem szerepelt a Nationalelfben.
A hetedik csoportban még ennél is meghökkentőbben alakult a hajrá. Miután a generációváltást a selejtezők során sikeresen levezénylő hollandok 5–0-ra megverték Máltát, elégedetten dőltek hátra, mondván, a spanyolok úgysem fognak 11 gólos különbséggel nyerni a mediterrán szigetország ellen az utolsó meccsükön. Tévedtek, az ibériaiak ugyanis „véletlenül" éppen 11 góllal (12–1) zúzták porrá Máltát, és – azonos pont plusz gólkülönbség mellett – több szerzett góljuknak köszönhetően kijutottak az Európa-bajnokságra.
PLATINI LŐ, ARCONADA BEVÉDI
Az Eb-n egészen a döntőig nyúlt a spanyolok mázlisorozata: előbb Antonio Maceda bólintott utolsó perces továbbjutást érő gólt a nyugatnémet válogatott ellen annak kárára a csoportkörben, majd a dán Preben Elkjaer-Larsen rontott 11-est az elődöntő szétlövésének utolsó sorozatában, minek nyomán Miguel Munoz együttese a Parc des Princes-ben találta magát.
Ott azonban elhagyta a szerencséje. Az első játékrészben még jól állt a lábán az ezúttal Ricardo Gallego által vezényelt spanyol hátsó alakzat (Maceda nem játszott a fináléban, el volt tiltva), ám a szünet után egyre inkább érett a hazai gól. Az 57. percben szabadrúgáshoz jutottak a franciák, és a tornán végig szédületes formában futballozó, addig nyolcszor eredményes – nem mellesleg szabadrúgás-specialista – Platini állt a labda mögé.
Mintegy tizennyolc méteres lövése nem volt jól helyezve, ám a vetődő Luis Arconada bevédte a földközelben balra tartó labdát, amely – átcsúszva a hasa alatt – szépen átvánszorgott a gólvonalon túlra. Megszületett a Les Bleus vezető találata, megszületett a kilencedik Platini-gól is.
Válaszolniuk kellett az ibériaiaknak, akik mentek előre becsülettel, de nemhogy egyenlíteniük nem sikerült, ők kaptak gólt az utolsó utáni percben (ellenattak végén Bellone emelt a kapuba; a Tigana, Fernandez, Platini, Giresse „varázslatos négyszögre" építkező franciák 14 találatából ez volt az egyetlen csatárgól a tornán...). Akkor már hat perce tíz emberrel játszott a Hidalgo-gárda, Yvon Le Roux-t ugyanis a játékvezető kiállította – mindmáig ez az egyetlen piros lap az Eb-k fináléiban.
Csoportkör |
1. csoport |
Franciaország–Dánia 1–0 (Platini 78.) |
Belgium–Jugoszlávia 2–0 (Vandenbergh 28., Grün 45.) |
Franciaország–Belgium 5–0 (Platini 4., 74., 89. – a másodikat 11-esből, Giresse 33., Fernandez 43.) |
Dánia–Jugoszlávia 5–0 (Arnesen 8., 69. – a másodikat 11-esből, Berggreen 16., Elkjaer-Larsen 82., Lauridsen 84.) |
Franciaország–Jugoszlávia 3–2 (Platini 59., 62., 77., ill. Sesztics 32., D. Sztojkovics 84. – 11-esből) |
Dánia–Belgium 3–2 (Arnesen 41. – 11-esből, Brylle-Larsen 60., Elkjaer-Larsen 84., ill. Ceulemans 26., Vercauteren 39.) |
A végeredmény: 1. Franciaország 6 pont, 2. Dánia 4, 3. Belgium 2, 4. Jugoszlávia 0 |
2. csoport |
NSZK–Portugália 0–0 |
Spanyolország–Románia 1–1 (Carrasco 22. – 11-esből, ill. Bölöni 35.) |
NSZK–Románia 2–1 (Völler 25., 66., ill. Coras 46.) |
Portugália–Spanyolország 1–1 (Sousa 52., ill. Santillana 73.) |
Spanyolország–NSZK 1–0 (Maceda 90.) |
Portugália–Románia 1–0 (Nené 81.) |
A végeredmény: 1. Spanyolország 4 pont (3–2), 2. Portugália 4 (2–1), 3. NSZK 3, 4. Románia 1 |
Elődöntő |
Franciaország–Portugália 3–2 (1–0, 1–1, 1–2) – h. u. |
Marseille, 55 000 néző. V: Bergamo (olasz) |
G: Domergue (24., 114.), Platini (119.), ill. Jordao (74., 98.) |
Spanyolország–Dánia 1–1 (0–1, 1–1, 1–1) – 11-esekkel 5–4 |
Lyon, 47 500 néző. V: Courtney (angol) |
G: Maceda (67.), ill. Lerby (7.) |
Döntő |
Franciaország–Spanyolország 2–0 (0–0) |
Párizs, 47 368 néző. V: Christov (csehszlovák) |
Franciaország: Bats – Battiston (Amoros, 73.), Bossis, Le Roux, Domergue – Tigana, Fernandez, Platini, Giresse – Lacombe (Genghini, 80.), Bellone |
Spanyolország: Arconada – Urkiaga, Salva (Roberto, 85.), Gallego, Camacho – Julio Alberto (Sarabía, 77.), Senor, Victor, Francisco – Santillana, Carrasco |
G: Platini (57.), Bellone (91.) |
K: Le Roux (85.) |
Gólkirály: Platini (francia) 9 gól |
A torna csapata: Schumacher (NSZK) – Joao Pinto (Portugália), Kh. Förster (NSZK), M. Olsen (Dánia), Brehme (NSZK) – Tigana (Franciaország), Arnesen (Dánia), Platini (Franciaország), Giresse (Franciaország), Chalana (Portugália) – Völler (NSZK) |
Hegyi Tamás - nso.hu